193139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vezetékben történő, nyomás alatti áramlás irányítására

193139 p2 nyomás) szempontjából megkívánt hidrau­likus ellenállást hozza létre a szelepen. Minél kisebb a szeleprés, annál nagyobb a nyomás­esés, és megfordítva. Az 1 membránszelepen átáramló közeg 20 membránra ható nyomásának elsősorban nem a 8 rugó tart ellen. Annak csupán rásegí­tő szerepe van, és az előfeszítés révén állan­dóan határozott helyzetben tartja a 20 memb­ránt. A változó mértékű ellentartást, tehát a zárást—és ez a találmány elvi alapgon­dolata — az a közeg végzi, amit a 19 be­avatkozószerv — tehát az 1 membránszelep-— előtti p, nyomású térből vezetünk a 4 nyomó­kamrába. Célszerű—a 2. ábrán is ezt látjuk— ha a 4 nyomókamra érvényesíthető nyomó­felülete nagyobb, mint a szelepülésen belü­li, D átmérőjű felület. Ellenkező esetben ugyan­is a 8 rugónak kell biztosítania a záráshoz szükséges többlet nyomóerőt. Azt, hogy a 4 nyomókamrában a p, nyo­másnak mekkora hányada alakuljon ki, oly módon irányítjuk, hogy az ellennyomó közeg kivezetésének keresztmetszetét változtatjuk. A 2. ábra értelmében az ellennyomó közeget szállító 5 vezérlő csőnek nemcsak a 4 nyomó­kamra utáni szakaszába, vagyis a kivezetés­be, hanem a 4 nyomókamra előtti szakaszába, azaz a hozzávezetésbe is be van építve egy­­-egy szelep, nevezetesen a 7 vezérlőszelep és a 6 tűszelep. A két szelep aktuális ke­resztmetszetének viszonya meghatározó a be­rendezés működése szempontjából. Az 1 membránszelep alaphelyzetben zár­va van. Ahhoz, hogy résnyire nyitva legyen, és az irányított átfolyás megvalósuljon, mind a 6 tűszelepnek, mind a 7 vezérlő szelepnek nyitva kell lennie valamennyire. Ez azt jelen­ti, hogy mindaddig, amíg az irányított átfolyás az l membránszelepen tart, az 5 vezérlő csövön át is folyamatosan áramlik az ellen­nyomó közeg. A 4 nyomókamrában az ellen­nyomó közeg statikus nyomása így nem éri el a p, nyomást. A 20 membrán addig emel­kedik fel a szelepülésről, amíg a rá alulról ható nyomóerő oly mértékben nem csökken, hogy egyensúlyba kerül a felülről, tehát a nyomókamra irányából ható erővel, ami a nyomókamrában uralkodó pillanatnyi nyomás­ból és rugóerőből származik. Ha a 7 vezérlő szelep zárva van, akkor az 1 membránszelep lezár, és az egész cső­vezetéken megáll a közegáramlás. A nyomó­közeg ugyanis nem távozhat, az 5 vezérlő csőből, így a 4 nyomókamrában p, értékre növekszik a nyomás. Az 1 membránszelep tehát zárva van a vízfogyasztás szüneteiben. A 2. ábra szerinti elrendezésben a 7 vezér­lő szelep nyílásának nagyobbnak kell lennie, mint a 6 tűszelepé, ellenkező esetben a zárt 1 membránszelep nem nyílik ki. A 6 tűszelep­re elvileg nincs feltétlenül szükség, de ilyenkor biztosítani kell, hogy az elvezetés nagyobb keresztmetszetű legyen, mint a hozzáveze­­tés. Ha a 6 tűszelep zárva van, a 7 ^vezér­5 4 lő szelep pedig nyitva, akkor az 1 membrán­szelep nem zár le, illetve ha zárva volt, kinyílik, méghozzá a lehetséges maximumig, kiszorítva a nyomóközeget a 4 nyomókamrá­ból. A 7 vezérlő szeiep—vagy ahhoz hasonló­­nélkülözhetetlen. A nyomóközeget nem szük­ségszerű az áramló közegbe (a 3 kilépő csőbe) visszavezetni, bár a dolog természeténél fog­va legtöbbször ez a kívánalom. A vezérlő szelep azonban szélső esetben lehet egysze­rű kifolyószelep is. A 6 tűszelep és a 7 vezérlő szelep a 2 belépő, illetve 3 kilépő csőtől távol, és/vagy a 19 beavatkozószervtől távol is el lehetnek helyezve. Megvalósítható a szelepek távirá­nyítása is. Egy 7 vezérlő szeleppel több 19 beavatkozószervet is vezérelhetünk. Az átfolyás szabályozásához a 7 vezérlő szelepet a p2 szekunder nyomásnak megfe­lelően irányítjuk. Ez történhet például elek­tromos úton is, a p2 nyomás érzékelése alap­ján, de célszerűbb a p2 nyomás általi közvet­len, hidraulikus irányítás. Ez valósul meg a találmány szerinti vezérlő szelepnél. A p2 szekunder nyomás általi irányítás egyik alkalmazása az az eset is, amikor a berendezést szabadfelszínű folyadéktárolók szintszabályozására használjuk. A töltővezetékbe épített berendezés a meg­adott szintnek megfelelő p2 nyomás eléré­sekor automatikusan leállítja a tároló tölté­sét. A találmány szerinti vezérlő szelep mű­ködése— és alkalmazásával az átfolyás sza­bályozása— a következőképpen történik. A 10 állítócsavar segítségével összenyom­juk a 11 nyomórugót. Ezáltal a 3 kilépő csőben áramló közeg szekunder nyomásával szemben—ami a szeleptest kiömlőnyílásán és a 18 összekötő furaton át a 12 dugattyú alsó felületére hat — a dugattyút lefelé moz­gatjuk. Lefelé haladtában a 14 nyakas sze­leptű a 16 szelepnyílás egyre nagyobb felü­letét teszi szabaddá. így a növekvő mennyi­ségű nyomóközeg áramlik ki az 5 vezérlő csőből a vezérlő szelepen át a 3 kilépő cső­be. Ezáltal a 19 beavatkozószerv (1 membrán­szelep) 4 nyomókamrájában a nyomás csök­ken. A 2 belépő csövön át érkező közeg nyo­mása addig emeli a 21 fojtóelemet (20 memb­ránt) amíg az erőegyensúly létre nem jön. A szeleprésen átáramló közeg nyomása a p! primer nyomáshoz képest lecsökken, de ez a csökkenés annál kisebb mértékű (tehát a szekunder nyomás annál magasabb), minél jobban nyit a 19 beavatkozószerv (1 memb­ránszelep). A 10 állítócsavart addig hajtjuk be, amíg a megkívánt p2 szekunder nyomás ki nem alakul. Ezt nyomásmérővel lehet ellen­őrizni. Ezt követően a szabályozás önműkö­dő. Ha például lecsökken a fogyasztás, és ennek következtében a p2 szekunder nyomás megnő, akkor a 12 dugattyú alsó felületére ható, megnövekedett nyomóerő következtében 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom