192822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás több komponensből álló kelátképzőszer és fémkelátok előállítására, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó növényi tápoldatok
11 192822 12 A találmány szerinti eljárással előállított kelátképzőszer kelátképző kapacitásának meghatározására az alábbi módszert alkalmazzuk. A kelátképzőszer aliquot részét réz-szulfát mérőoldattal titráljuk, a végpontot rézion szelektív elektróddal vagy a pH-t mérve üvegelektróddal követjük és a végpontot potenciometriásan jelezzük. A kelátképző kapacitást a fogyás alapján számoljuk. A találmány szerinti eljárással előállított kelátképzőszer kelátképző kapacitása 30 —40 t% között van. A találmány szerinti eljárással előállított kelátképzőszer szárazanyag-tartalmának kémiai összetétele, az egyes alkotórészek mennyiségi határai és egymáshoz viszonyított arányhatárai az NMR-spektrumok alapján az alábbiak: 1—3 t% (I) általános képletű vegyület, 1— 3 t% (II) általános képletű vegyület, 16—22 t% (III) általános képletű vegyület, 5—10 t% (IV) általános képletű vegyület, 16—22 t% (V) általános képletű vegyület, 2— 3 t% M2S04 általános képletű vegyület. Mind az (I) és (II) általános képletű primer amin, mind a (III) és (V) általános képletű szekunder amin képes arra, hogy fémkelátot képezzen, csupán a viszonylag kis mennyiségben jelenlévő (IV) általános képletű tercier amin és M2S04 általános képletű szervetlen só nem képez a fémekkel kelátot. A kelátképzőszerben jelenlevő vegyületek szerkezetét és mennyiségüket — félkvantitatív módon » NMR-spektroszkópiai vizsgálatokkal állapíthatjuk meg. A találmány szerinti (I), (II), (III), (IV), (V) és M2S04 általános képletű vegyületek vizes oldatából álló új kelátképzőszert felhasználhatjuk az analitikai kémiában, például komplexometriás titrálásoknál, a gyógyszerészeiben, az állati takarmányok előállítási eljárásaiban, valamint a növények tápanyagfelvételének elősegítésében. Ez utóbbi esetben például, ha a találmány szerinti új kelátképzőszert a növényekre kijuttatjuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a növényekben megnő a mikroelemek mennyisége. Ez tulajdonképpen a kelátképző mobilizáló hatásának köszönhető, amely mind a növényben, mind pedig a talajban érvényre jut. A találmány szerinti eljárással készített új kelátképzőszerrel például a következő fémek kelátjait állíthatjuk elő : kobalt, réz, vas, magnézium, mangán, cink, kalcium stb. Ezeket a fémeket például nitrát vagy szulfát sójuk, így kobaltnitrát, réz-szulfát, vas-szulfát, magnézium-szulfát, mangán-szulfát, cink-szulfát formájában oldhatjuk fel a vízben és adagolhatjuk az oldathoz a kelátképzőszert. A találmány szerinti eljárással így kapott egy mikro-, mező- vagy makróelemet tartalmazó tápoldatokat vagy többkomponensű növényi tápoldatokat a szükséges arányban és mértékben keverhetjük további tápelemekkel, például kalcium-nitráttal, ammónium-szulfáttal, ammónium-nitráttal, ortobórsavval, foszforsavval, kálium-hidroxiddal, ammónium-molibdenáttal. A találmány szerinti eljárással készíthetünk egy mikro-, mező- vagy makroelemet tartalmazó oldatokat, valamint többkomponensű oldatokat is. Az egy mikro-, mező- vagy makroelemet tartalmazó oldatokat például az egyes növénykultúrákban a talajból, illetve a növényből vett minták analitikai elemzésével feltárt hiánybetegségek megszűntetésére használhatjuk. \ többkomponensű növényi tápoldatok előállításánál célszerűen úgy járunk el, hogy először egy alapoldatot készítünk, amely a makrotápelemeket, mint amilyen a kálium, nitrogén, foszfor, tartalmazza. Ezek közül a káliumot például kálium-hidroxid, a nitrogént ammónium-nitrát és karbamid, a foszfort pedig biammónium-hidrogén-foszfát formájában alkalmazhatjuk. Ehhez a növényi tápoldathoz adagolhatjuk a kívánt egy vagy több mezotápelemet, mint amilyen a magnézium és a kalcium vagy a kívánt egy vagy több mikrotápelemet, mint amilyen a kobalt, réz, vas, mangán, cink stb. A mező- és mikrotápelemeket előnyösen egy mező- vagy mikroelemet tartalmazó oldatok formájában adagolhatjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a mikro- és mezotápelemeket szilárd sav, só vagy bázis alakjában mérjük össze és vízben oldjuk. Azok az egy mikro- vagy mezoelemet tartalmazó oldatok is tartalmazhatnak kelátképzőszert, amelyekben az adott tápelem nem kelátkötésben van jelen, ilyenek például a bór, kálium, molibdén, nitrogén, foszfor vagy a kén egy mikro-, mező- vagy makroelemet tartalmazó oldatai. A fémhez nem kötött kelátképzőszer ugyanis, mint ahogyan azt már az előzőekben említettük, elősegíti a talajban, illetve a növényben lévő fémionok mobilizálását. Az így előállított növényi tápoldathoz egyéb anyagokat, például növényi fejlődést serkentő hormonokat, mint amilyen a gibberellin, citokinin, indolvajsav, indolecetsav, tiamin stb. adhatunk. A találmány szerinti növényi tápoldat egyes alkotórészeit az határozza meg, hogy milyen növénykultúrákban kívánjuk a készítményt alkalmazni. A találmány szerinti növényi tápoldatok növény specifikusak. Az egyes alkotórészek mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát a talaj és időjárási viszonyok is befolyásolják. A találmány magában foglalja mind a növények fejlődésének komplex szabályozására szolgáló többkomponensű növényi tápoldatokat, mind a növények hiánybetegségeinek megszüntetésére szolgáló egy-egy mikro-, mező- vagy mikroelemet tartalmazó növényi tápoldatokat. A találmány oltalmi körébe tartozó egy mikro-, mező- vagy makroelemet tartalmazó növényi tápoldatokat felhasználhatjuk a növények hi ínybetegségeinek megszüntetésére oly módon, hogy a talajból, illetve a növényből vett minták analitikai eredményeitől függően a hiányzó makro- és/vagy mező- és/vagy mikrotápelemet ionos és/vagy kelatizált formában, (I), (II), (III), (IV), (V) és M2S04 általános képletű vegyületeket, vizet és kívánt esetben egyéb anyagot, például hormonokat, tartalmazó növényi tápoldatot a talajba és/vagy vetőmagra és/vagy a különböző fejlődési stádiumban lévő lombra juttatunk. A növényeket a mintaszedéstől számított 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
