193103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés forgásszimmetrikus zárt törtvonal kerületű palástfelületek forgácsolására
193103 12 amely a 314 összegezőn keresztül a további 315 különbségképzőbe jut. Ezzel egyidőben a 39 szorzó-osztó, a 310 osztó és a frekvencia/feszültség 311 átalakító működését a vezérlő 320 egység tiltja és ugyancsak tiltott a reverzibilis 312 számlánc mindkét bemenete is. A további 315 különbségképzőbe kerülő alapjelnek megfelelően hozza a 11a hurokkal záruló kör forgásba az excenter 12, 13 orsót. Amikor a további 319 impulzusadó, amely a 37 impulzusadóval teljesen azonos felépítésű és rendszerű, a Qe referenciahelyzet elérését jelzi, a vezérlő 320 egység' engedélyezi a 312 számlánc bemenetéinek működését és egyidejűleg a nullaimpulzus tartamára nullázza a reverzibilis 312 számláncot. Az excenter 12, 13 orsóhoz rendelt további 319 impulzusadó tehát a Qe referenciahelyzet felvétele után a szögelíordulással arányos számú impulzust küld a reverzibilis 312 számlánc bemenetére. Ezzel a két 11 és 12, illetve 13 orsó Q/, Qe referenciahelyzeteit felvettük és kezdődhet a szinkronfuttatás. A nullaimpulzus a későbbiek során természetesen már nem törli a 312 számlánc tartalmát. Ezután ismerjük meg a szinkronforgás módját. Mint azt már kifejtettük, a szögtartás érdekében a 37 impulzusadó és az utána kapcsolt 39 szorzó-osztó jeleinek számával és frekvenciájával arányos jelet kell képeznünk. Ezért a 39 szorzó-osztóról jövő jeleket elágaztatjuk a 310 osztó, illetve a 312 számlánc felé. Ezzel a megoldással érjük el, hogy a frekvencia-, illetve fordulatszámarányos jelet (311 átalakító) a 314 összegezőben végzett összegezés révén alárendeljük a Ilb hurokkal záruló kör által szolgáltatott — szöghelyzettel arányos — jelnek, azaz megvalósul a kitűzött cél, hogy a szinkronban futtatott 11, 12, 13 orsók szögpozíció-együttfutása (referenciahelyzete) független marad a fordulatszámtól. Most kövessük végig az egyes elemek működését. A 310 osztóra azért van szükségünk, mert a 39 szorzó-osztó által képzett jelek pulzáló jellegűek (lásd az 5.c ábrát). Az ilyen pulzáló jeleknek frekvenciáról egyenfeszültséggé való átalakítása csak nemlineáris módszerekkel lehetséges. Hogy a pulzálás mértékét csökkentsük és közelítsünk az ideális frekvenciakép irányába, a pulzáló jelsorozatot el kell osztanunk. Logikailag egyszerűen belátható, hogy az osztási arányt növelve egyre inkább közelítünk az ideális eredmény felé. Példaképpen a 6. ábrán bemutatjuk egy tízzel osztott jelsorozat kepét. A 6.a ábra a 39 szorzó-osztó kimenő jelsorozatát mutatja; jól látható, hogy a szorzás-osztás miatt egy ún. alapfrekvenciára modulált magasabb frekvenciájú jel keveredik. Mivel az alapfrekvencia a fordulatszámmal arányos, azonnal látszik, hogy ezen hordozó változása megváltoztatja a frekvencia „képét", és az is érezhető, hogy az átalakítás lineáris eszközökkel csak nagy torzulásokkal hajtható végre. A 6.b ábrán bemutatott osztott jel viszont jól láthatóan közelít az ideálishoz, 11 azaz egyszerű módon, a teljes fordulatszám-tartományra vonatkozóan, lineáris eszközökkel közel lineáris átalakítást hajthatunk végre. Ily módon a 311 átalakítóról a mindenkori fordulatszámmal arányos feszültségszint kerül a 314 összegzőre. Most kövessük a szöghelyzettel arányos jel előállításának útját. Leglényegesebb eleme a reverzibilis 312 számlánc, amelynek egyenes 312a bemenetére a 39 szorzó-osztó impulzusai jutnak. Az impulzusok száma az excenter 12, 13 orsó szögelfordulásával arányos. Ha a 312 számlánc inverz 312b bemenetére az excenter 12, 13 orsó szögelfordulásával arányos impulzussorozatot (319 impulzusadó impulzusai) juttatunk viszsza, akkor a 312 számlánc mindenkori tartalma arányos lesz az éppen fennálló szöghibával, A 312 számlánc tartalmát a 313 D/A-átalakítóba vezetve, éppen ezzel a szöghibával arányos pozitív vagy negatív előjelű feszültséget kapunk attól függően, hogy az excenter 12, 13 orsó pillanatnyi helyzete siet vagy késik a fő 11 orsóhoz képest. Most tételezzük fel, hogy a 311 osztó által szolgáltatott jel pontosan akkora, hogy a további 317 szervomotor fordulatszáma a kívánt szorzás-osztás arányával tér el a fő 11 orsó (35 szervomotor) fordulatszámától. Ez esetben — stacioner állapotot feltételezve — a 312 számlánc üres, tehát a 314 összegezőre nem jut jel a 313-D/A-átalakítóról. Ha külső zavar hatására a rendszer kibillen ezen egyensúlyi helyzetéből, a 312 számláncba a 319 impulzusadó felől érkező impulzusok száma több vagy kevesebb lesz, mint a 39 szorzó-osztó felől érkezők száma, a 312 számlánc tartalma ennek megfelelően fog változni. Tételezzük fel, hogy a 39 szorzó-osztó felől érkező impulzussorozat ismétlési frekvenciája állandó, a 319 impulzusadó felől érkezőé viszont növekszik, azaz az excenter 12, 13 orsó gyorsul (fázisban siet) a fő 11 orsóhoz képest és ennek megfelelően a 312 számlánc tartalma negatív irányban változik. Ezzel együtt negatív irányban változik a 313 átalakító kimenő feszültsége is, ami a 314 összegező eredményjelét szintén negatív irányba viszi el. Hasonló módon, de fordított előjellel játszódik le a folyamat a 317 szervomotor lassulása (fázisban késése) esetén is. Ha viszont a 39 szorzó-osztó felől érkező jelek frekvenciája növekszik (a fő 11 orsó gyorsul), akkor egyrészt nő á 311 átalakító kimeneti feszültségszintje, de a kezdeti állapotban pozitív irányban nő a 313 átalakító kimenőjelének nagysága is, azaz a 314 összegezőről érkező, pozitív irányban változó jel gyorsítja a 317 jelű szervomotort. Amint a 317 szervomotor felvette az első szabályozó lánc 35 szervomotorjának fordulatával arányos fordulatszámot, ismét beáll az állandósult állapot, azaz a 312 számlánc tartalma egyre inkább közelít a nullához. Ugyanez a folyamat írható le ellenkező előjellel a fő 11 orsó fordulatszámának csökkenése esetén is. 5 10 15 20 2b 30 35 40 45 50 55 60 65 7
