192843. lajstromszámú szabadalom • Központosító fúrási súlyosbítórúdhoz
I 192843 8 bítórúdhoz lehet csatlakoztatni ugyanolyan módon, mintha két súlyosbitórudat csatlakoztatnánk egymáshoz. A súlyosbítórudak kihajlásának elkerülésére, a legkedvezőbb erőjáték kialakítására szolgál a találmány szerinti központosítónak az a kiviteli alakja, amit a 2. ábra mutat. Mint később látni fogjuk, itt a 3 stabilizáló test oldható kötés útján van az itt feltüntetett 19 súlyosbitórúd külső felületén rögzítve. Az oldható kötés létrehozása céljából a 3 stabilizáló test mindkét végén a belső peremnél egy-egy 20 belső menet van kialakítva, ezen belül pedig szintén mindkét oldalon körben futó belső kúpos 21 felület van. A 21 felületekhez külső felületükkel 22 ékek, illetve a 23 rögzítőgyürük vannak illesztve. Feladatuk az, hogy a 3 stabilizáló testnek a 19 súlyosbítórúdhoz képesti elmozdulását megakadályozzák. A 22 ékek akadályozzák meg a 3 stabilizáló test elfordulását, míg a 23 rögzítógyűrűknek a 19 BÚlyosbítórúd felé néző 24 recézése a 3 stabilizáló test hossztengely iránya eltolásának vet gátat. A 3 stabilizáló test két 20 belső menetéhez egy-egy 25 leszorítógyűrű van csatlakoztatva, amikkel az imént említett rögzítésről gondoskodunk. Ezek még becsavart állapotukban is túlnyúlnak a 3 stabilizáló testen, a hozzá képesti elfordulás ellen pedig 26 csavarokkal vannak biztosítva. A 2. ábrán mutatott kiviteli alakban is megfigyelhetőek a fúróiszapot visszaengedő 14 vájatok, illetve a 15 bordákként kiképzett 2 súrlódó felület. A kopottság mértékét jelző 16 furatot is feltüntettük. Ennek a találmány szerinti kiviteli alaknak az összeszerelése Borán a 19 súlyosbítórúdra először az alsó 25 leszorítógyűrűt húzzuk fel, majd rátoljuk a 23 rögzitőgyűrűt. Ezután felhelyezzük a 3 stabilizáló testet és a 20 menetnél létrehozzuk a kapcsolatot az alsó 25 leszoritógyűrű és a 3 stabilizáló test között. Ennek során a kúpos 21 felület érintkezésbe lép a 23 rögzitőgyűrű külső kúpos felületével, azon elmozdul. Ezek után behelyezzük a 22 ékeket és a felső 20 belső menetnél csatlakoztatjuk a felső 25 leszorítógyűrűt íb. A két 25 leszoritógyűrű meghúzása során a 22 ékek, illetve a 23 rögzítőgyűrű útján rögzül a 3 stabilizáló test a 19 súlyosbitórúd útján rögzül a 3 stabilizáló test a 19 súlyosbitórúd külső felületén. Ha ez megtörtént, a 26 csavarokkal kerülhetjük el a központosító szétcsavarodását. Mint ahogy a fentiekből kitűnik, ennek a kiviteli alaknak az esetében nincsen semmiféle megkötés arra nézve, hogy a központos [tót a 19 súlyosbitórúd melyik részén helyezzük eL Ilyen módon megvalósíthatjuk azt az igen kívánatos esetet, hogy a 3 stabilizáló test a 19 súlyosbitórúdnak a kihajlás szempontjából legveszélyesebb, számított helyén legyen. A fentiekben ismertetett mindkét kiviteli alak esetében a 15 bordák 2 súrlódó felületei keményfém felrakással vannak ellátva. Az ábrákon sematikusan jeleztük, hogy ez a keraényfém felrakás a 15 bordák közepe táján téglalap alapú csonkagúla alakú 29 beLétek, ezeken kívül pedig, a 15 bordák két végén csonkakúp alakú 30 betétek formájában van kialakítva. Ezek a 29 és 30 beLétek keményfémből vannak kiképezve, kialakításuk, rögzítésük módja pedig bármilyen ismert módszer szerint történhet. A kísérletek beigazolták, hogy a legkedvezőbb viszonyok akkor adódnak, ha a 15 bordák közepén lévő csonkagúla alakú 29 betétek a teljes 15 borda felületének mintegy kétharmadéra, a csonkakúp alakú 30 betétek pedig a 15 borda két végén a felület mintegy egyharmadára terjednek ki. A találmány szerinti központosító mindkét ismertetett kiviteli alakja hasonlóképpen működik. A fúrórúd forgása során a 3 stabilizáló test gondoskodik a fúrórúdnak az 1 fúrólyuk közepén való tartáséról annak révén, hogy 2 súrlódó felületei az 1 fúrólyuk belső felületén fekszenek fel. Ennek Borán a 2 súrlódó felület 15 bordáin lévő 30 betétek érintkeznek először a fúrórúd előre haladása során az 1 fúrólyuk belső felületével-és ezek a viszonylag hegyes, csonkakúp alakú 30 betétek lemunkálják a 15 bordák útjába álló egyenlőtlenségeket. Ha ez megtörtént, akkor káros lenne, ha a 2 súrlódó felület tovább tágítaná az a fúrólyukat. Ez a találmány szerinti központosító esetében nem is történik meg, hiszen a csonkagúla alakú 29 betétek csak felfekszenek az 1 fúrólyuk belső felületén, de nem koptatják azt. A 15 bordák másik végén lévő 30 betétekre a fúrórúd viszszahúzása során van szükség, amikor azok a központosító útjában lévő akadályokat tisztítják el. A fúróiszapot a fúró, illetve a 19 súlyosbitórúd belső furatában a 27 nyíl irányéban juttatjuk a fúrófejhez. Az 1 fúrólyukból a fúróiszap a fúrórúd és az 1 fúrólyuk között, a 3 stabilizáló testnél pedig a 14 véjatokná; jut ki, ahogy ezt a 28 nyilak mutatják. Mint ahogy említettük, a központosltókat az 1. ábra szerinti kiviteli alak esetében a szomszédos súlyosbítórudak közölt, a 2. ábra szerinti kiviteli alakban pedig a 19 súlyosbítórúd felületén a kihajlás szempontjából legveszélyesebb helyre lehet elhelyezni. Miután a találmány szerinti központosító a fúrórúd, illetve a súlyosbítórudak falvastagságát nem csökkenti, nem keletkeznek alkalmazásával veszélyes feszültséggócok. Minthogy a 3 stabilizálótest a központosító többi részétől különválasztható, a 15 bordák elkopása esetén csak a 3 stabilizáló testet kell cserélni, a központosító többi részét pedig tovább fel lehet használni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
