193138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntartalmú hulladékok és biomasszák feldolgozására
zetjük, majd innen a 12 vezetéken keresztül a 4 hidrogénező reaktorba juttatjuk. A 4 hidrogénező reaktorba a 13 vezetéken keresztül például nehéz ásványolajokat vagy szén-alapú olajokat vezethetünk. A forró leválasztóban kapott fenékterméket, illetve maradékot a 14 vezetéken keresztül a 15 elgázositóba juttathatjuk. A találmány szerinti hidrogénező kezelés elé oldószerfeldolgozási műveletsort — elsősorban hidrogénátvivő oldószereket feldolgozó műveletsort — is illeszthetünk. Az oldószerfeldolgozó műveletsor után a teljes, oldott és nem oldott komponenseket tartalmazó keveréket bevezethetjük a hidrogénező reaktorba, vagy előzetesen elkülöníthetjük egymástól az oldott és nem oldott komponenseket, és csak az oldatot vagy csak a nem oldott komponenseket juttatjuk a hidrogénező reaktor(ok)ba. Utólagos deszti 1 lációva 1 az oldószert visszanyerhetjük, és ismert módon visszavezethetjük az eljárásba. A kiindulási hulladékanyagokat ebben az esetben is hidrogénezhetjük szénnel és/vagy szénkomponensekkel és/vagy kőolajjal és/ /vagy kőolajkomponensekkel, illetve hasonló anyagokkal együtt. A találmány szerinti hulladékfeldolgozáshoz különféle, önmagukban ismert berendezéseket és berendezés-elemeket használhatunk. Oldószerekként például tetralint, antracénolajat, izopropanolt, krezoltartalmú olajokat, dekalint, naftalint, tetrahidrofuránt, dioxánt, továbbá kőolaj-eredetű, szén-eredetű vagy a találmány szerinti műveletsorból származó szénhidrogéneket és olajokat, valamint oxigént is tartalmazó szénhidrogéneket és olajokat használhatunk. A kiindulási anyaghoz vizet vagy vízgőzt is adhatunk. Az oldószerek felhasználásával végzett eljárást a 2. ábra kapcsán az alábbiakban részletesebben ismertetjük. Az aprított kiindulási hulladékanyagot az 1 tartályban megnövelt hőmérsékleten legalább részlegesen oldjuk, illetve szuszpendáljuk az oldószerben. A 2 berendezésben elválaszthatjuk a fel nem oldott komponenseket, amelyeket ezután például a 3 berendezésben elkokszosíthatunk vagy a 4 berendezésben elgázosíthatunk. Az oldatot vagy szuszpenziót ezután az 5 hidrogénező reaktor (ok) ban hidrogénezzük. Előnyösen hidrogénátvivő oldószereket, például tetralint, dekalint, antracénolajat, kreozotolajat, magasabb forráspontú olajokat és hasonló anyagokat alkalmazunk; ebben az esetben ugyanis a hidrogénezés alacsonyabb hidrogénnyomáson (például 1 bar nyomáson) is végrehajtható. A hidrogénezés nyomását és a tartózkodási időt egymásnak megfelelően választjuk meg. A hidrogénezés során kapott terméket ismert módon, például a 6 desztillációs berendezésbe vezetve dolgozhatjuk fel. Egy további példakénti eljárásváltozatban oldószerként antracénolajat használunk fel. A 6 hidrogénezendő hulladékanyagot adott esetben szén- és/vagy ásványi anyagokkal keverve erős sav, például hidrogén-fluorid és/vagy p-toluol-szulfonsav jelenlétében körülbelül 370-420°C-on oldjuk, adott esetben az oldhatatlan anyagokat eltávolítjuk, majd az elegyhez erős komplexképző savakat alkotó sókat, így antimon-pantakloridot, antimon-pentafluoridot vagy hasonló vegyületeket, továbbá hidrogén- fluoridot, illetve hidrogén-kloridot adunk, és az elegyet 75-220°C-on, előnyösen 150-200°C-on, 1-5 bar, előnyösen 1-2 bar hidrogénnyomáson hidrogénezzük. A képződött telítetlen vegyületeket egy további hidrogénezési műveletben a megfelelő telített vegyietekké alakíthatjuk. A hulladékanyagokat adott esetben biomasszákkal, valamint adott esetben szén- és ásványi anyagokkal, például kőolajmaradékokkal elegyítve az; SRC (Solvent-Rafined Coal) hidrogénezés körülményei között is nagy hozammal alakíthatjuk át desztillálható olajokká. Az oldást 380-480°C-on végezhetjük. A hidrogénezést rendszerint 350-450°C-on, 110-250 bar, előnyösen 120-220 bar nyomáson végezzük, adott esetaen szokásos hidrogénező katalizátorok jelenlétében. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a szén- és kőolajmaradékok hidrogénező feldolgozásra ismert eljárások a széntartalmú, nagymértékben eltérő típusba tartozó anyagok keverékéből álló huiladékkeverékek (elsősorban a szintetikus hulladékkeverékek) és ezek szén- és ásványi eredetű anyagokkal képezett keverékeinek hidrogénező hasítására is alkalmasak, adott esetben kismértékben módosított formában. Az ilyen ismert hidrogénező eljárások közül példaként a következőket soroljuk fel: H-Oil eljárás (HRI Inc. és Texaco Development Corp.).> Canmet eljárás (Patrec Lavalin Inc./Petro Canada), LC-Fining eljárás (Lummus Crest. Inc.), VEBA Kombikrack eljárás (VEBA), VEBA LO krakkeljárás (VEBA), RCD Unibon eljárás (UOP Process Division Research Co./UOP Co.), Residfining eljárás (Exxon Research and Enginsering Co.), Unicracking és Unicracking/HDS eljárás (Union Oil of California), HC Unibon eljárás (UOP Process Division of UOP Inc.), Isocracking eljárás (Chevron Researc Co.), Heavy Oil Cracking eljárás (Phillips Petroleum), Dynacracking eljárás (Hydrocarbon Research Inc.), Linde-Hydrokonverter eljárás stb. Amennyiben az ismert eljárások szilárd katalizátor-ágyat alkalmaznak, ezekkel a módszerekkel legalább az oldott hulladékanyagok, például a szén-eredetű olajokban, ásványolajokban és azok komponenseiben oldott hulladékok hidrogénezhetők. A találmány szerint a hulladékkeverékek hidrogénező feldolgozását úgy is végezhetjük, hogy növényi és szintetikus hulladékanyagok, továbbá adott esetben biomasszák keverékéből indulunk ki, és a keveréket több, egymástól el931 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
