192864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új lipopeptidek előállítására

19 192864 20 csoportok legalább egyike, azaz az amino-, karboxi- vagy hidroxicsoport, védett formá­ban van jelen A (XII) általános képlelü peptideket vagy ezek törtrészét a peptídkémia ismert módszerei, különösen a c) eljárásváltozatra megadott módszerek, szerint állíthatjuk elő. Ezek építőkövei, különösen a D-glutaminsav vagy a D-7-karboxi-glutaminsav és amidjaik ismert vegyületek. A kiinduló anyagokként alkalmazandó N-acil-gliceril-ciszleineknél vagy ezeknek a glicerinrészben acilezendó származékainál a természetes L-cisztein szár­mazékairól van szó (R konfiguráció). Diaszte­­reomerek elegyeit kívánt esetben önmagában ismert módon az egyes diasztereomerekre vá­laszthatjuk szét. Terminális vagy oldallánc-karboxicsopor­­tok tetszés szerinti lépésben ezeknél az el­járásváltozatoknál a kiindulási anyagok szá­mára kívánt módon önmagában ismert mód­szerekkel megváltoztathatók, például észte­­rezhetók vagy amidálhatók. A kapott lipopeptideket önmagában is­mert módon sóikká alakíthatjuk, például a kapott savas vegyületeket alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidokkal vagy a kapott bázikus vegyületeket savakkal. A sókat olda­taikból, például liofilizálással valamely a gyógyszerészetileg alkalmazható formává ala­kíthatjuk. A szabad formában, valamint sók formá­jában lévő új vegyületek közötti szoros kap­csolat következtében az előzőekben és a kö­vetkezőkben a Bzabad vegyületek helyett ér­telem- és célszerűen adott esetben a megfe­lelő BÓk is használhatók, illetve alkalmazha­tók. A kapott izomerelegyeket az alkotók fi­zikai-kémiai tulajdonságainak a különbözősé­gei alapján ismert módon szétválaszthatjuk, például kromatográfiával és/vagy frakcionált kristályosítással. Előnyösen a hatásosabb izo­mert különítjük el. A leírt eljárásváltozatokat például önma­gában ismert módszerekkel hajtjuk végre, hígító vagy oldószerek jelenlétében vagy azok nélkül, hűtés vagy melegítés közben, a légkörinél nagyobb nyomáson és/vagy kö­­zömbösgáz légkörben, így nitrogéngáz at­moszférában. Emellett minden - a molekulá­ban lévő - helyettesitől figyelembe kell ven­ni szükség esetén, különösen könnyen hidro­­lizálható O-acilcsoportok jelenléte esetén kü­lönösen kímélő reakciókörülményeket, így rö­vid reakcióidőket, gyenge savas szereket kis töménységben, sztőchiometrikus tömegará­nyok mellett kell alkalmaznunk, továbbá a katalizátorokat, oldószereket, hőmérsékleteket és/vagy a nyomásviszonyokat megfelelően kell megválasztani. A találmány kiterjed olyan gyógyszerké­szítmények előállítására is, amelyek a talál­mány szerinti eljárással előállítható új lipo­peptideket, ezek elegyeit vagy sóit tartal­mazzák. A találmány szerinti eljárással előál­lítható gyógyszerkészítmények enterális, így orális vagy rektális, különösen pedig paren­­terális vagy topikális, például nazális vagy vaginális beadásra alkalmasak melegvérűek­­nél. Ezek a készítmények a gyógyászati ha­tóanyagot gyógyszerészetileg alkalmazható vivóanyagokkal tartalmazzák. A hatóanyag adagolása a melegvérűfajtától, a kortól és az egyén állapotától, valamint az alkalmazásmód­tól függ. így például immunerósító hatás elé­réséhez kis testsúlyú melegvérűeknél, példá­ul egereknél, szubkután alkalmazásnál a dó­zistartomány körülbelül 1-30 mg/kg testsúly és inraperitoneális beadás esetén a dózistar­­lomány 3,03-3 mg/kg testsúly. A gyengén ki­fejezésre jutó dózis-hatáskapcsolat miatt a nagyobi testsúlyú melegvérűeknél, így kö­rülbelül 70 kg testsúlyú embereknél az ada­golás 0,31-5 mg/személy. Ezt az adagot a ke­zelendő betegség szerint a betegség tartama alatt egyszer vagy kétszer adjuk be heten­ként körülbelül 4 héten keresztül például szubkután. Az orális, illetve rektális beadásra al­kalmas új gyógyszerkészítmények körülbelül 1-95%, előnyösen körülbelül 10-95%, különö­sen pedig körülbelül 20-90% hatóanyagot tar­talmaznak különböző adagolási egységformák­ban, amelyek drazsék, tabletták, kapszulák, kúpok ' agy ampullák lehetnek és önmagában ismert módon, például hagyományos keverő, granulá ó, drazsírozó, oldó vagy liofílizáló el­járásokkal állíthatók elő. All almas vivóanyagok az orális formákra különöain a töltőanyagok, így cukrok, példá­ul a laktóz, szacharóz, mannit vagy a szor­­bit, ce lulózkészítmények és/vagy kalcium­foszfát, például trikalciumfoszfát vagy kalci­­umhidrc génfoszfát, továbbá a kötőanyagok, így a keményítőcsiriz például kukorica-, bú­za-, rizs- vagy burgonyakeményítő felhasz­­nálásáv il, továbbá zselatin, tragant, metilcel­­lulóz, hidroxipropil-metilcellulóz, nátrium­­karboximetilcellulóz és/vagy polivinilpirroli­­don, és/vagy kívánt esetben szétesést előse­gítő szerek, így a fent felsorolt keményítők, valamint a karboximetilkeményítő, térhálósí­tott poUvinilpirrolidon, agar, alginsav vagy ennek valamely sója, így a nátrium-alginát. Segédanyagok elsősorban a folyásszabáiyozó- és kenőanyagok, például a kovasav, talkum, sztearinsav vagy sója, így a magnézium­vagy kalcium-sztearát, és/vagy a polietilén­­glíkol. A drazsémagokat megfelelő, adott esetber gyomornedveknek ellenálló bevona­tokkal látjuk el. Erre a célra többek között tömény cukoroldatokat használunk, amelyek adott esetben arabgumit, talkumot, polivinil­­pirroliöonl, polietilénglikolt és/vagy titándi­­oxidot tartalmaznak, alkalmazunk továbbá szervei oldószerekkel vagy oldószerelegyek­­kel készített lakkoldatokat, vagy a gyomor­nedveknek ellenálló bevonatok előállítására megfelelő cellulózkészítmények oldatait, így 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom