192859. lajstromszámú szabadalom • Kombinációs zár

7 ] így a kombinációs zár nyitási helyzetét szükség szerint módosítani lehessen. A 4 tengelynek az üzemeltető által is­mert nyitási helyzetének például éjszakai felismerését könnyíti meg, ha rajta egy olyan elemet alakítunk ki, amely egy adott tengely­helyzet jelzésére szolgáló jelzővel, például rugalmas fémlappal működik együtt és így elforgatáskor kattanást ad. A 3 zárnyelvet a 4 tengely felőli oldalon a 2 tokozás felé célszerűen legömbölyítjük, vagy 30 és 60° közötti szögben levágjuk. Ezzel a megoldással kizárjuk azt, hogy az 1 beállítótárcsa felől a 3 zárnyelv szélét vagy a 4 tengelyeket akár a tengelyátmérőnél na­gyobb fúróval is át lehessen fúrni, és így a 6 tolólap 7 felső nyúlványát lefúrva az 5 rc­­teszkerekeket hatástalanítani lehessen. Az 5 reteszkerekeket mindenkor oly mó­don rendezzük el, hogy a nyitást lehetővé tevő 11 horony a 3 zárnyelv mögött az alsó helyzetben legyen. Mindegyik 5 reteszkere­ket legalább két, esetleg három-öt különböző mélységű 11 horonnyal alakítjuk ki. A 11 hornyok száma azonos a kombinációs helyze­tekével. Célszerűen a nyitási helyzetet úgy választjuk meg, hogy ehhez mindegyik 5 re­teszkeréknél a legmélyebb 11 horony tartoz­zon. Egyes esetekben az is elegendő lehet, ha csak a nyitási helyzethez viszonyítva a legszélső 5 reteszkeréknél választjuk a leg­mélyebb 11 hornyot a nyitási helyzet biztosí­tására. A találmány szerinti kombinációs zár ki­alakítható a rajzon nem bemutatott fejleszté­sek figyelembevételével a találmányi gondola­tot nem érintő módon úgy is, hogy a 12 eme­lőlapra nincs szükség, helyét a 13 kilincs foglalja el, amely nem feltétlenül helyezkedik el a 4 tengelyek magasságában. A 13 kilincs olyan rugós tengelykapcsolóval összekötött tárcsákból álló megvezető elemmel kapcsoló­dik, amely a 6 tolólap szükséges mértékű, tehát nyitási helyzethez tartozó elmozdulása­kor elfordítható és ezzel a mozgással léptető­szerkezet elemeként létrehozott 9 reteszlap szabad elmozdulását engedi meg, vagy a 9 reteszlapot megvezeti és így a vele összekö­tött 3 zárnyelv szükséges mozgását (elmozdí­tását) engedélyezi. Ebben az esetben a 17 megvezetés a 9 reteszlapnak a megvezetó elemhez illeszkedő bevágásaiként van kiala­kítva. Ilyen megvezetó elem például a ten­gelykapcsolóval összekötött tárcsák szabad felszínén elhelyezett egytengelyes csapokból áll. A tárcsák közül az egyik a zár belső, a másik a zár külső oldalánál helyezkedik el és így a belülről vagy kívülről végzendő zárás­hoz, illetve nyitáshoz szolgál. Közöttük cél­szerűen nincs merev kapcsolat: a tengely­kapcsoló vagy más rugalmas, például súrló­dással biztosított egység teremt kapcsolatot. Ezért az erőszakos nyitási kísérletek nem vezethetnek eredményre - a léptető mecha­59 nizmus kívülről csak akkor működi,:thelö, ha ténylegesen a nyitási kombinációt állították be, ellenkező esetben hatástalan marad. Különösen gyakran használt ajtózárak esetében fontos, hogy a zár véletlenül se maradjon nyitási kombinációjának megfelelő helyzetben, illetve a nagyon nagy számú nyitás után se lehessen a nyitási kombinációt egyes elemek kikopása alapján felismerni. Ez annyit jelent, hogy n zárat minden nyitás (nyitási kísérlet) után „nullázni” kell, vagyis biztosítani, hogy az 5 reteszkerekek a beállí­tási állapotot elhagyják, abból valamiféle „ki­indulási” helyzetbe térjenek vissza. Ennek a célnak az elérése többféle mechanizmus ré­vén lehetséges, pétdakénti megoldást mutat a 3. és 4. ábra. A külső 1 bcállítótárcsa elfor­gatásával a 20 támasztórugót felhúzza. Az ál­lításkor 34 belső tárcsában elhelyezett 33 golyó az 5 reteszkerékben létrehozott 3G süllyesztésekbe illeszkedik, s ezt 32 laprugó szorító hatása miatt hangjelzések kísérik. A 34 belső tárcsa széléhez 37 rugóval szorított 35 poziciómeghatúrozó illeszkedik. A 35 pozi­­ciómeghatározó a 3 zárnyelv elmozdulásakor eltolható 38 bevágással van ellátva. A találmány szerinti kombinációs zár működtetése a következő: Az egymás mellett elrendezett 1 beéllíló­­tárcsákon 18 belső beállítóelemmel előre beál­lított és általában az 5 reteszkerekek legmé­lyebb 11 hornyához illeszkedő nyitási hely­zeteket beállítjuk. A nyitást lehetővé tevő 11 hornyok célszerűen függőlegesen vagy víz­szintesen vannak elrendezve. A 15 bevágás­ban illeszkedő 13 kilincs alkalmazásával a 6 tolólapot a 11 hornyokba toljuk. Helyes beál­lításkor a 9 reteszlup pontosan annyival mozdul el, hogy szélességében a 17 mogveze­­tésbe illeszkedik, vagy lehetővé válik a nyi­táshoz szükséges mértékű eltolása a tengely­kapcsolóval összekötött tárcsák alkalmazásá­val. Ilyenkor a 3 zárnyelv rugóval vagy ké­zierővel eltolható. Illetéktelen behaLolás esetében, ha a be­hatoló nem ismeri a megfelelő kombinációt, a 12 emelőlap alkalmazásával gyakorlatilag csak az előbbinél rövidebb úton lehet a 6 tolóla­pot megemelni. Ekkor n 9 reteszlap nem tud annyira megemelkedni, hogy a 3 zárnyelv 17 megvezetésébe illeszkedjen és így a rugó vagy más nyitási mechanizmus hatása érvé­nyesülhessen. Ehhez a rövidebb úthoz tar­tozhat a 16 mikrokapcsoló egy megfelelő állá­sa. Ilyenkor a mikrokapcsoló villamos jelel generál, amely riasztó berendezést működtet­het. Elképzelhető olynn megoldás is, hogy a 16 mikrokapcsoló megfelelő elektronikus Láru­­lóclem turtalmál növeli és így például a har­madik vagy negyedik illetéktelen próbálko­zásra történik a riaszLás. Célszerűen a 15 mikrokapcsoló működése egy, vagy a 16 mík­­rokapcsoló másik helyzete a teljes nyitáshoz tartozik, és ilyenkor a riasztást az adott 928: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom