192842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás affinitás-szorbensek előállítására

3 192842 4 A találmány tárgya eljáráa az (I) általá­nos képletű új affinitás-szorbensek előállítá­sára P - A - <NH). - CO - B (I)- a képletben P 10 000 éa 100 000 közötti polimerizációfokú, affinitáskromatográfiai célokra alkalmas poliszacharid-típusú hordozót, célszerűen agarózt vagy cellulózt, vagy akril-amid N­­-(amino-alkil)-akril-amiddal vagy akrilsav­­-hidraziddal képezett, divinil-vegyülettel térhálósított, 10 000 és 100 000 közötti po­­limerizációfokú kopolimerjét jelenti az -A­­-(NH)aH oldallánc nélkül, A -(CHi)«- csoportot - ahol n értéke 1 és 10 közötti egész szám - vagy -CO- csoportot jelent, és ha A -(CHj)p- csoportot jelent, m értéke 1, míg ha A -CO-csoportot jelent, m értéke 2, és B egy aminosav, polipeptid vagy neuro­­transzmitter-karbonsav maradékát jelenti a -COOH vógcsoport nélkül. Az aminosavak, polipeptidek (beleértve a di- és oligopeptideket is; ezek jellemző kép­viselői a hormonok) és a neurotranszmitter­­-karbonsavak immobilizálása polimer hordozón több szempontból is nagy jelentőségű, mert a tudományos kutatásban sokoldalúan felhasz­nálható szorbenseket eredményez. Ezek a szorbensek felhasználhatók affinitás-kroma­­lográfia céljára, a hormonok szolubilizált re­ceptorainak tisztítására, hormonokkal mint antigénekkel szemben nyert antiszérumok tisztítására, antitestek izolálására, enzimek izolálására és tisztítására. Ezen kívül a meg­felelő affinitás-szorbensek segítségével, az immobilizált hormon és receptora közötti köl­csönhatás alapján élő sejtek is tisztán izolál­hatok. Ha az affinitás-szorbenseket mikrosz­kóp tárgylemezén élő sejtek szuszpenziójával inkubálják, majd mikroszkóppal vizsgálják a sejtek kötődését az affinitás-szorbensen, megállapítható, hogy az adott sejttípus tar­talmazza-e a vizsgált receptorokat a sejt­membránon (affinitás-mikroszkópia). Az affi­nitás-szorbensek adott hormonnal, illetve ne­­urotranszmitterrel szemben termelt antiszé­rumok fajlagosságának ellenőrzésére, antites­tek specifitásának kvalitatív értékelésére, to­vábbá egyes esetekben (így autoimmun be­tegségeknél) gyógyászati célokra is alkalmaz­hatók. Mindezen felhasználási terület szempont­jából alapvető fontossága van annak, hogy az affinilás-szorbens a rajta lévő immobilizált aminosav-, peptid- vagy neurotranszmitter­­-karbonsav-molekulákat kémiailag egységes és biológiailag aktív állapotban tartalmazza. Az affinitás-szorbensek előállításához hordozókként csak hidrofil polimerek hasz­nálhatók fel. Erre a célra a legszélesebb körben különféle poliszacharidokat (így 'poli­­-aldo-hexózokat és azok szubsztituált szár­mazékait, például agarózt, cellulózt dextránt, karboxi-metil-cellulózt és karboxi-etil-cellu­­lózt) alkalmaznak. Az eddig ismert megoldá­sok szerint a biológiailsg aktív molekulát aminocsoportján keresztül kapcsolták a hor­dozóhoz, például úgy, hogy agarózra előzete­sen brómciánnal c-amino-kapronsavat vittek fel, az így kialakított, karboxil funkciós cso­portokat tartalmazó hordozó funkciós cso­portjait N-hidroxi-szukcini'mid-észterré alakí­tották, és az aktív észterhez kapcsolták ami­­nocsoportjukkal a rögzítendő aminosavat, peptidet vagy neurotranszmittert (Bioche­mistry 11, 2291 (1972)1. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy több aminocsoportot tartalmazó, biológi­ailag aktív molekulák többféle módon is kap­csolódhatnak a hordozóho2,, azaz a végtermék nem tartalmazza a felvitt biológiailag aktív molekulákat kémiailag egységes állapotban. További hátrányt jelent, hogy a kapcsolás serén, amikor az aminocsoportot savamidcso­­porttá alakítják, a biológiai aktivitás csök­kenhet vagy elveszhet. Egy másik ismert megoldás szerint a kapcsolandó molekulát biotinhez kötik, majd a biotinil-aminosavat, -peptidet vagy - neu­­retranszmittert avidin-agarózhoz kapcsolják igen erős, szelektív kötéssel ÍProc. Natl.-Ac.ad. Sei. USA 73, 3516 (1979)1. Noha ez a módszer lehetővé teszi kémiailag egységes szerkezetű affinitás-szorbensek előállítását, komoly hátrányt jelent, hogy a kapcsoláshoz használt biotinil-vegyületek is igénybe ve­szik a kapcsolandó molekulák legalább egy aininocsoportját, ami a biológiai aktivitás csökkenéséhez, esetenként megszűnéséhez vezet. Szükség van tehát olyan eljárásra, amellyel a kémiailag egységes szerkezetű (te­hát az összes felvitt molekulát azonos módon megkötve tartalmazó) affinitás-szorbensek a felvitt molekula biológiai aktivitásának csök­kenése nélkül állíthatók elő. Minthogy az immobilizálandó molekulák biológiai aktivitása szempontjából általában alapvető jelentősége van annak, hogy a sza­bad aminocsoportok reagálatlanok maradja­nak, kézenfekvő megoldásnak tűnne, ha eze­ket a molekulákat karboxilcsoportjuk igény­bevételével kapcsolnák a hordozókhoz. Ne­hézségek származnak azonban abból, hogy az affinitáskromatográfiai célokra felhasználható polimer hordozóknak hidrofil anyagoknak kell lenniük; ezek azonban savakra rendkívül ér­zékenyek. Sav hatására a poliszacharid váz sérül, hidrolízist és bomlást szenved, így ha a szabad karboxilcsoportot és védett amino­csoportot tartalmazó, biológiailag aktív mole­kulát a poliszacharid vázhoz kapcsoljuk, majd az aminocsoport védő csoportját ismert módon, erős savas kezeléssel lehasítjuk, a végtermék olyan szerkezeti változásokon megy keresztül, amelyek hatására affinitás­kromatográfiai célokra alkalmatlanná válik. A szilárd fázisú peptid-szintézisben felhasznált 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom