193141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás törmelékes geológiai képződmények és meddőhányók megszilárdítására és szigetelésére

193141 tartalmazó polihidroxi-alkoholokkal való rea­­gáltatás útján nyerhetők [(NCO)OH 1:0,005- töl 1:0,3-ig], »Vízüvegoldat«-on nátrium- és/vagy káli­­um-szilikát vizes oldatát értjük. A kereske­delemben kapható nyerstermék, amely eset­leg pl. kalcium-szilikátot, magnézium-szili­­kátot, bórátokat és aluminátokat tartalmaz, szítén használható. A Si02:M02 (M-fém) mólarány (0,5:1) és (4:1) között változhat. Előnyös (1:1) —(2.5:1) Si02:M20 mólarányú vízüveg oldatokat használni. A vízüveg kon­centrációja 25—55 tömeg %, előnyösen 40—50 tömeg % között van. A képzendő keverékben a poliizocianátokat és a vízüvegoldatot (75:25) és (15:85) közöt­ti tömegarányban vesszük. Előnyösebb a po­­liizocianátok és vízüvegoldat tömegarányát a 60:40 és 25:75 között tartani. A poliizocianát és vízüveg keverékének el­készítése egyszerű. Mindössze az szükséges, hogy a két folyadékot homogénre keverjük, pl. kézzel, ikeverölapátot alkalmazva, vagy motoros meghajtású keverőberendezéssel. Az emulziót szokásos keverő és adagoló beren­dezésben is előállíthatjuk, ilyenkor a két folyadék szállítása egy átfolyó keverőn ke­resztül adagoló szivattyú segítségével törté­nik. Az adagoló szivattyú lehet pl. fogaske­rék-szivattyú, dugattyús szivattyú vagy membrán-szivattyú. Az átfolyó keverő lehet pl. forgatott keverővei ellátott keverő rekesz, vagy álló keverő pl. különféleképpen kialakí­tott terelőlemezekkel ellátott cső. A keveréket a megszilárdítandó képződ­ménybe általában furatokon keresztül cső vagy injektor segítségével juttatjuk be. A furatokat a keverék bejuttatása után azonal el kell zárni, mert a keverék gélesedése és keményedése csak 30—60 másodperc múlva kezdődik meg. Ha a keveréket furatokon keresztül juttatjuk a képződménybe, ajánla­tos, ha szelepként működő lyukfedőket alkal­mazunk, pl. a 2 550 555. sz. NSZK-beli szaba­dalom szerint. Attól függően, hogy milyen jellegű a poli­izocianát, milyen keverést választunk, a szi­lárduló anyag milyen mérvű habosodását és konzisztenciáját kívánjuk elérni, ajánlatos lehet a következő adalékanyagokat a poliizo­­cianáthoz vagy a vízüveghez vagy a kettő keverékéhez hozzáadni: 1. Ä poliuretán gyártásnál általánosan hasz­nált kötésgyorsítók — fémorganikus ve­­gyületek, így pl. a dibutil-ón-dilaurát és ter­cier aminok, így pl. a trietil-amin —, amelyek mennyisége 2 tömeg%-ig terjedhet a poliizo­cianát és a vízüveg keverékére számítva. 2. Habosítószerek — pl. aceton, metilén-klo­­rid, monofluor-triklór-metán, difluor-diklór­­-metán és -bután — amelyek mennyisége 30 tömeg%-ig terjedhet a poliizocianát és víz­­üveg keverékére számítva. 3. Legalább egy. a poliizocianátokkal szem­ben aktív csoportot tartalmazó vegyületek, 3 amelyek mennyisége általában 30 tömeg%-ig terjedhet a poliizocianát és vízüveg-keverékére számítva. Használhatók szerves poliaminok — így pl etilén-diamin, dietilén-triamin, tri­­etilén-tetramin, 4,4’-diamino-difenil-metán vagy 2,4’-diamino-toluol — is, de olyan szerves vegyületek alkalmazása előnyös, amelyek al­koholos hidroxilcsoportot tartalmaznak. Ezek lehetnek egy vagy többértékű alkoholok, elő­nyösen olyan többértékü alkoholok, amelyek­nek molekulasúlya 32 és 200, előnyösen 62 és 200 között van, vagy nagy, 200 és 5000, elő­nyösen 200 és 100 közötti molekulasúlyú po­­lihidroxivegyületek, amelyeket a poliuretán gyártásnál szokásosan használnak, pl. az is­mert polihidroxi-poliészterek vagy polihid­­roxi-poliéterek. Alkalmas kismolekulasúlyú alkoholok pl. a metanol, etanol. propanol, etilénglikol, dietilénglikcl, trietilénglikol, gli­cerin és trimetilol-propán. Alkalmas nagyobb molekulasúlyú alkoholok a dikarbonsav-po­­liészterek, pl. a ftálsav, adipinsav, hexahidro­­-ftálsav, tetrahidro-ftálsav, és/vagy male­­insav és a felsorolt egyszerű alkoholok észte­rei vagy többértékü alkoholok poliéterei, ame­lyek alkoxilezéssel, azaz propilén-oxid és/ vagy etilén-oxid alkalmazásával nyerhetők. Víz és pl. a feljebb említett kisebb molekula­súlyú aminok és alkoholok, amelyek legalább két aktív hidrogénatomot tartalmaznak, al­kalmas kiindulási molakulák. Különösen előnyös alkoholok az utóbb em­lített, 50 és 600 közötti hidroxilszámú polié­­ter-poliolok. Az alkoholokat vagy a vízüveg oldathoz, vagy a poliizocianáthoz vagy a ket­tő elegyéhez, a harmadik komponensként ad­juk. Azok az elegyek, amelyek az előbb említett adalékanyagokat tartalmazzák, mindezideig a legjobb szilárdítási értékeket mutatták, és ezért a találmány szerinti eljárásban különö­sen előnyösen alkalmazhatók. 4. Emulgeálószerek, pl. a sztearil-amin és az etilén-oxid reakcióterméke, abietinsav vagy olajsav és etilén-oxid poliéter-észterei, zsír­­alkoholok poliglikol-éterei, alkilfenol-poligli­­kol-éterek, vízüveg alapú emulgeálószerek, pl. Tegosivin (a Goldtschmit RT gyártmánya), amfogenzidek pl. Tego-Beatin 27 (a Goldt­schmit RT gyártmánya), zsírsav-amido-alkil­­-dimetil-amino-oxidok, pl. Aminoxid WS 25 (a Goldtschmit RT gyártmánya). Ezek az emulgeálószerek különösen elősegítik a 3. cso­portba tartozó vegyületek vízüvegben való emulgeálását, ezért az összes komponens ke­veredését elősegítik. Az emulgeálószereket ál­talában 15 tömeg% mennyiségben adják az elegyhez, a poliizocianát és vízüvegoldat együttes mennyiségére számítva. 5. Tixotropizáló szerek — pl. azbesztpor vagy egyébb felületaktív adalékanyagok — önma­gukban vagy a 4. csoportban említett emul­­geálőszerekkel keverve. Ezeket a tixotropizáló szereket elsősorban akkor használjuk, ha a vízüveget a 3. csoportban említett vegyületek­­kel együtt alkalmazzuk. Ezek lehetségessé te­4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom