192934. lajstromszámú szabadalom • Koaxális tápvonalból kialakított, 1:2 impedancia áttételü szélessávú nagyfrekvenciás transzformátor

3 192934 4 A találmány tárgya koaxiális tápvonal­ból, kialakított 1:2 impedancia áttételű szé­lessávú nagyfrekvenciás transzformátor. A nagyfrekvenciás technikában a kü­lönböző impedanciájú áramköröket egymáshoz impedancia transzformátorokkal illesztik. A különösen nagyobb frekvencia tartományban a transzformátorokat elosztott paraméterű hálózatokból különösen tápvonal elemekből építik fel. Ezek a tápvonal elemek különböző hullámellenálláBÚak lehetnek, ób hosszuk az alkalmazott nagyfrekvencia hullámhosszával vannak arányban. Egy ilyen széles körben alkalmazott impedancia transzformátor egy negyed hul­lámhosszú tápvonal, amelynek a hullémellen­­állása a két illesztendő impedancia mértani közép arányosa. Ennek a transzformátornak az a hátránya, hogy a pontos impedancia il­lesztés cBak azon a frekvencián jön létre, amelynél a tápvonal villamos hossza negyed­hullám hosszúságú. További hátrány, hogy az ultrarövid hullámú tartományban viszonylag hosszú tápvonalak adódnak, ami a helyfogla­lás Bzempontjábóll hátrányos lehet. Impedancia illesztésre használatosak még az egy tápvonalszakasz adott helyén párhuzamosan kapcsolódó, rövidzárt hangoló­csonkok, amelyek szintén csak diszkrét frek­venciákon biztosítják a megfelelő illesztést. Szélessávú illesztésre ezidő szerint csak olyan közelítő megoldások ismeretesek, amelyek lényegében a fentebb említett ele­mekből felépített bonyolult hálózatból állnak, éB ahol az egyes hangolócsonkok, vagy transzformátor elemek az átviteli sáv külön­böző frekvenciáira vannak hangolva. Ilyen megoldásokkal - a gyakorlatban elviselhető méretek mellett - CBak legfeljebb kétszeres frekvencia étfogású sávszélesség érhető el. Szélessávú impedancia transzformáto­rokra szükség van a szélessávú nagyfrek­venciás ^nagyteljesítményű erősítőknél is. Ezek a korszerű erősítők félvezetős, elsősor­ban tranzisztoros erősítők, amelyek erősítő modulokból épülnek fel. Az erősítő modulok bemenetén a vezérlő jelet az egyes modulok között szét kell osztani, illetve kimenetükőn a felerősített jelet újból összegezni kell. Ezekben a szétosztó illetve összegző áramkö­rökben van szükség olyan impedancia transzformátorokra, amelyek viszonylag nagy frekvenciatartományt fognak át, és impedan­cia áttételük egésszámű többszörös, általában párosszámú többszörös. A találmány elé célul tűzik ki, egy a bevezetőben említett 1:2 impedancia áttételű szélessávú nagyfrekvenciás transzformátor kidolgozását, amelynek frekvencia átfogása mintegy 45-szörős, ugyanakkor a felhasznált tápvonal elemek hossza az átviteli frekven­ciatartomány felső határán mérhető hullám­hossznál lényegesen rövidebb. Ily módon a transzformátor méretei kicsik. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt nagyfrekvenciás transzformátorral a talál­mány szerint úgy értük el, hogy a kisebb impedanciáé csatlakozásra egy első tápvonal egyik végének belső ere és külsővezetője valamint egy második tápvonal egyik végé­nek belső ere csatlakozik, egy harmadik táp­vonal egyik végének belső ere a második tápvonal egyik végének külső vezetőjével \an összekötve, külső vezetője földelve van, a második és harmadik tápvonal másik végé­nek belső erei össze vannak kötve és csatla­koznak az első tápvonal másik végének külső vezetőjéhez. A második és harmadik tápvonal násik végének külső vezetői földelve vannak. Az első tápvonal másik végének belső ere, és a föld alkotja a nagyobb impedanciás csatla­kozást. Az első, második és harmadik tápvo­nal villamos hosszai egyenlők. Ezzel a felépí­téssel szélessávú impedancia transzformáció hozható létre. Az átviteli sáv felső határét az áwitelí csillapítás úgy szabja meg, hogy 3 decibel lesz a csillapítás azon a frekvencián, amelyen az egyes tápvonalak hosszúsága ne­­gyedhullámhosszúságú lesz, vagyis ahol a tápvonalak két vége közötti fáziskülönbség 90^-ot ér el. Minél kisebb a fáziseltérés 90^­­-nál, annál kisebb lesz a transzformátor át­viteli csillapítása. Megengedett átviteli csil­lapítás nagysága meghatározza, az adott hosszúságú tápvonal esetén elérhető maximá­lis átviteli frekvenciát. Az átviteli tartomány alsó határfrek­venciáját az első és második tápvonal külső vezetője két vége közötti induktivitásának a tápvonal hullámellenállásához képesti viszo­nya határozza meg. Minél nagyobb ez az in­duktivitás érték, a tápvonal hullámellenál­lásához képest, annál kisebb frekvencián jön létre 3 db nagyságú átviteli csillapítás. A találmány szerinti szélessávú nagy­frekvenciás transzformátornál az első és má­sodik tápvonal hullámellenállása úgy mére­tezhető, hogy az a két csatlakozó oldal hul­­lánellenállésának mértani középarányosa. Egy előnyős kiviteli alak szerint a tápvonalak villamos hossza az alkalmazott legnagyobb frekvencián mérhető hulllám­­hoasznak legfeljebb 0,1-szerese. Ilyen táp­vonal hossz mellett a transzformátor járu­lékos átviteli csillapítása néhány tized dB-en belül tartható. Annak érdekében, hogy az átviteli tar­tomány alsó frekvencia határát minél kisebb ériékre hozhassuk, és ezáltal minél nagyobb átviteli sávszélességei érjünk el, a találmány szerint az elBŐ és második tápvonal egy-egy ferritgyűrűre toroid tekercsként fel van te­kercselve. Ezzel a megoldással elérhető, hogy az első és második tápvonal külső vezető­jének a két vég közötti induktivitása jelen­tősen megnő. A találmány szerinti transzformátor egy előnyös kiviteli alakjánál mindegyik táp­vonal azonos. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom