192840. lajstromszámú szabadalom • Lignocellulóz alapú anyagokból kialakított vízoldékony fémkomplexeket tartalmazó kompozíciók és eljárás a fémkomplexek előállítására
2 192840 A találmány lignocellulóz-alapú anyagokból kialakított, elsősorban esszenciába fémion-forrásként felhasználható vizoldékony fémkomplexeket tartalmazó kompozíciókra vonatkozik. A találmány tárgya továbbá eljárás a fémkomplexek előállítására. Ismert, hogy az egyre intenzivebbé váló mezőgazdasági termelés következtében a termőtalaj egyre inkább kimerül, aminek egyik jele az, hogy fokozatosan csökken a termőtalajokban lévő esszenciális fémvegyületek (pl. magnézium-, vas-, cink-, réz-, mangán-, kobalt-, bór és molibdénvegyűletek) mennyisége. Ezek az esszenciális fémvegyületek a növények normális fejlődéséhez nélkülözhetetlenek, őb hiányuk növényklorózist, a növény kártevőivel (pl. gombakártevőkkel) szembeni csökkent védekezőképességet, a termés mennyiségének és minőségének romlását, sőt a kultúrnövények elhalását is eredményezheti. Ezért igen nagy szükség van arra, hogy a termőtalajokban, illetve a növények termesztésére alkalmazott más közegekben (például v(zkultúrákban) biztosítsuk a növények normális fejlődéséhez szükséges esszenciális fémvegyületek megfelelő koncentrációját. A növények esszenciális fémion-szükségletének kielégítésére, illetve a mlkroelem,-hiány pótlására alkalmazható mezőgazdasági kezelési eljárások két fő csoportra oszthatók. Az egyik eljárásmód szerint a mikroelem-forrást a növények leveleire viszik fel (levéltrágyázás), míg a másik megoldás szerint a növények gyökereire vagy azok környezetébe, tehát a termesztő közegbe juttatják a mikroelem-forrást (gyökértrágyázás). Ismert, hogy a levélzel kezelésére CBak híg mikroelem-oldatok alakalmazhatók, mert a túl tömény oldatok leperzselik a leveleket. Ismert az is, hogy a levélzeten keresztül CBak viszonylag kis mennyiségű tápion juthat a növény szervezetébe. [A. Wallace: „Regulation of the micronutrient status of plant by chelating agents and other factors” UCLA 34P51-53, Los Angeles, California, 267, 242 (1971)], ezért a levéltrágyázással elsősorban csak a kisebb mikroelem-hiányok pótolhatók. A súlyosabb mikroelem-hiányok pótlására mindenekelőtt a gyökértrágyázás alkalmas. A gyökértrágyázásra felhasználható mikroelem-kompozíciókkal szemben támasztott alapvető követelmény az, hogy az esBzenciális fémionokat a növény számára jól hasznosítható formában tartalmazzák; pontosabban az, hogy a mikroelem-kompozíciók formájában bevitt esszenciális fémionok lehetőleg teljes mennyisége a növényi szervezet számára abszorbeálható és transzlokálható állapotban legyen jelen. További követelményt jelent, hogy a mikroelem-kompozíciók anyagai könynyen hozzáférhetőek legyenek, és a mikroelem-kompozíciók ne szennyezzék a környezetet és ne veszélyeztessék a kezelőszemélyzet egészségét. A gyökértrágyázásrci jelenleg alkalmazott mikroelem-kompozíciók ezeknek a követelményeknek nein tesznek maradéktalanul eleget. A gyökértrágyázásrn kezdetben felhasznált, vízben oldódó szervetlen fémsók, illetve kis stabilitású fémkomploxek (például fémkloridok, fémnitrátok, fémaeetátok, ligninszulfonsavak fémkomplexei stb.) egyszerűen előállítható, könnyen hozzáférhető anyagok. Hétrányt jelent azonban, hogy az ilyen anyagok formájában a talajba juttatott fémionokkal a talaj és a természetes növényi tápközegek (pl. istállótrágya, tőzeg stb.) nagymolekulasúlyú humuszanyagai vízben oldhatatlan, igen nagy stabilitású, belsőszférás kelét típusú komplexeket képeznek [lásd például Acts Agron. Hung. 26, 259 (1977), 27, 31 és 313 (1978), 28, 75 és 335 (1979); Geoderma 15, 231 (1976), 19, 149 és 319 (1977); Szőlő- és gyümölcstermesztés 1, 75 (1976)], amelyekből a növények mér nem képesek a számukra szükséges mikroelemeket felvenni. Ezért észlelhető hatás eléréséhez a mikroelem-forrást olyan nagy - a tényleges szükséglet ezerszeresét is meghaladó - mennyiségben kell alkalmazni, ami a nagyüzemi felhasználás szempontjából rendkívül gazdaságtalan, éa egyúttal környezetszennyezéshez is vezethet [Soil Sei. Soc. Amer. Proc. 15, 97 (1951); J.M. Mcrtvedt, P.M. Giordano, W.L. Lindsay: Micronutrients in Agriculture (kiadó: Soil Sei. Soc. Amer., Madison, Wisconsin, USA) 1972, 357- -358. és 516. oldal]. A fenti vegyületekböl humuszos, meszes, illetve lúgos (pH = 7,0- -7,4) talajokban oldhatatlan fémvegyületek képződnek, amelyekből a növények egyáltalán nem vagy csak igen nehezen éa lassan képesek felvenni a szükséges fémionokat [Prace Nauk. Inst. Techn. Nieorg.-i Nnw. Min. Politechn. Wroclaw, 1973, No. 6, 98; J. Sei. Agr. Soc. Finland 51, 51 (197S); Ann. Rep. Agr. Hort. ReB. Station. Long Afihton, Bristol 1955, 87-92, cf. C.A. 51, 1519g). A nagy stabilitású, vizoldékony kelát-lípusú fémkomplexek, elsősorban az EDTA-komplexek [lásd például Soil Sei. Soc. Am. J. 4i<3), 531 (1977); Mór Ive dt idm. 351-387, olda'ai], az EDTA-komplexek fenil-onalógjai [J. Ani. Chem. Soc. 79, 2024 (1957); Soil Sei. 84, 51 (1957); 2 921 847, 3 038 793 és 3 248 207 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás], valamint, az egyéb vizoldhaió nehézfóm-kelátok (154 287, és 162 649 sz. magyar szabadalmi leírás) A vízben oldódó szervetlen fémsókndl illetve kis stabilitású fémkomplexeknél lényegesen kedvezőbb eredménnyel használhatók fel a termenztóközeg mikroelem-hiányának pótlására. A jelenlévő ligandumok ugyanis széieB pH-tartományban megvédik a komplexben kötött fémionokat a kicsapódástól, illetve a talajban lévő komplexképzókhöz való kötődéstől, így gyakorlatilag teljes egészükben változatlanul eljuthatnak a növények gyökereihez. A 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
