192900. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés fázisérzékeny egyeniranyítók alapérték hibájának csökkentésére

11 132900 elektronikus kapcsoló ideális lenne - a jel zérus volna, a 48 első tároló kondenzátor a 44 negyedik ellenálláson és a zárt 54 har­madik elektronikus kapcsolón keresztül zérus feszültségre állna be. Mivel a 34 első elekt­ronikus kapcsoló, valamint a 40 második erő­sítő nem hibamentes, a 48 első tároló kon­denzátor ezek eredő hibajelének átlagérté­kére töltődik fel, amely az 50 negyedik erő­sítő kimenetéről az 52 ötödik visszacsatoló ellenálláson keresztül a 40 második erősítő fázisfordító bemenetére van visszavezetve és hatása olyan, hogy a 40 második erősítő ki­menetén megjelenő hibajelet csökkenti. Az áramkörben lévő 46 első stabilizáló ellenállás (és hasonlóképpen a 47 második stabilizáló ellenállás) szerepe a vázolt működést te­kintve nem lényeges, a visszacsatoló hurkok stabilizálása a feladat mindössze. A 40 má­sodik erősítő és a 41 harmadik erősítő tehát félperiódusokban mér, félperiódusokban pe­dig hibejelet képez, amelyet az 50 negyedik erősítő és az 51 ötödik erősítő folyamatosan nulláz. A 4. ábrán látható kapcsolási elrendezés lehetővé teszi a 172.833 lajstromszámú HU szabadalmi leírásában ismertetett kapcsoló­hibák csökkentését is, csupán a 40 második erősítő és a 41 harmadik erősítő kimenő jelét kell egy-egy ellenálláson keresztül visszave­zetni a 30 első erősítő pozitív bemenőpont­­jára, amelyet ilyenkor természetesen szintén egy ellenálláson keresztül kell lekötni a földre. A visszacsatolás mértékét, azaz a kapcsolóhibák csökkentésének nagyságát a 40 második erősítő és a 41 harmadik erősítő kimenő pontjai, valamint a 30 első erősítő pozitív bemenópontja által képezett feszült­ségosztás határozza meg, amennyiben egyide­jűleg a 31 első ellenállás és a 32 első visz­­szacsatoló ellenállás viszonyát is megfelelően nagyra választjuk. A találmány szerinti eljárás és elrende­zés előnyeit a következőkben lehet összefog­lalni: az eljárással a szokásos elektronikus kapcsolókkal végzett fázisérzékeny egyeniró­­nyításnál a kapcsolók tökéletlenségéből (szi­várgási áram, szórt kapacitások), a kapcsoló­kat követő erősítők alapérték (offset) hibá­jából és annak hófokfüggéséból adódó kime­neti eredő hibajel - amely bemenőjel nélkül mérhető, nagymértékben csökkenthető, jelen­tősen javul a fokozat pontossága, növelhető a fázisérzékeny egyenirányítást követő fe­szültség erősítés, azaz megnövekszik a fázis­érzékeny egyenirányító dinamikus tartomá­nya. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás fázisérzékeny egyenirányítók alapérték hibájának csökkentésére, melynek során a mérendő periódikus jelet fázisérzé­kenyen egyenirányitjuk, majd az egyenirá­­nyitás során kapott jeleket összegezzük, az­zal jellemezve, hogy az egyenirányítóit je­leknél félperiódusonként az egyenirányitási szünetben nullszint értéket mérünk, amelyet az egyenirányitott jelből levonunk és ezu­tán az egyenirányitott jel értékével - érte­lemszerűen - összegezzük. 2. Elrendezés fázisérzékeny egyenirá­nyítók alapérték hibájának csökkentésére, előnyösen az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, melynek kapcsolókkal ellá­tott erősítői vannak, azzal jellemezve, hogy az elrendezésnek visszacsatolt erősítője (20), elektronikus kapcsoló egysége (21), erősítő egysége (22), nullszintmérő egysége (23), hi­­bajelképző egysége (24) és összegező erősí­tője (25) van, az elektronikus kapcsoló egy­ség (21) bemenetel erősítő vezetéken (s) át visszacsatolt erősítő (20) kimenetére, első kapcsoló vezetéken (b) és második kapcsoló vezetéken (d) keresztül a nullszintmérő egy­ség (23) bemeneteire, kimenetei pedig első fázisérzékeny egyenirányító kimenő vezeté­ken (f) és második fázisérzékeny egyenirá­nyító kimenő vezetéken (g) keresztül a hiba­jel képző egység (24) kimeneteire, valamint az erősítő egység (22) bemeneteire vannak csat­lakoztatva, a nullBzintmérő egység (23) to­vábbi bemenetel első jelvezetéken (h) és má­sodik jelvezetéken (k) keresztül az erősítő egység (22) kimeneteire, valamint az össze­gező erősítő (25) bemeneteire, kimenetei pe­dig első hibaszint vezetéken (m) és második hibaszint vezetéken (n) keresztül a hibajel­­képző egység (24) bemeneteire vannak kötve, az elrendezés bemenetét a visszacsatolt erő­sítő (20) bemenő vezetékre (e) csatlakozó be­meneté, kimenetét pedig az összegező erősítő (25) kimenő vezetékre (j) kötött kimenete képezi. (3. ábra) 3. A 2. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a visszacsatolt erő­sítőnek (20) első erősítője (30), első ellen­állasa (31), első visszacsatoló ellenállása (32) és elBŐ kimenő ellenállása (33) van, az első erősítő (30) kiemente az első kimenő ellenál­lásra, valamint az első visszacsatoló ellenállá­son (32) keresztül az első ellenállásra (31), valamint saját bemenetére, további bemenele pedig földpotenciálra van kötve, a visszacsa­tolt erősítő (20) bemenetét a bemenő veze­tékre (e) csatlakozó első ellenállás (31), ki­menetét pedig az erősítő vezetékre (s) csat­lakozó első kimenő ellenállás (31) képezi. (4. ábra) 4. A 2. vagy a 3. igénypont szerinti el­rendezés, azzal jellemezve, hogy elektronikus kapcsoló egységnek (21) első elektronikus kapcsolója (34) és második elektronikus kap­csolója (35) van, az első elektronikus kap­csoló (34) bemenele az erősíti vezetéken (a) keresztül a második elektronikus kapcsoló (35) bemenetére, kapcsoló bemenete az első kapcsoló vezetékre (b), kimenete pedig az elBÖ fázisérzékeny egyenirányító kimenő ve­zetékre (f) van csatlakoztatva, a második 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom