193108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás perhidrotiazepin-származékok előállítására

17 193108 Az A5 lépésben a (X) általános képle­tt! vegyületeket a (Ha) általános képlett! ve­­gyületekké alakítjuk úgy, hogy a tiazepin­­-gyűrű 6-os helyzetében lévő aminocsoport védőcsoportját eltávolítjuk. Az e célra alkal­mazott reagáltatások hasonlóak a (VII) álta­lános képlett! vegyületekből R13 és Ru eltávo­lítására az A2 lépésnél alkalmazott módszerek­hez, és az itt ismertetett reakciókörülményeket és reagenseket használhatjuk az A5 lépésnél is, természetesen az eltávolítandó amino-védő­­csoporttól vagy -csoportoktól függően megvá­lasztva ezeket. A reagáltatás után a reak­cióterméket a reakcióelegyből az A2 lépésnél ismertetett módszerekkel, így például átkris­­tályosítással és/vagy különböző kromatográ­fiás módszerekkel, különösen oszlopkromato­­grafálással tisztíthatjuk. A fentiekben ismertetett eljárások rendsze­rint a találmány szerinti vegyületek optikai izomerjeinek elegyeit szolgáltatják, még akkor is, ha a kiindulási anyagok izolált optikai izomerek, minthogy az alkalmazott reagálta­tások ezeket a vegyületeket racemizálják. Al­ternatív sztereospecifikus reakciók adoptálá­sával lehetséges azonban előállítani a talál­mány szerinti vegyületek optikai izomerjeit. így például a (lia) általános képletű kiindulá­si vegyületek előállítása során az (V) és a (VI) általános képletű vegyületek (VII) álta­lános képletü vegyületekké alakításakor az a szénatom hajlamos a racemizálódásra, amely­hez a cisztein nitrogénatomja kapcsolódik, az R'°,Rn és R12 helyettesítők és az alkalmazott bázis jellegétől függően, különösen akkor, ha az (V) általános képletű vegyületben R12 jelentése észterképző csoport. Ha azonban az (V) általános képletű vegyületekkel — főleg akkor, amikor az (V) általános képle­tű vegyületeknél R12 jelentése hidrogénatom — való reagáltatáshoz a (VI) általános képle­tű vegyületek helyett valamely (XX) álta­lános képletű vegyületet — a képletben R2 jelentése a korábban megadott — használunk enyhe körülmények között, az így képződő (XXI) általános képletű vegyületek — a kép­letben R2, R10, R" és R12 jelentése a koráb­ban megadott — optikailag aktív, nem race­­mizálódott szénatomot tartanak meg a csil­laggal jelölt helyen. Ezek a (XXI) általá­nos képletű vegyületek azután a nitrocsopor­­tok aminocsoporttá alakítására jól ismert va­lamelyik módszerrel a (VII) általános kép­letű vegyületekké — amelyek képletében R\ R13 és R'4 egyaránt hidrogénatomot jelent — redukálhatok, mely vegyületeket azután a ko­rábbiakban ismertetett módon az A2—A5 lé­pésekben tpvábbreagáltathatjuk. Mindenesetre, ha az (I) általános képle­tű végtermékek vagy a (II) általános kép­letű kiindulási anyagok előállításánál bárme­lyik lépésben optikai izomerek elegye kép­ződik, az ilyen elegyet kívánt esetben hagyo­mányos rezolválási módszerekkel, például op­tikailag aktív bázisokkal, így például kin- 10 koninnal, kinkonidinnel, kininnel vagy kini­­drnnel, vagy pedig optikailag aktív szerves savakkal, így például L-kámforszulfönsavval vagy D-kámforszulfonsavval végzett sóképzés útján optikai izomerekre szeparálhatjuk. Opti­kai izomerek rezolválhatók azonban más is­mert módszerekkel is beleértve a különböző kromatográfiás módszereket és a frakcionált kristályosítást. Miként a korábbiakban részletesen kifej­tettük, a találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületek képesek az ACE aktivi­tását gátolni, azaz annak az enzimnek az aktivitását, amely az angiotenzin I anyagot angiotenzin II anyaggá alakítja és a bradi­­kinint is inaktiválja. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek fiziológiai ak­tivitásának kiértékelését úgy végezhetjük, hogy meghatározzuk a kísérleti vegyületek­­nek azt a koncentrációját, amely képes az ACE aktivitását in vitro 50%-kal csökken­teni (IC50), például a Cushman, D.W. és munkatársai által a Biochemical Pharmaco­logy, 20. 1637 (1971) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel. Közelebbről úgy já­runk el, hogy nyúltüdőből extrahált ACE ol­datait és szubsztrátként hippuril-hisztidil-leu­­cint — amelyhez különböző koncentrációkban hozzáadtuk a kísérleti vegyületet — adago­lunk nátrium-kloridot tartalmazó borát-puffer­­oldathoz, majd a pH értékét 8,3-re állítjuk be. Az enzimatikus reakciót 37°C-on 30 per­cen át végbemenni hagyjuk, majd a reak­ciót megszakítjuk 1 n vizes sósavoldat ada­golása útján. A reakció során képződő hip­­pursavat etil-acetáttal extraháljuk, majd az extraktumból az oldószert ledesztilláljuk. A visszamaradó hippursavat vízben oldjuk. A kapott vizes oldatban a hippursav mennyisé­gét 228 nm-nél ibolyántúli sugárzással szem­ben mutatott abszorpcióképesség alapján álla­pítjuk meg. A kapott értékeket ezután áb­rázoljuk görbét képezve, amely megmutat­ja a képződött hippursav mennyisége és a kísérleti vegyület koncentrációja közötti ösz­­szefüggést. Az IC50 értékeket úgy kaphatjuk meg, hogy leolvassuk ezen a görbén a kí­sérleti vegyületnek azt a koncentrációját, amely a kísérleti vegyület távollétében kép­ződő hippursav mennyiségét a felére csök­kenti. A következő táblázatban adjuk meg az IC50 értékeit az alábbiakban felsorolt kí­sérleti vegyületeknek. A: a-{6- (R) - [1 (S)-karboxi-3-fenil-propil-ami­­nő] -5-oxo-3(R)-fenil-perhidro-l,4-tiazepin-4- -il}-ecetsav (6. példa szerinti vegyület); B: a-{6(R)- [1 (S)-karboxi-3-fenil-propil-ami­­no] -3(R) -izopropil-5-oxo-perhidro-l,4-tiaze­­pin-4-il}-ecetsav (29. példa szerinti vegyület); C: a- [6- (l-karboxi-3-fenil-propil-amino) -5 - -oxo-2-fenil-perhidro-l,4-tiazepin-4-il] -ecetsav (13. példa szerinti vegyület); D: a- [6-(l-karboxi-3-fenil-propil-amino)-5 - -oxo-2- (3-tienil) -perhidro-1,4-tiazepin-4-il] - -ecetsav (44. példa szerinti vegyület); 18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom