192910. lajstromszámú szabadalom • Bilincses csőtartó, falon kívüli csővezetékek tartására vagy függesztésére
192910 A találmány szerinti bilincses csőtartó elé kitűzött cél az volt, hogy a lehető legkisebb anyagfelhasználással legyen előállítható, esztétikus legyen, szereléséhez lényegesen kisebb élőmunka ráfordítás váljék szükségessé, rögzítése a legcsekélyebb mértékben roncsolja a falat, továbbá hogy lehetőleg mindenféle falszerkezethez alkalmazható legyen. A találmány szerinti bilincses csőtartó révén a kitűzött cél azáltal érhető el, hogy a csőtartónak a bilincsrésze nincs osztva, hanem csak felhasított, ennek megfelelően nincs szükség bonyolult kötőelemekre, például csavaros kötésre, ahhoz, hogy a bilincset a csőre rászorítsák. Erre a célra elegendő egyszerű bepattanó kapcsolószerv is. A találmány szerinti bilincses csőtartó elé kitűzött cél elérése továbbá azért is lehetséges a találmány révén, mert a tartórész vége úgy van kialakítva, hogy oldható kötéssel rendelkező kapcsolat folytán rögzíthető a falhoz. Ez az oldható kötés általában menetes szakasz révén biztosítható. A találmány szerinti bilincses csótartó esetében a csőbilincs hasítással átellenes szakasza gyengítéssel van ellátva, azért, hogy e gyengítésnél szétnyitható legyen a felhasított csőbilincs és ilyen szétnyitott állapotban lehessen ráhelyezni a megfogni szándékolt csőre. A találmány szerinti bilincses csőtartónál a csőbilincs palástján bordák lehetnek és a bordák közötti szakasz jelenti a gyengített részt. A találmány szerinti bilincses esőtartó acélból készíthető, de kialakítható műanyagból is. A javasolt bilincses csőtartónak a tartórésze a gyártás során kiképezhető úgy, hogy a csöbilinccsel egyetlen testet alkosson, vagy elkészíthető úgy is a bilincses csőtartó, hogy a bilincshez meglévő kötőelemet rögzítenek, amely kötőelem már az oldható kötést biztosító szakasszal rendelkezik. Ez utóbbi kiviteli mód esetében célszerűen használhatók különféle csavarok, amelyeknek egyik vége például hegesztéssel rögzíthető a csőbilincs palástrészéhez. Mint már említettük, a csőbilincs fel van hasítva és az így előállt végek mellett vannak azok a kapcsolószervek, amelyek a csövet közrefogó csőbilincs csőre szorítását biztosíthatják. A kapcsoló szervek egyik változatánál a bilincsvégek egyiknél orr és a másik végnél nyelv lehet kialakítva. Ez a megoldás bepattanó zárást tesz lehetővé. Kialakíthatók a kapcsolószervek úgy is, hogy a csőbilincs hasítékánál kialakult végek kihajlított fülekkel rendelkeznek és a fülek áttörésein keresztül vezetett csavarral vagy esetleg más kötőelemmel lehet rögzíteni a csőbilincs két végét, benne lévő cső megfogása érdekében. A találmány szerinti kialakítás természetesen a legváltozatosabb oldható kötési móo dokat engedi meg a tartórész szabad végénél. így külső menettel ellátott szakasz lehet a tartórész végén, vagy belső menettel ellátott szakasz, esetleg más, például a falba süllyesztett menetes csapokhoz illeszthető hüvellyel vagy hasonlóval lehet kialakítani a tartórész végét. Előnyös a találmány szerinti bilincses csőtartót úgy kialakítani, hogy a csőbilincs belső részébe elasztikus anyagból készített betétet helyeznek. Ez a betét gumiból vagy műanyagból készíthető és arra szolgál, hogy a cső elasztikus megfogás révén mind a hőtágulásból adódó kis mozgások felvételét biztosítsa, mind a különféle rezgések csillapítását végezze. Kialakítható ez az elasztikus betét akként is, hogy kifelé álló vállai közrefogják a csőbilincs palástrészét. Amennyiben ilyen kiálló válakkal nem rendelkezik a betét, akkor előnyös a csőbilincsből lehajlitható olyan füleket alkalmazni, amelyek megakadályozzák a betétnek axiális irányú kicsúszását a csőbilincsből. Célszerű a betétet olyan bordákkal ellátni, amelyek fokozzák a betét és a cső külső palástja közti kapcsolat elaszticitását és a különféle rezgések csillapítását. A találmány szerinti bilincses csőtartó rendkívül változatos szerelési lehetőségeket biztosít. A találmány szerinti bilincses csőtartó a fal síkjára merőleges sorban elhelyezett több cső párhuzamos megfogását is kényelmesen biztosítja, továbbá a csöveknek függesztett tartásához is rendkívül egyszerűen alkalmazható a találmány szerinti csőbilincs. A találmány szerinti bilincses csőtartó lényege tehát, hogy rugalmas anyagú, célszerűen acélból való, felhasított, a felhasítással szemközti szakaszán gyengített, a hasítás folytán képződött végeknél lévő kapcsoló szervekkel ellátott csőbilincse és ehhez rögzített, szabad végénél oldható kötéshez kialakított tartórésze van. Mint már korábban említettük, a találmány szerinti csőtartó egy előnyös kiviteli alakját képezi az olyan megoldás, amelynél kapcsoló szerv gyanánt a csőbilincs egyik végénél lévő orr, a másik végénél pedig mozgatható nyelv van. A nyelv mozgathatósága külön szerkezeti kialakítást általában nem igényel, ugyanis megfelelően megválasztott anyag és falvastagság mellett az anyag saját rugalmassága lehetővé teszi, hogy a nyelvet a vele együttműködésre szolgáló orrba be lehessen akasztani a cső rögzítésekor, illetve ki lehessen akasztani ha oldani akarjuk a csöbilincset. Egy másik előnyös kiviteli alakja a javasolt bilincses esőtartónak az a megoldás, amelynél kapcsoló szerv gyanánt a csőbilincs végeinél kihajlított, áttöréssel ellátott fülek vannak. Egy újabb előnyös kiviteli alakot képez az olyan bilincses csőtartó, amelynél palást-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
