193081. lajstromszámú szabadalom • Rokkant járókocsi, főleg lépcsőn való közlekedésre.

ve támasztó 17 egység hidraulikus reteszelését is oldjuk, amikor is a 24 nyomórugó a 18 talpat a padlószintre szorítja, támasztás céljából (2. ábra). Egyúttal oldjuk a 19 menesztőegy­­ség 26 és 29 munkahengerének hidraulikus reteszelését is, ezzel a 39, illetve 40 nyomóru­gók a dugattyúkat kifelé tolják. Eközben a 28 talp is felfekszik a padlószinten. Ezt követően a 19 menesztőegység 29 munkahengerébe nyo­más alatti olajat vezetünk a 22 tápegységről, amire dugattyúrúdja a 40 nyomórugó ellené­ben befelé mozdul el, egyúttal előrebillenti a 27 csap körül a 19 menesztőegység 26 munka­hengerét, következésképpen az 1 alvázat is. Mivel ilyenkor a 17 egység támasztja lényegé­ben a padlószinten a járókocsit, a jármű kény­szerűen előre mozdul, és így a mellső 3 kerék az első lépcsőfokra kerül. (Megjegyezzük, hogy a kerékemelő, illetve támasztó 20 egység­nek a lépcsőn felfelé haladáskor nincs szerepe).. Ezután a kerékemelő, illetve támasztó 15 egység hidraulikus működtetésével a 23 r.yo­­mórugó ellenében behúzzuk a 16 görgőt, majd a fent leírt műveleteket a lépcsőpihenő eléré­séig ciklikusan ismételjük (3. ábra). Lépcsőn lefelé haladáskor (4. és 5. ábra) a 17 egységre és a L9 menesztőegységre nincs szükség. Ilyenkor a F fékszerkezetet és a 15, 20 egységeket működtetjük a fentiekkel értelem­szerűen ellentétesen. Az első lépcsőfok elérése előtt a 15 egység 16 görgőjével támasztjuk alá a járókocsi mellső részét, egyúttal oldjuk az ugyancsak rugóterhelésű egyirányban működ­tethető hidraulikus munkahengerként kialakí­tott 7 csőtok hidraulikus reteszelését ( 1. ábra), ennek következtében a mellső 3 kerék az első lépcsőfokra ereszkedik 41 nyomórugó erejének hatására. Ezt követően a járókocsi mellső ré­szének terelését a 3 kerékre adjuk át. Mielőtt a hátsó kerékpár az első lépcső­fokot elérné, a kerékemelő, illetve támasztó 20 egység 21 görgőjét leeresztjük a reteszelés ol­dásával az első lépcsőfokra. Ezzel a 21 görgő rugalmasan támasztja a szerkezetet a 4 kerék­pár szintváltozása közben, egyúttal lengéseit is csillapítja. így tehát a 4 kerékpár szinte zök­kenőmentesen ereszthető le az első lépcsőfok­ra. Az F fékszerkezet 36 fékkarjának előre­­tolása, azaz a fékszerkezet szabályzott lazítá­sa közben a fentemlített műveletek az alsó lépcsőpihenő eléréséig ciklikusan ismétlendők. Az 5. és 6. ábrán a mellső 3 kerék lépcsőfokra leeresztett helyzetét vékony eredményvonal­lal jelöltük. A találmány szerint a járulékos 19 me­nesztőegység sok másféle változata is szóba jöhet. így például a sorbakapcsolt 26 és 29 munkahengerek helyett ez a járulékos menesz­­tőszerkezet kialakítható úgy is, amint azt a 2. ábrán vékony eredményvonallal és 19’ szám­mal jelöltük, itt lényegében a menesztőszerke­­zet kétkarú emelőként kézzel működtethető 42 karból és ennek végével együttműködő racsnis 43 agyból állhat, amely utóbbi például a hátsó 4 kerékpár tengelyén van rögzítve. A 42 kar kézi működtetésével a mozgássérült a lejtőn 4 5 felfelé haladáskor lényegesen nagyobb előre­­menesztcT nyomatékot tud kifejteni a hátsó 4 kerékpárra, mint a kézi 13 hajtókar révén. A menesztőegységnek ezen túlmenően számos más változata lehetséges a találmány keretein belül, amelyre azonban itt részletesebben nem térünk ki, hisz a találmány ismeretében ezek a szakember számára kézenfekvőek. Megemlítjük továbbá, hogy a 15, 17 és 20 egységek akár kettősműködésű hidraulikus mrnkahengerként is kialakíthatók. Sőt, olyan vá tozat is lehetséges, amelynél a 15, 17 és 20 egységek dugattyúit nem hidraulikus működ­tetéssel, hanem kézi működtetéssel húzzuk vissza. A találmány szerinti megoldás legfonto­sabb előnye, hogy viszonylag kis ráfordítás nul lett olyan üzembiztos és balesetveszélyt szinte kizáró, az utast kímélő rokkant járóko­csit nyújt, amellyel a mozgássérült lépcsőn le- és fel önállóan, segédszemélyzet nélkül közle­kedhet. Járulékos előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy a hagyományos rokkant járókocsik is viszonylag egyszerűen átalakít­hatok a javasolt módon. Végül rámutatunk a találmány járulékos pszichikai előnyére, nevezetesen arra, hogy alkalmazásával a mozgássérült mozgásterét hatásosan meg­növelhetjük, és egyúttal kizárjuk azt a stressz­hatást, ami éri a mozgássérülteket a hagyomá­nyos rokkant járókocsiban, ha lépcsőn való közlekedésre kerül sor. Végül megemlítjük, hogy a találmány sze­rű ti járókocsival bármely típusú lépcsőn lehet közlekedni. A kerékemelő, illetve támasztó 15, 17 és 20 egységeknek az 1 alváz jelen eset­bei vízszintes főtartójához képesti szöghely­­ze'e/és a kerekekhez képesti viszonylagos helyzete célszerűen állítható például a külön­böző tépcsőmagasságoknak/és lépcsőfokszé­­lességeknek megfelelően. Az alkalmazandó 23, 24, 25, 39, 40 és 41 nyomórugók helyes megválasztásánál természetesen figyelembe veendők a mozgássérült testsúlyának megfe­lelő állítási lehetőség, illetve rugócsere. Adott esetben az állítás megoldható például önma­gában ismert csavaros rugóelőfeszítő szer­kezettel is. 6 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Rokkant járókocsi, főleg lépcsőn való közlekedésre, amelynek alváza kormányzott mellső kerékkel, hajtott hátsó kerékpárral, kerékemelő illetve támasztó egységgel és járu­lékos menesztőegységgel van ellátva, azzal jellemezve, hogy két olyan kerékemelő illetve támasztó egysége (15, 20) van, amelyek a mellső kerék (3) és a hátsó kerékpár (4) kö­zött egymástól függetlenül vannak elrendezve és hidraulikus tápegységre (22) csatlakozó, hidraulikus munkahengerként vannak kiala­kítva, ezek hengere az alvázhoz (1) van rög-193081 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom