193143. lajstromszámú szabadalom • Szabályzott mágneses fluxusú, változtatható fordulatszámú villamosgép

193143 főtekercsen levő egyenfeszültséggel. A teljes feszültség egyenlő az egyenfeszültség forrás feszültségével, amely a 10 főtekercsen előző­leg jelen volt. A 10 főtekercsen átvezetett teljes voltszekundum rövidesen meghaladja a 10 főtekercsnek és az ahhoz tartozó mág­neses anyagnak a voltszekundum kapacitását és telítésbe megy, ami által a 10 főtekercs induktivitása lecsökken. Ekkor a 16 konden­zátor kisül a 10 főtekercsen keresztül. A 16 kondenzátor ekkor ellenkező polaritásra kezd feltöltődni, vagyis a jobboldali fegyverzete lesz pozitív. Amikor a 16 kondenzátor feltöl­tődött erre az új, ellentétes polaritásra, akkor a 10 főtekercsen keresztül folyó áram lecsökken, aminek eredményeképpen kijön a telítésből, és nagyobb impedanciája lesz. A 10 főtekercsen átfolyó áram iránya ekkor megfordul, mivel a 16 kondenzátor jobb­oldali fegyverzete pozitív a baloldali fegy­verzetéhez képest. Ez az áram átfolyik az 56 diódán és kioltja a 26 tirisztort. Ez az állapot addig marad fenn, ameddig a 66 gyújtóáramkör ismét be nem gyújtja a 24 tirisztort. Ekkor az egyenfeszültség­­forrás feszültsége a 16 kondenzátor feszült­ségéhez hozzáadódik, és ennek eredménye­képpen túllépjük a 10 főtekercsnek és a hozzá tartozó mágneses anyagnak a voltszekundum kapacitását, és a mágneses anyag ismét telítésbe megy, majd az áram — a már fentebb ismertetett módon — folyik. Ekkor a ciklus önmagától ismétlődik. Az eredmény egy önkommutáló, váltakozófeszültségű in­dukciós motor-inverter, amely egy egyenfe­szültségű energiaforrásról működik. Váltako­zófeszültség alatt mind egy normális vonal­feszültséget, mind egy olyan feszültséget értünk, amelynek a polaritása egy inverter által periodikusan megfordul. A motor fordulatszáma a 66 gyújtóáram­körrel és a B, valamint C fázisokhoz tartozó további gyújtóáramkörökkel változtatható. Az egyes gyújtóáramkörökön belül két tran­zisztor és egy potenciométer van. A potencio­­méter ellenállásának változtatásával a tran­zisztoros áramkörök nyitási előfeszültségét változtatjuk, amelynek hatására a tranzisz­torok oszcillációs frekvenciája változik. Ennek következtében a 70 és 72 vezérlőelektródákra jutó impulzusok sűrűsége, illetve a másik két B és C fázis 28’, 30, ill. 50’, 52 tiriszto­raira jutó impulzusok sűrűsége változik. Valamennyi potenciométer számára egyetlen beállító szervre van szükség annak érdeké­ben, hogy valamennyi gyújtóáramkör frek­venciája egyidejűleg változtatható legyen. Az állórészre jutó, váltakozófeszültség frek­venciájának változtatása a motor fordulat­számának változását hozza létre. Ily módon a változtatható frekvenciájú gyújtójel lehe­tővé teszi változtatható fordulatszámú motor működtetését, amint azt célul tűztük ki. A bemutatott motor működését a fentiekben ismertettük. Részletesebben, amikor az 9 6 A fázisban a 10 főtekercsre a 24 és 26 tirisz­torokon keresztül négyszög-alakú váltakozó­feszültség jut, a 16 kondenzátor elkezd feltöltődni, és a 10 főtekercsen keresztül, valamint a 18 szabályozó tekercsen keresztül áram folyik. Amint a forgórész fordulatszáma és az ellenelektromotoros erő nő, a 10 főte­kercs induktivitása úgy változik, hogy a 10 főtekercs a 16 kondenzátorral együtt az üzemi állapotba kerül. Más szóval, a 10 főtekercs­nek és a hozzá tartozó mágneses anyagnak a hatásos voltszekundum kapacitása elegen­dően naggyá válik ahhoz, hogy lehetővé váljék a szerkezetnek a fentiekben ismertetett működési módja, vagyis a 16 kondenzátor periodikusan töltődik az ellenkező irányba, miáltal a mágneses anyag a 10 főtekerccsel együtt a telítetlen állapotból a telített álla­potba vált át, és eközben az átlagos fluxus nagy értékű. Ugyanez a jelenség játszódik le a B és C fázison belül is. A 3. ábrán tizenkét tekercscsoport egy­máshoz viszonyított elrendezése látható, amely egy motornak a három fázisát alkotja, valamennyi fázisnak négy, térközzel elhelye­zett tekercscsoportja van, amely egy négy­pólusú motort alkot. A főtekercselésnek a tekercscsoportjai és pólusai az óramutató járásával egyező irányban 1, 8A és 3 (ame­lyek az első mágneses pólus A, B és C fázisait jelölik); 4, 2 és 6 (a második pólus A, B és C fázisait jelölik); 7, 5 és 9 (a harmadik mág­neses pólus A, B és C fázisait jelölik); és 7A, 8 és 9A (a negyedik mágneses pólus A, B és C fázisait jelölik) kivezetésekkel rendelkeznek. A főtekercseléstől sugárirány­ban kifelé vannak a szabályozó tekercsek elhelyezve, amelyek mágneses pólusa a főte­kercselés pólusai előtt 90°-kal vannak. A pólus-elrendezés olyan, hogy a főtekercsek és a szabályozó tekercsek forgó mezeje azo­nos irányban forog. A 90°-os mágneses sietés egyenlő egy hozzávetőlegesen 45°-os fizikai eltolással, és a mágneses sietés az óramutató járásával ellentétes irányú 50 nyíl irányában van jelölve. A szabályozó tekercselés tekercs­csoportjai és pólusai az óramutató járásával egyező irányban a 8A\ 3’ és 4’ (az első mágneses pólus A, B és C fázisait jelölik); 2’, 6’ és 7’- (a második mágneses pólust jelölik); 5’, 9’ és 7A’ (a harmadik mágneses pólust jelölik); és 8’, 9A’ és 1’ (a negyedik mágneses pólust jelölik) kivezetésekkel ren­delkeznek. A fő- és szabályozó tekercsek száma az egyes tekercsek részét alkotó kivezetéseknél vannak jelölve; így valamennyi fázis vala­mennyi tekercséből négy tekercscsoport van. A négy tekercscsoport közötti összekötte­tést csak az A fázist alkotó főtekercselésnél és az A' fázist alkotó szabályozó tekercse­lésnél jelöltük. A főtekercselés B és C fázi­sainak és a szabályozó tekercselés B’ és C’ fázisainak összekötését nem jelöltük a jobb áttekinthetőség érdekében; de szakember 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom