192808. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezet a fejőkészülék optimális helyzetbeállítására nagyüzemi fejőberendezéseknél
3 192808 4 A találmány tárgya tartószerkezet a fejökéazülé.í optimális helyzetbeállítására nagyüzemi fejöberendezéseknél, főként intenzív tejtermelő tehenek fejeséhez, amely biztosítja a tehenek tőgyének tökéletes kiürítését a gépi fejés során. Tejtermelő nagyüzemekben a tehenek fejese túlnyomórészt fejógépekkel történik. A fejógép fejőkelyheket, kollektort és pulzátort tartalmazó fejókészülékből, a fejőkészüléket működtető vákuumberendezésból és tejgyüjtő edényből vagy berendezésből áll. A fejés műveletét a tőgybimbóra illesztett fejókelyhek végzik el. A fejőkehely egy a tőgybimbóra illeszthető olyan gumihenger, amelyet fémhenger vesz körül, ahol a tőgybimbó alatti belső tér, vagyis a tejtér és a gumihenger meg a fémhenger közötti úgynevezett pulzáló tér egymástól légmentesen el van zárva. A fejés munkafolyamatát a két térben váltakozóan előállított nyomások (vákuum és atmoszferikus nyomás) hozzák létre. A fejőkelyhek hajlékony csővezetékkel a kollektorhoz csatlakoznak, melynek feladata a fejési ütemeknek megfelelő légnyomások elosztása és a tej összegyűjtése. A kollektort ugyanakkor egy úgynevezett hosszú tejtőmló köti össze a tejgyűjtő edénnyel illetve egy pulzátortőmlő a fejőkószülék vezérlőberendezésével, a pulzátorral, amely az állandó vákuumot a fejési ütemeknek megfelelően lüktető vákummá alakítja át és biztosítja az ütemek szabályos ismétlődését. A tejtermelő tehenek biológiai sajátossága, hogy négy tőgynegyedükben a két fejés között termelődő tej nem azonos mennyiségű, hanem általában a hátsó tógynegyedekben helyezkedik el az összes tejmennyiség 55- -60%-a. A tőgy további sajátossága az, hogy a négy tőgybimbó béziBa által bezárt sík a talajjal nem párhuzamos. Ebből következik, hogy az első tőgynegyedek a talaj BÍkjához viszonyítva magasabban helyezkednek el, mint a hátulsók. A fejőkészüléket a fejes során a működtető vákuum tartja fönn a tőgy bimbókon, miközben a fejőkészülék a gravitáció törvényei szerint függőleges irányban terheli (húzza) a tőgybimbókat. Mivel az első tőgynegyedek a padozathoz viszonyítva magasabban, a hátsók pedig alacsonyabban helyezkednek el, a fejőkészülék a magasabban elhelyezkedő elülBŐ tőgynegyedeket jobban megterheli, vagyis a fejőkószülék tömegének nagyobb része az elülső tőgynegyedekre rendeződik át, míg a hátsó tógynegyedeken ugyanennyivel kisebb a terhelés. Ennek az a következménye, hogy az elülső tőgynegyedekből a tej korábban kerül kifejéare. Mivel a hátsó tőgynegyedeknél a vákuum ugyanolyan mértékű, mint az elülső tőgynegyedeknél, a kisebb terhelés miatt a fejőkelyhek itt fokozatosan felkúszhatnak a tógybimbókon. Ez olyan mérvű lehet, hogy teljesen elszorítja a bimbókat és a tej a tőgymedencéből nem tud átfolyni a bimbótér be, vagyis a tej egy része a fő fejési időszakban nem nyerhető ki. Ilyenkor gyakori, hogy a tej csak igen vékony sugárban folydogál és olyan látszatot kelt, mintha még rendes fejés történne. Az elülső tógynegyedek korai kiürülése is hátrányos, mivel az üres tőgy negyedeknél úgynevezett vakfejés jön létre. Ha ilyenkor a teljesen kiürült tőgynegyedet fejjük, a működtető vákuum szabadon támadja a bimbók belső felületét és szívó hatása révén sérüléseket okozhat. A hátsó tógynegyedekben visszamaradó tej - ha azt gépi utófejéssel nem távolítjók el - a következő fejésig fertőződhet és tőgygyulladások kiinduló forrása lehet. Ezen káros folyamatok csak úgy mérsékelhetők, ha a fejők azonnyomban, mikor a tejfolyás csökkenését tapasztalják, úgynevezett gépi utó■fejést végeznek. Ez abból áll, hogy a fejókészüléket a tőgybimbók tényleges helyzetének irányába meghúzzák és ezzel elérik, hogy mind a négy tőgynegyedre azonos terhelés jusson. A húzással a fejőkészülék eltávolodik a bimbók báziséról, így a szorítás megszűnik és a tőgymedencében lévő tej átfolyhat a bimbótérbe, ahonnét már kinyerhető. A gépi utófejés a dolgozóktól többletmunkát és nagyobb figyelemét igényel. Ezáltal csökken a teljesítményük és korábban elfáradnak, ami különösen nagyüzemekben tapasztalható., ahol egyfolytában 6-8 órát is fejnek. A legnagyobb fejógépgyártó cégek a fejés teljes automatizálását irányozták elő. A fejókészülék levételét úgy valósítják meg, hogy műszerrel érzékelik a tejfolyás csökkenését és az ezzel vezérelt automaták lehúzzák a fejőkészüléket. A hagyományos kialakítású fejókészülékeknél ilyenkor igen jelentős a tejveszteség, mivel a hátsó tógynegyedekben gyakran 0,8-1,5 kg tej is visszamarad, még az igen előnyös tőgyalakuláBÚ, jól fejhető teheneknél is. A hagyományos fejókészülék további hátránya, hogy a fejőkészüléket és a tejgyűjtő edényt (vagy vezetéket) összekötő úgynevezett hosszú tejtömlók átmérői a nagyobb fejési teljesítmény érdekében megnövekedtek, miáltal a tömegük is nagyobb lett. A készüléket terhelő tömeg a fejókelyheket még a függőlegestől is előnytelenebb helyzetbe kényszeríti. Ha a tehenek a készülék felrakása után elmozdulnak és a tejtőmló a padozatot «déri, a fejőkelyhek a természetestől teljesen eltérő (hátrafelé irányuló) helyzetet vesznek fel. Ilyenkor az említett negatív hatások még fokozottabb mértékben lépnek fel. A fejőkelyhek automatikus levétele érdekében több gyértócég a fejőkészülékeket tartószerkezetre, úgynevezett karos mechanizmusra rögzíti. Ilyen megoldási ismertet például a 3 973 520 ez. USA-beli szabadalmi leírás, amely egy meglehetősen bonyolult fel5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
