193143. lajstromszámú szabadalom • Szabályzott mágneses fluxusú, változtatható fordulatszámú villamosgép
193143 főtekercsen levő egyenfeszültséggel. A teljes feszültség egyenlő az egyenfeszültség forrás feszültségével, amely a 10 főtekercsen előzőleg jelen volt. A 10 főtekercsen átvezetett teljes voltszekundum rövidesen meghaladja a 10 főtekercsnek és az ahhoz tartozó mágneses anyagnak a voltszekundum kapacitását és telítésbe megy, ami által a 10 főtekercs induktivitása lecsökken. Ekkor a 16 kondenzátor kisül a 10 főtekercsen keresztül. A 16 kondenzátor ekkor ellenkező polaritásra kezd feltöltődni, vagyis a jobboldali fegyverzete lesz pozitív. Amikor a 16 kondenzátor feltöltődött erre az új, ellentétes polaritásra, akkor a 10 főtekercsen keresztül folyó áram lecsökken, aminek eredményeképpen kijön a telítésből, és nagyobb impedanciája lesz. A 10 főtekercsen átfolyó áram iránya ekkor megfordul, mivel a 16 kondenzátor jobboldali fegyverzete pozitív a baloldali fegyverzetéhez képest. Ez az áram átfolyik az 56 diódán és kioltja a 26 tirisztort. Ez az állapot addig marad fenn, ameddig a 66 gyújtóáramkör ismét be nem gyújtja a 24 tirisztort. Ekkor az egyenfeszültségforrás feszültsége a 16 kondenzátor feszültségéhez hozzáadódik, és ennek eredményeképpen túllépjük a 10 főtekercsnek és a hozzá tartozó mágneses anyagnak a voltszekundum kapacitását, és a mágneses anyag ismét telítésbe megy, majd az áram — a már fentebb ismertetett módon — folyik. Ekkor a ciklus önmagától ismétlődik. Az eredmény egy önkommutáló, váltakozófeszültségű indukciós motor-inverter, amely egy egyenfeszültségű energiaforrásról működik. Váltakozófeszültség alatt mind egy normális vonalfeszültséget, mind egy olyan feszültséget értünk, amelynek a polaritása egy inverter által periodikusan megfordul. A motor fordulatszáma a 66 gyújtóáramkörrel és a B, valamint C fázisokhoz tartozó további gyújtóáramkörökkel változtatható. Az egyes gyújtóáramkörökön belül két tranzisztor és egy potenciométer van. A potenciométer ellenállásának változtatásával a tranzisztoros áramkörök nyitási előfeszültségét változtatjuk, amelynek hatására a tranzisztorok oszcillációs frekvenciája változik. Ennek következtében a 70 és 72 vezérlőelektródákra jutó impulzusok sűrűsége, illetve a másik két B és C fázis 28’, 30, ill. 50’, 52 tirisztoraira jutó impulzusok sűrűsége változik. Valamennyi potenciométer számára egyetlen beállító szervre van szükség annak érdekében, hogy valamennyi gyújtóáramkör frekvenciája egyidejűleg változtatható legyen. Az állórészre jutó, váltakozófeszültség frekvenciájának változtatása a motor fordulatszámának változását hozza létre. Ily módon a változtatható frekvenciájú gyújtójel lehetővé teszi változtatható fordulatszámú motor működtetését, amint azt célul tűztük ki. A bemutatott motor működését a fentiekben ismertettük. Részletesebben, amikor az 9 6 A fázisban a 10 főtekercsre a 24 és 26 tirisztorokon keresztül négyszög-alakú váltakozófeszültség jut, a 16 kondenzátor elkezd feltöltődni, és a 10 főtekercsen keresztül, valamint a 18 szabályozó tekercsen keresztül áram folyik. Amint a forgórész fordulatszáma és az ellenelektromotoros erő nő, a 10 főtekercs induktivitása úgy változik, hogy a 10 főtekercs a 16 kondenzátorral együtt az üzemi állapotba kerül. Más szóval, a 10 főtekercsnek és a hozzá tartozó mágneses anyagnak a hatásos voltszekundum kapacitása elegendően naggyá válik ahhoz, hogy lehetővé váljék a szerkezetnek a fentiekben ismertetett működési módja, vagyis a 16 kondenzátor periodikusan töltődik az ellenkező irányba, miáltal a mágneses anyag a 10 főtekerccsel együtt a telítetlen állapotból a telített állapotba vált át, és eközben az átlagos fluxus nagy értékű. Ugyanez a jelenség játszódik le a B és C fázison belül is. A 3. ábrán tizenkét tekercscsoport egymáshoz viszonyított elrendezése látható, amely egy motornak a három fázisát alkotja, valamennyi fázisnak négy, térközzel elhelyezett tekercscsoportja van, amely egy négypólusú motort alkot. A főtekercselésnek a tekercscsoportjai és pólusai az óramutató járásával egyező irányban 1, 8A és 3 (amelyek az első mágneses pólus A, B és C fázisait jelölik); 4, 2 és 6 (a második pólus A, B és C fázisait jelölik); 7, 5 és 9 (a harmadik mágneses pólus A, B és C fázisait jelölik); és 7A, 8 és 9A (a negyedik mágneses pólus A, B és C fázisait jelölik) kivezetésekkel rendelkeznek. A főtekercseléstől sugárirányban kifelé vannak a szabályozó tekercsek elhelyezve, amelyek mágneses pólusa a főtekercselés pólusai előtt 90°-kal vannak. A pólus-elrendezés olyan, hogy a főtekercsek és a szabályozó tekercsek forgó mezeje azonos irányban forog. A 90°-os mágneses sietés egyenlő egy hozzávetőlegesen 45°-os fizikai eltolással, és a mágneses sietés az óramutató járásával ellentétes irányú 50 nyíl irányában van jelölve. A szabályozó tekercselés tekercscsoportjai és pólusai az óramutató járásával egyező irányban a 8A\ 3’ és 4’ (az első mágneses pólus A, B és C fázisait jelölik); 2’, 6’ és 7’- (a második mágneses pólust jelölik); 5’, 9’ és 7A’ (a harmadik mágneses pólust jelölik); és 8’, 9A’ és 1’ (a negyedik mágneses pólust jelölik) kivezetésekkel rendelkeznek. A fő- és szabályozó tekercsek száma az egyes tekercsek részét alkotó kivezetéseknél vannak jelölve; így valamennyi fázis valamennyi tekercséből négy tekercscsoport van. A négy tekercscsoport közötti összeköttetést csak az A fázist alkotó főtekercselésnél és az A' fázist alkotó szabályozó tekercselésnél jelöltük. A főtekercselés B és C fázisainak és a szabályozó tekercselés B’ és C’ fázisainak összekötését nem jelöltük a jobb áttekinthetőség érdekében; de szakember 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
