193053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás limfotoxin és limfotoxin-mRNS előállítására

193053 Ismeretes a szakirodalomból, hogy az em­lősállatok bizonyos sejtjei, megfelelő stimulá­­lás után, in vitro un. limfotoxinok termelésére képesek [például: Evans, Canoer Immunoi. Immunother., 12., 181-190 (1983); Granger és munkatársai, Biology of the Lymphokines, 141-180. oldal, Academie Press (1979)]. Egy adott fajnál a limfotoxin — in vitro — nem egy­séges protein: egy sor szubtípusát írták le, me­lyek molekulasúly, töltés és stabilitás szem­pontjából különbözőek (lásd például Granger és munkatársai fenti közlését). Humán vonat­kozásban például négy limfotoxin osztály kü­lönböztető meg molekulasúly szerint: a yLT 10.000-20.000, a ßLT 35.000-50.000, az ciLT 70.000-90.000, és az LT-komplex molekulasúlya 200.000-600.000 közé esik. A limfotoxinok in vitro az alábbi tulajdon­ságokkal rendelkeznek: a) megakadályozzák a sejtek malignus transz formációját [Evans és munkatársai, Int.J. Cancer 27, 45-49 (1981), Ransom és mun­katársai, J. Natl. Cancer Inst. 69, 741-744 (1982)]; b) tumorsejtekre citosztatikus, sőt citolitikus hatást fejtenek ki [Evans és munkatársai, Immunopharmacology, _3, 347-359 (1981)], és c) növelik a tumorsejtek érzékenységét a szer­vezet sejt-közvetítette immunitásának védeke­ző rendszerével szemben [Evans és munkatár­sai, Cell. Immunok, 63, 1-15 ( 1981 ), Ransom és munkatársai, Int.J.Cancer., 29, 451—458 (1982)]. A szakirodalomból továbbá az is ismert, hogy a limfotoxin készítmények állatmodell­­ben tumorok regresszióját is élőidézhetik [Kahn és munkatársai, Proc.Soc.Exptl.Biol. Med., 169, 291-294 (1982)]. Ennélfogva a lim­­fotoxinoknak nagy jelentősége van rosszindu­latú megbetegedések profilaxisában és terá­piájában. A limfotoxinok előállítására eddig megis­mert eljárások a legtöbb esetben primer sej­tekből indulnak ki, például az emberi perifé­riás vérből vagy mandulákból nyert leukocita­­készítményekből [Williams és munkatársai, J.Immunoi., [30,518-520 (1983)], egér lépsej­­tekből [Aksamit és munkatársai, Infect.Im­mun., 3fi, 1028-1035 (1982) és Trivers és mun­katársai, J.Immunok, 117. 130-135 (1976)], vagy szíriai hörcsög vagy tengerimalac has­üregének leukocitáiból [Evans és munkatársai Int.J.Cancer,_27, 45-49 (1981)]. Ezeket a sejte­ket először nagymolekulájü mitogénekkel, például fitohemagglutininnel kell inkubálni, hogy a limfotoxin termelése meginduljon.így eddig a B-limfocita sejtvonal tenyészetek fe­­lülúszóiban csak igen kis limfocita aktivitás volt kimutatható. [Grenger és munkatársai, J.Immunok, 104, 1476 (1970) és Amino és munkatársai, J. Immunok, 113, 1334-1345 (1974)]. Minthogy a limfotoxinok termelésére eddig alkalmazott módszerekkel csak kis mennyisé­geket, alacsony tisztasággal lehetett előállita-1 2 ni, az eddig előállított limfotoxinokat nem lehe­tett sem homogenitásig tisztítani, sem megfele­lő mennyiségben antineoplasztikus hatásának állatmodellen történő szélesköjü vizsgálatok céljára hozzáférhetővé tenni. így eddig még biológiailag aktív limfotoxin-mRNS-t sem le­hetett kimutatni; márpedig ez a feltétele a lim­fotoxin gén molekuláris klónozásának a gén­­technológia módszerei segítségévek A jelen találmánynak fentiek szerint az az alapfeladata,hogy eljárást szolgáltasson meg­felelő mennyiségű és tisztaságú limfotoxin és limfotoxin-mRNS előállítására. Találmányunkban megállapítjuk, hogy a majmok — különösen a Saguinus faj — T-lim­­focita 1670 sejtvonala, melyet vírus fertőzés segítségével — herpes vírussal, mint a Her­pes vírus saimiri vagy Herpes vírus ateles — in vitro vagy in vivo transzformálunk és folya­matos tenyészetben fenntartunk, megfelelő tápoldatban spontán, azaz további indukció nélkül, tekintélyes mennyiségű limfotoxint és limfotoxin-mRNS-t termel. Megállapítottuk továbbá, hogy ha úgyne­vezett stimulátort adunk a tenyészethez, pél­dául valamilyen irodalomból jól ismert daga­natkeltő anyagot, például diterpén származé­kot,előnyösen Tiglian- vagy Daphnan-típusút, ilyen a mezerein (a Daphne mezereum = far­­kasboroszlán nevű növény kérgének alkotóré­sze), vagy egy forbol-észtert, előnyösen a 12-0-tetradekanoil-főrből- 13-acetátot [=TPA; Diamond és munkatársai, Advances in Can­cer Research, 32. kötet, 1-74 oldal, Academic Press (1980); Hecker, Carcinogenesis, IT. kö­tet, Mechanisms of Tumor Promotion and Car­cinogenesis, 11-48 oldal, Raven Press, New York (1978)] 1-1000 ng/ml koncentrá­cióban, akkor a limfotoxin és limfotoxin-mRNS termelés megnövekszik. Tápoldatként számításba jöhetnek a szo­kásos szérummentes és szérum tartalmú táp­oldatok, például az Eagle féle Minimum Es­sential Medium (Eagle MEM) vagy a Ros­well Park Memorial Institute Medium 1640 (RPMI1640), melyekhez fetális borjúszérumot és antibiotikumokat is adhatunk. Előnyös a pe­nicillin és a streptomicin és a fetális borjúszé­rum 10%-ig. Az előnyös találmány szerinti eljárás lim­fotoxin proteinek termelésére a következő: szé­rum tartalmú — meghatározott körülmények között szérummentes is lehet — tápoldat­ban —például RPMI1640 oldatban — melyhez 10-100 ng/ml TPA-t vagy mezerein-t adunk stimulátor gyanánt, transzformált sejteket te­nyésztünk 1-7 napig, előnyösen 3-4 napon át, majd a képződött limfotoxint a tenyészet fe­­lülúszójából — ismert módszerekkel — elvá­lasztjuk, koncentráljuk és tisztítjuk. Különö­sen előnyösen úgy végezzük ezt az eljárást, hogy a sejteket a szérúm tartalmú tápoldat­ból a kezdeti elszaporítás után kevés szérumot tartalmazó, vagy még előnyösebben, szérum­mentes tápoldatba visszük át. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom