193135. lajstromszámú szabadalom • Segédberendezés léghűtéses berendezések üzemeltetéséhez, különösen fagykárok elhárításához, valamint ilyen segédberendezéssel felszerelt léghűtéses hűtőtorony

7 193135 8 át levegőt áramoltató, változtatható forgás­értelmű 66 ventilátor van. Ez az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 48 légszek­rénynek a léghűtéses hűtőtorony 10 kürtőjé­be nyíló végén van elhelyezve, de elvileg a 48 légszekrényben bárhol elhelyezhető. A találmány szerinti segédberendezések példaként a 2. ábrán látható módon vannak a léghűtéses hűtőtoronyban elhelyezve: Alsó kerülete mentén a léghűtéses hűtő­torony 68 szektorokra van osztva. A szekto­rok száma elvileg tetszőleges lehet. A gya­korlatban általában hat-nyolc szektort alkal­masnak. Egy-egy 68 szektorban húsz-ötven 16 főhőcserélő van. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a kerület hat 68 szek­torra van osztva. Áttekinthetőség végett szek­toronként mindössze néhány 16 főhőcserélőt tüntettünk föl. A 68 szektorokat 70 válaszfalak választ­ják el egymástól. Az 50 felfűtő hőcserélők szektoronként a hűtőközeg oldalán párhuzamosan vannak kap­csolva és egy-egy közös 60, illetőleg 62 sze­lep útján csatlakoznak a 26 és 28 főveze­tékekhez. A 42 légelosztó tér ugyancsak szektorok­ra van osztva. Ennek következtében a 48 lég­szekrényen át befújt levegő csak a kérdéses 68 szektor 16 főhőcserélőit melegíti. Láthatjuk, hogy az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén szektoronként két-két se­gédberendezést alkalmaztunk, amelyek közül egyet az 1. ábrával összhangban 48 légszek­rényének hivatkozási számával jelöltünk. Amint a rajzból kitűnik, az ábrázolt pél­dakénti kiviteli alak esetén a segédberende­zések fütőterei szektoronként közös 72 sza­kaszon át érik el a 42 légelosztó teret. A 3. ábrán a találmány szerinti segédberen­dezés olyan példakénti kiviteli alakja látha­tó, amelynek 48 légszekrénye légelzáró szer­kezettel, nevezetesen 74 zsalusorral van el­látva. Ez az ábrázolt példakénti kiviteli ese­tén gyakorlati okokból a 66 ventilátornak a 12 szívótér felé eső oldalán van elrendezve, de elvileg a 48 légszekrény 46 fűtőterének bármely más részén is elhelyezhető volna. Rendeltetése ugyanis kizárólag az, hogy a levegő áramlását a 46 fűtőtéren át megaka­dályozza. Amikor a 74 zsalusor zárva van, a 46 fűtőtérben nincs légáramlás, amely az 50 felfütő hőcserélőre hűtőhatást gyakorolhatna és ezzel fölmelegedését akadályozhatná. A 4. ábrán a találmány szerinti segédbe­rendezés további példakénti kiviteli alakját tüntettük föl. Ennél a 46 fűtőtérben alsó 76 csatornát és felső 78 csatornát egymástól el­különítő 80 válaszfal van. Az 50 felfütő hő­cserélőt az alsó 76 csatornában fütőszerke­­zet egészíti ki, amely az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 82 fűtőtekercsből és villa­mos 84 tápforrásból áll. Villamos fűtés helyett azonban például küiső hőforrással melegített fagyálló folyadékot, gőzt vagy forróvizet is alkalmazhatunk. A felső 78 csatorna a 66 ventilátor szint­je fölött légelzáró szerkezettel, az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 86 zsalusorral van ellátva. A 46 fűtőteret a 66 ventilátor­ral átellenes oldalán ugyancsak légelzáró szerkezet, példaként 88 zsalusor határolja. A megoldás jelentősége abban van, hogy az 50 felfütő hőcserélők feltöltés előtt még szélsőségesen hideg környezetben, például -50°C alatt is előmelegíthetők. Előmelegítés végett zárjuk a 74 és 88 zsa­lusorokat, és bekapcsoljuk a 82, 84 fűtőszer­kezetet. Amikor a 46 fűtőtér hőmérséklete körülbelül -15 — -20°C-ra növekedett, nyit­juk a 86 zsalusort és a 66 ventilátort olyan forgásértelemmel indítjuk el, hogy a levegőt az 50 felfűtő hőcserélőn keresztül az alsó 76 csatornán és a felső 78 csatornán át az óramutató járásával azonos értelemben ára­moltassa, amint ezt 90 nyíl érzékelteti. Ily­­képpen a 46 fűtőtér és ezzel együtt az 50 felfűtő hőcserélő olyan hőmérsékletre mele­gíthető, amelynél az utóbbi bármilyen hideg környezet esetén is fagyveszély nélkül fel­tölthető. A találmány szerinti segédberendezés 5. áb­ra szerinti példakénti kiviteli alakjánál az 50 felfütő hőcserélő nedvesítő szerkezettel van társítva. Az ábrázolt esetben a nedvesítő szer­kezet az 50 felfűtő hőcserélő fölött elrendezett 92 fúvókasor, amely az 50 felfűtő hőcserélő­re hűtőfolyadékot, nevezetesen vizet juttat. A lecsöpögő hűtőfolyadék az 50 felfűtő hő­cserélő alatt elhelyezett folyadéktároló 94 tar­tályban gyülemlik össze. A 94 tartályt a 92 fúvókasorral 96 vezeték köti össze, amely­ben szállító 98 szivattyú van. A 94 tartályhoz 100 tápvezeték csatlakozik, amelynek 102 sze­lepét a 94 tartályban lévő hűtőfolyadék szint­jéből származtatott jel szabályozza. A szint­­szabályozást a 102 szelephez húzott szagga­tott 104 vonal érzékelteti. A besűrűsödött hűtőfolyadékot iszapoló 106 vezetéken át isza­­polhatjuk le. Az 5. ábra szerinti nedvesítő szerkezet működésmódja a fentiek alapján a szakem­ber számára nem szorul magyarázatra. Vi­szont rá kell mutatnunk arra, hogy az 50 felfütő hőcserélő felületének nedvesítésével hű­tőhatása részben párologtató hűtésből szár­mazik és a levegő páratartalmától függően két-háromszorosra fokozható. Ezzel mód nyí­lik arra, hogy szélsőségesen meleg környezet­ben, például nyári üzemben a hűtőteljesítmény 20-30%-át a viszonylag kisméretű 50 felfűtő hőcserélőkkel biztosítsuk,és a 16 főhőcserélő­ket ennek megfelelően kisebbre méretezzük. A találmány szerinti segédberendezésnek a 3—5. ábrákon látható példakénti kiviteli alakjait, vagyis a zárt keringtetést, a fűtést és a nedvesítést egymással kombinálva is alkalmazhatjuk, ami nyílván nem igényel rész­letes ismertetést. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom