192949. lajstromszámú szabadalom • ABS kopolimerrel egyező tulajdonságú polisztirol alapú kompozíció

4 192949 5 tottsága, ill. az ezt jellemző átlagos részecs­keméret pedig egyike a tulajdonságok alaku­lását meghatározó legfontosabb mikroszerke - zeti jellemzőknek (Karker-Kocsis J., Kollár L., és Balajthy Z.; Magyar Kémiai Folyóirat 88) 6, 248. (1982). A technika ismertetett állásából nyilván ­való, hogy az ABS-ével megegyező jellemzői: polisztirol alapú keverékek esetében - bizo ­nyos tulajdonságok egymással ellentétes ala ­kulása, mint merevség és ütésállóság, vala­mint a felületi fényességet növelő adalékok - nak a plasztikálás, a keveredés hatékonysé - gát rontó csúsztatható és formaleválasztó ha­tása miatt - nem biztosíthatók. így érthető, hogy a rendkívül bonyolult emulziós polime­­rizációs technológiákban előállított és ennek megfelelően igen drága ABS miért képes megőrizni piacát és alkalmazási területeit. A fenti nehézségeket úgy kívánták ki - küszöbölni, hogy a viaszt sztirolnak akrilnit - rillel végzett polimerizációjánál adalékként használták. így olyan anyagot sikerült előál ­lítani, amelyből a polisztirolból készültekénél fokozottabban igénybe vehető hanglemezek készülhettek (4 088 617 sz. USA-beli szaba - dalmi leírás). E módszer azonban a bonyolult polimerizációs technológiához vezet vissza. A találmány célja az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölésével olyan poliszti - rol és/vagy ütésálló polisztirol alapú poli - mer-keverék előállítása ömledékállapotban végzett keveréssel, amelyet az ABS-ével megegyező hideg- és ütésállóság, további merevség éB felületi fényesség jellemez. A találmány további céljául azt tűztük ki, hogy olyan kompozíciót készítsünk, amelynek tulajdonságai az adalékanyagok mi­nőségének és mennyiségének megválasztásá - val széles határok között, a mindenkori fel­­dolgozási igényeknek megfelelően állíthatók be. A találmány alapja az a felismerés, hogy amennyiben ütésállóság-növelő adalékként hőre lágyuló sztirol/butadién, adott esetben sztirol/butadién és sztirol/izoprén alapú blokk-polimereket, természetesen és/vagy mesterséges eredetű viaszokat, és plasztiká - lást elősegítő adalékokat együttesen alkalma - zunk - esetenként lágyítók, töltő-, erősítő- és segédanyagok jelenlétében - a polisztircl és/vagy ütésálló polisztirol ömledék állapot - ban történő módosításéra, akkor olyan kom - pozíció nyerhető, amely az ABS-ével meg­egyező hideg- és ütésállóságú, merevségű és felületi fényességű. A találmány alapját az a felismerés ké­pezi, hogy a plasztikálást elősegítő adalék­ként alkalmazott folyékony kaucsuk (polibu­­tadién, pliizoprén, poliizobutilén, szilikonka­­ucsuk) alkalmazása révén az ABS-ével meg­egyező hideg- és ütésállóság eléréséhez a szokásosnál (> 30 tömeg%) kisebb mennyiségi hőre lágyuló elasztomer bevitele szükséges. Ezek a felismerések a szakember számá­ra azért meglepőek, mert a technika állása szerint nem várható, hogy a plasztikálást elősegítő felsorolt adalékok hozzájárulnak a több alkotós polimer-keverék ömledék álla­potban történő egynemüsítéséhez, hiszen ké­­miui felépítésük a viaszokéval (nagy szén­­atomszáinú paraffinok, ill. nagy szénatomszá­mú, egyértékü alkoholoknak, nagy szénatom­­számú karbonsavakkal képzett észterei) ro­kon. így tehát az lenne várható, hogy a plasztikálást elősegítő adalékanyagok csak a viaszokkal mutatnak összeférhetőséget, azaz szerepük a viaszok által előidézett csúsztat­ható, elválasztó hatás megváltoztatására szo­rítkozik. Ezzel szemben ezek az adalékok az aromás benzolgyűrűket tartalmazó polisztirol­­lal és a hőre lágyuló elasztomerekkel is meg­felelő összeférhetőséget mutatnak ömledék­­ben, azaz csökkentik a fázisszétválás veszé­lyét, elősegítik az ömledék plasztikálésát, ugyanakkor nem gátolják meg, hogy a felüle­ti fényességét növelő adalék az elakadás so­rán, illetve azt követően a felületre vándo­roljon. így ezek az anyagok növelik az ömle­­dékben az összeférhetőséget. A technika mai állása szerint meglepő továbbá, hogy a plasztikálást elősegítő adalé­­ok az ütésállóság-növelő adalékok hatását fo­kozzák, azaz bevitelük révén azonos ütésál­lóságú kompozíció eléréséhez kevesebb hőre lágyuló elasztomer szükséges. A fentiek alapján a találmány az ABS-el megegyező tulajdonságú polisztirol alapú kompozíció, amely 60-96 tömeg% poliBztirolt és/vagy ütésálló polisztirolt, 0-15 tömeg% is­mert lágyítót, előnyösen ftálsav-észtereket, aromás olajokat, illetve ezek elegyét, 0-30 tömeg% töltő- és erősítő anyagot, előnyösen kormot, szilikagélt, titán-dioxidot, üveggyön­gyöt, üvegszálat, 0-2 tömeg% antioxidánst, előnyösen 2,2’-metilén-bisz(4-metil-6-terc­­-butil)-fenol-t, vagy 2,2’-tio-bisz(3-metil­­-4,6-diterc-butil)-fenolt tartalmaz, és amely ütésállóság-növelő adalékként még 3-25 tö­­meg%, 104-2,5xl05 átlagos molelkulatömegü, hőre lágyuló sztirol/butadién, adott esetben sztirol/butadién és sztirol/izoprén blokk-po­limert, felületi fényességnövelő adalékként 0,5-8 tőmeg%, 60-150 °C olvadáspontú termé­szetes és/vagy mesterséges viaszt, plasztiká­­lást elősegítő adalékként pedig 0,5-20 tömeg% 104-105 átlagos molekulatömegü folyékony kaucsuk-gyantát, mint ataktikus polipropi­lént, szilikonkaucsukot, polibutadiént, poli­­izoprént, poliizobutilént, nitrilkaucsukot vagy ezek elegyét tartalmazza. A találmány értelmében a sztirol/butadi­én) adott esetben sztirol/butadién és szti­rol/izoprén alapú blokk-polimereknek a blokk-formában lévő sztirol hányada előnyö­sen nagyobb mint 25 tömeg%. Természetes eredetű viaszokként az En­cyclopedia of Polymer Science and Techno­logy XIV. kötetének csoportosítását alapul 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom