193092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imino-dibenzil előállítására
193092 melegítésé és megolvasztása — amihez a nem folyamatos eljárások esetében az imino-dibenzilt eredményező tulajdonképpeni reakció idejének többszöröse szükséges — a szóban forgó folyamatos eljárásnál a reakcióval időben párhuzamosan történik és így további időráfordítást nem igényel. A jelen találmány szerinti folyamatos eljárás lehetővé teszi, hogy a készülék megfelelő méretezésével mind reakciótér, mind reakcióidő vonatkozásában jobb fajlagos kihozatalt lehet elérni a szakaszos eljárásokhoz képest, melyeknél a helyi túlmelegedések veszélye mindig fennáll. Mindezt az előbbiekben leírt rövidebb reakcióidő, valamint a hőmérsékleti viszonyoknak az előmelegített kiindulási anyagok külön-külön és folyamatosan történő bevezetésénél és a reakció alatt is optimálisan ellenőrizhető és irányítható volta teszi lehetővé. A kiindulási anyagként használt 2,2’-diamino-dibenzilt a CH—PS 331,207 számú svájci szabadalmi leírásban foglaltakkal analóg módon, így 2,2’-dinitro-dibenzilnek valamilyen szerves oldószerben Raney-nikkellel történő redukálásával állítjuk elő. A reakcióhoz vízmentes foszforsavat, illetve 68—84% difoszfor-pentaoxidot (P205) tartalmazó polifoszforsavat használunk. A találmány szerinti eljárás megvalósításánál ügyelni kell arra, hogy bár az első fokozatban a semlegesítés révén hőenergia keletkezik, a további fokozatokban végbemenő kondenzáció endoterm folyamat. Ennél megfelelő hőenergia hozzávezetésével gondoskodni kell arról, hogy a szükséges — 260°C feletti — reakció-hőmérsékletet fenntartsuk. Különösen előnyös, ha az első fokozatban bevezetésre kerülő reakciókomponenseket a találmány szerint megadott 160—200°C hőmérséklet-tartományon belül olyan mértékben előmelegítjük, hogy a semlegesítési hő kihasználásával az- előirányzottat meghaladó reakció-hőmérséklet álljon be. Ez a hőfelesleg azután a bekövetkező endoterm reakció számára, rendelkezésre áll. Különösen előnyös, ha a hőmérsékletet az első fokozatban 290—300°C-ra állítjuk be7és a következő fokozatokban a reakció-hőmérsékletet 280—290°C között választjuk meg. Az eljárást előnyösen 8—15 fokozatban valósítjuk meg, így például előnyös módon egy többkamrás reaktorban dolgozunk, melynek kamrái egymástól függetlenül fűthetők. Azzal a találmány szerinti műszaki intézkedéssel, miszerint az első fokozatban magasabb hőmérsékletet alkalmazunk és a következő fokozat (ok) ban szükséges nagyobb hőigényt kompenzáljuk, előnyös módon az is lehetséges, hogy a fűtést csak zónákra, így például két zónára megosztva alkalmazzuk. Az egymás ‘ után elrendezett reakciókamrákon való áthaladás során csaknem teljes átalakulás következik be, és az imino-dibenzilt igen magas kitermeléssel kapjuk meg. Egy különösen előnyös elrendezés abból 3 áll, hogy az egyes reakciókamrák egymás felett vannak, mimellett a 2,2’-diamino-dibenzilt és a foszforsavat alul tápláljuk be a reaktorba,és ezek keverés közben és emelkedő áramlással haladnak át a reakciókamrákon, ahol reagálnak egymással. A. fenti reakciónál 1 mól 2,2’-diamino-dibenzilre számítva előnyösen 1—2 mól, különösen előnyösen 1 —1,5 mól fos'zforsavat (P205-ként számítva) alkalmazunk, mivel 1:1 mólarány alatt az imino-dibenzil kitermelése csökken. A nem folyamatos eljárásoknál esetenként alkalmazott felesleg, amely az 1:7 mólarányt is eléri, a kitermelésben javulást nem eredményez. Az említett felesleg a nem folyamatos eljárásban csupán az oldószer szerepét tölti be a 2,2’-diamino-dibenzil-difoszfát számára, illetve a megolvasztásnál jobb hőenergia-átvitel elérését teszi lehetővé. A fázisoknak a kémiai átalakulást kővető szétválasztását, egyrészt az olvadt állapotban levő, imino-dibenzilből álló felső fázisra, másrészt a foszforsavból és ammónium-foszf átokból álló alsó fázisra célszerűen 160°C és 290°C közötti hőmérsékleten végezzük. Különösen jól megy végbe az elválasztás 230— 250°C közötti hőmérsékleten. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák közelebbről megmagyarázzák: 1. példa 420 ml térfogatú, több kamrából álló reaktorba, amelyet a beépített elemek 8 kamrára osztanak, keverés közben folyamatosan betáplálunk az alsó reakciókamrába 5,03 ml/ /perc sebességgel 200°C-ra melegített 2,2’-diamino - dibenzilt, valamint 3,24 ml/perc sebességgel 200°C-ra melegített foszforsavat, melynek P205-tartalma: 72,6%. Ez az adagolás a diamino-dibenzil : foszforsav =1:1,25 mólaránynak felel meg, a foszforsav P205-tartalmára számítva. A reakció emelkedő áram ban és keverés közben megy végbe, miközben az anyag valamennyi kamrán áthalad. A hőmérséklet az alsó reakciókamrában 292°C, a felső kamrákban 286°C. A készüléken való áthaladás során az átlagos tartózkodási idő: 46 perc. A reakcióelegy a legfelsőbb kamrából folyamatosan egy fűtött szeparátorba folyik le, ahol 230—250°C hőmérsékleten két fázisra válik szét. Mind a felső imino-dibenzil-fázist, mind az alsó foszforsavas fázist a szétválasztás után folyamatosan elvezetjük. 592 perc reakcióidő után 2820 g imino-dibenzilt kapunk, ami 98,9%-os kitermelésnek felel meg. Az alábbi táblázatban a 2—6. példa jellemzőit adjuk meg. Ezek a példák a 2,2’-diamino-dibenzilnek foszforsavval végzett reakciójára vonatkoznak, amit az 1. példában foglaltakkal analóg módon végzünk. Az imino-dibenzil tisztaságát minden esetben gázkromatográfiás módszerrel határoztuk megyés azt 98,9% és 99,7% közöttinek találtuk. A vegyület olvadáspontja: 105— 107°C. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
