193108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás perhidrotiazepin-származékok előállítására
17 193108 Az A5 lépésben a (X) általános képlett! vegyületeket a (Ha) általános képlett! vegyületekké alakítjuk úgy, hogy a tiazepin-gyűrű 6-os helyzetében lévő aminocsoport védőcsoportját eltávolítjuk. Az e célra alkalmazott reagáltatások hasonlóak a (VII) általános képlett! vegyületekből R13 és Ru eltávolítására az A2 lépésnél alkalmazott módszerekhez, és az itt ismertetett reakciókörülményeket és reagenseket használhatjuk az A5 lépésnél is, természetesen az eltávolítandó amino-védőcsoporttól vagy -csoportoktól függően megválasztva ezeket. A reagáltatás után a reakcióterméket a reakcióelegyből az A2 lépésnél ismertetett módszerekkel, így például átkristályosítással és/vagy különböző kromatográfiás módszerekkel, különösen oszlopkromatografálással tisztíthatjuk. A fentiekben ismertetett eljárások rendszerint a találmány szerinti vegyületek optikai izomerjeinek elegyeit szolgáltatják, még akkor is, ha a kiindulási anyagok izolált optikai izomerek, minthogy az alkalmazott reagáltatások ezeket a vegyületeket racemizálják. Alternatív sztereospecifikus reakciók adoptálásával lehetséges azonban előállítani a találmány szerinti vegyületek optikai izomerjeit. így például a (lia) általános képletű kiindulási vegyületek előállítása során az (V) és a (VI) általános képletű vegyületek (VII) általános képletü vegyületekké alakításakor az a szénatom hajlamos a racemizálódásra, amelyhez a cisztein nitrogénatomja kapcsolódik, az R'°,Rn és R12 helyettesítők és az alkalmazott bázis jellegétől függően, különösen akkor, ha az (V) általános képletű vegyületben R12 jelentése észterképző csoport. Ha azonban az (V) általános képletű vegyületekkel — főleg akkor, amikor az (V) általános képletű vegyületeknél R12 jelentése hidrogénatom — való reagáltatáshoz a (VI) általános képletű vegyületek helyett valamely (XX) általános képletű vegyületet — a képletben R2 jelentése a korábban megadott — használunk enyhe körülmények között, az így képződő (XXI) általános képletű vegyületek — a képletben R2, R10, R" és R12 jelentése a korábban megadott — optikailag aktív, nem racemizálódott szénatomot tartanak meg a csillaggal jelölt helyen. Ezek a (XXI) általános képletű vegyületek azután a nitrocsoportok aminocsoporttá alakítására jól ismert valamelyik módszerrel a (VII) általános képletű vegyületekké — amelyek képletében R\ R13 és R'4 egyaránt hidrogénatomot jelent — redukálhatok, mely vegyületeket azután a korábbiakban ismertetett módon az A2—A5 lépésekben tpvábbreagáltathatjuk. Mindenesetre, ha az (I) általános képletű végtermékek vagy a (II) általános képletű kiindulási anyagok előállításánál bármelyik lépésben optikai izomerek elegye képződik, az ilyen elegyet kívánt esetben hagyományos rezolválási módszerekkel, például optikailag aktív bázisokkal, így például kin- 10 koninnal, kinkonidinnel, kininnel vagy kinidrnnel, vagy pedig optikailag aktív szerves savakkal, így például L-kámforszulfönsavval vagy D-kámforszulfonsavval végzett sóképzés útján optikai izomerekre szeparálhatjuk. Optikai izomerek rezolválhatók azonban más ismert módszerekkel is beleértve a különböző kromatográfiás módszereket és a frakcionált kristályosítást. Miként a korábbiakban részletesen kifejtettük, a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek képesek az ACE aktivitását gátolni, azaz annak az enzimnek az aktivitását, amely az angiotenzin I anyagot angiotenzin II anyaggá alakítja és a bradikinint is inaktiválja. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek fiziológiai aktivitásának kiértékelését úgy végezhetjük, hogy meghatározzuk a kísérleti vegyületeknek azt a koncentrációját, amely képes az ACE aktivitását in vitro 50%-kal csökkenteni (IC50), például a Cushman, D.W. és munkatársai által a Biochemical Pharmacology, 20. 1637 (1971) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel. Közelebbről úgy járunk el, hogy nyúltüdőből extrahált ACE oldatait és szubsztrátként hippuril-hisztidil-leucint — amelyhez különböző koncentrációkban hozzáadtuk a kísérleti vegyületet — adagolunk nátrium-kloridot tartalmazó borát-pufferoldathoz, majd a pH értékét 8,3-re állítjuk be. Az enzimatikus reakciót 37°C-on 30 percen át végbemenni hagyjuk, majd a reakciót megszakítjuk 1 n vizes sósavoldat adagolása útján. A reakció során képződő hippursavat etil-acetáttal extraháljuk, majd az extraktumból az oldószert ledesztilláljuk. A visszamaradó hippursavat vízben oldjuk. A kapott vizes oldatban a hippursav mennyiségét 228 nm-nél ibolyántúli sugárzással szemben mutatott abszorpcióképesség alapján állapítjuk meg. A kapott értékeket ezután ábrázoljuk görbét képezve, amely megmutatja a képződött hippursav mennyisége és a kísérleti vegyület koncentrációja közötti öszszefüggést. Az IC50 értékeket úgy kaphatjuk meg, hogy leolvassuk ezen a görbén a kísérleti vegyületnek azt a koncentrációját, amely a kísérleti vegyület távollétében képződő hippursav mennyiségét a felére csökkenti. A következő táblázatban adjuk meg az IC50 értékeit az alábbiakban felsorolt kísérleti vegyületeknek. A: a-{6- (R) - [1 (S)-karboxi-3-fenil-propil-aminő] -5-oxo-3(R)-fenil-perhidro-l,4-tiazepin-4- -il}-ecetsav (6. példa szerinti vegyület); B: a-{6(R)- [1 (S)-karboxi-3-fenil-propil-amino] -3(R) -izopropil-5-oxo-perhidro-l,4-tiazepin-4-il}-ecetsav (29. példa szerinti vegyület); C: a- [6- (l-karboxi-3-fenil-propil-amino) -5 - -oxo-2-fenil-perhidro-l,4-tiazepin-4-il] -ecetsav (13. példa szerinti vegyület); D: a- [6-(l-karboxi-3-fenil-propil-amino)-5 - -oxo-2- (3-tienil) -perhidro-1,4-tiazepin-4-il] - -ecetsav (44. példa szerinti vegyület); 18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
