193119. lajstromszámú szabadalom • Folyadékszint jelző szonda

sely a működtető áramkört tartalmazó szer­kezet ház végéből vám kivezetve. Ha a szonda benyúlási mélysége változ­tatható, akkor ez lehetővé teszi, hogy be­nyúlási mélységet különböző típusú gépjár­művek optimális olajszintjének megfelelően állítsuk be. A felhasználás szempontjából előnyös, ha a házban a persely rugóval van előfeszítve, és a rugó nyomott állapotában a működtető áramkört záró kapcsolóval kapcsolódik. A működtető áramkört célszerű úgy ki­alakítani, hogy a komparátor referencia be­menetéhez referencia feszültségforrás csat­lakozik, és a komparátor kimenete egyrészt ÉS kapuval, másrészt inverteren keresztül D-típusú flip-flop órabemenetével kapcsoló­dik. A flip-flop ponált kimenete az ÉS kapu másik bemenetéhez csatlakozik, negált kime­neté pedig saját D-bemenetére van vissza­csatolva. Az ES kapu kimenete adó áram­kör indító bemenetéhez csatlakozik, és az adó áramkör kimenete antennával, előnyösen a házban elrendezett ferrit antennával van összekötve. A találmány szerinti folyadékszint jelző szonda szerkezeti kialakítása és használata nagyon egyszerű, és töltőállomásoknál éves. szinten igen jelentős olajmegtakarítás érhe­tő el. A találmány szerinti folyadékszint jelző szondát a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részle­tesebben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti folyadékszint jelző szonda összeállítási rajza fél­nézet- félmetszeti ábrázolásban, a 2. ábra belsőégésű motor egyszerűsített met­szete, a 3. ábra a találmány szerinti szonda működte­tő áramkörének tömbvázlata, és a 4. ábra a 3. ábrán vázolt kapcsolás jelleg­zetes pontjain mérhető jelek idődiag­ramja. Most az 1. ábrára hivatkozunk, amelyen a találmány szerinti szintjelző szonda fél­nézet- félmetszeti képe látható. Az 1 szon­dának hengeres kiképzésű 2 háza van, amely­nek aljából középen 3 tengelyen megveze­tett, tengelyirányban elmozdítható 4 persely nyúlik ki. A 4 persely külső palástját hen­geres kiképzésű állító és ütköztető 5 elem veszi körül. A 4 persely alsó végéhez ten­gelyirányban 6 szondatartó cső kapcsolódik. Az állító és ütköztető 5 elem, valamint a 4 persely tengelyirányú helyzete állítható, a példakénti esetben az állítás lehetőségét egy, a 4 perselyhez rögzített 7 arretáló csap és az 5 elem belsejében kiképzett 8 ütköztető pálya közötti kapcsolat biztosítja. Az 1. ábrán vá­zolt kiviteli alak esetében a 8 ütköztető pálya három stabil helyzetben képes az 5 elemet rögzíteni, és a 6 szondatartó cső vége, va­lamint az 5 elem 9 ütköztető felülete között 3 ennek megfelelően három különböző távol­ság adódik. A 6 szondatartó cső alsó végén 10 per­forált szakasz van kialakítva, és fölötte a 6 szondatartó cső belsejében 11 termisztor van rögzítve. A 11 termisztor egyik kivezetése a 6 szondatartó csővel és ezen keresztül az 1 szonda fémrészeivel van összekötve, másik kivezetése pedig a 6 szondatartó cső és a 4 persely belsején vezet keresztül, és a 2 ház­ban elrendezett működtető áramkörhöz csat­lakozik. A 4 persely belső végéhez olyan 12 veze­tő tányér kapcsolódik, amely a 2 ház belse­jében elrendezett hengeres 13 tartóállvány belsejében van megvezetve és közötte, vala­mint a 13 tartóállvány belső vége között 14 rugó helyezkedik el. A 14 rugó belsejében a 12 vezető tányérhoz kapcsolódó 15 csap helyezkedik el, amely a 13 tartóállvány zá­rólapján kiképzett furaton vezet keresztül, és a 4 persely tengelyirányú helyzetétől függően 16 kapcsolónak ütközik, illetve attól eltávo­lított helyzetbe kerül. Az 1 szonda nyugalmi helyzetében a 14 rugó által létesített feszí­tés a 15 csapot a 16 kapcsolótól távoli hely­zetben tartja. A 16 kapcsoló a 2 ház belsejében elren­dezett 17 áramköri lapon helyezkedik el, és a 17 áramköri lap képezi az 1 szonda működ­tető áramköreinek nyomtatott áramköri lap­ját. A 2 ház alján olyan két 18 furat van k képezve, amelyeken keresztül a 17 áram­köri lapon elrendezett és a rajzon nem vázolt akkumulátorhoz kívülről töltőáramkör érint­kező csapja csatlakoztatható. A találmány szerinti 1 szondát elsősorban belsőégésű motorok olajszintjének ellenőrzé­sére, illetve az olaj utántöltésének vezérlé­sére lehet használni. A 2. ábrán belsőégésű motor egyszerűsített metszeti képét ábrázol­tuk, amelynek 19 olajteknőjébe olajnívó pál­ca megvezető 20 cső torkollik. A motor olaj­nívó pálcája a 20 cső belsején keresztül nyúlik a 19 olajteknő olajterébe. Az olaj utántöl­tésekor, illetve szintjének ellenőrzésekor a ta­lálmány szerinti l szondát a kivett olajntvó pálca helyére dugjuk be. A 6 szondatartó cső külső átmérője az olajnívó pálcáéval azonos. A 20 csőbe való behelyezéskor az 5 elem 9 ütköztető felülete a 20 cső peremén felütkö­zik, és a 2 ház súlya a 14 rugó feszítő ereje ellenében a 4 perselyt elmozdítja, és a 15 csap a 16 kapcsolót működteti. Ennek hatására a 2 házban elrendezett működtető áramkör be­kapcsolódik. A 6 szondatartó cső benyúlását az állító és ütköztető 5 elemmel úgy választjuk meg, hogy a 2. ábrán vázolt helyzetben a 6 szondatartó cső belsejében elhelyezett 11 ter­misztor éppen a szükséges normál olajszint magasságáig érjen. A találmány szerinti 1 szonda működte­tő áramkörének felépítését a 3. ábra kapcso­lási rajza és a 4. ábra idődiagramjai alap­ján ismertetjük. A 11 termisztor a 3. ábrán 4 3 193119 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom