192803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antraciklin-glükozidok előállítására
9 192803 10 letű vegyületet kapunk; o.p. 205-207 °C, PMR (CDClj): pl. 1,38 delta (d, Clb-C-5’), 3,25--4,00 delta (m, C-H-4' és C-H-5’), 4,08 delta (s, CH.O-), 4,76 delta (d, -CH2OH), 5,36 delta (széles s, C-H-7), 5,57 delta (széles s, C-H-1’), 5,63 delta (d, C-H-3’), 5,93 delta (d, G-H-2’). 6. példa A 4-demetoxi-7-0-(2,6-didezoxi-alfa-L-arabino-hexopiranozil-adriamicinon (Id) és a 4-demetoxi-7-0-(2,3,6-tridezoxi-alfa-L-eritro-hex-2-eno-piranozil)-adriamicinon (Ild) előállítása 0,63 g (Ilid) képletû vegyületet, amelyet a 2. példában leírt módon állítottunk elő, 50 ml vízmentes metilón-dikloridban oldunk és az oldathoz hozzáadunk 1,2 g higany-oxidot, 0,4 g higany-bromidot, 8 g molekulaszitát (4A, Merck) és 0,75 g (IV) képletű klórozott cukrot. Az elegyet egy éjjelen ét szobahőmérsékleten kevertetjük és szűrjük. A szürletet vákuumban bepároljuk; így egy maradékot kapunk, amelyet kovasav oszlopk roma tográfiával tisztítunk, eluáló rendszerként toluol:aceton (96 : 4 térf.) elegyet alkalmazva. 0,585 g (Vd) képletű terméket - o.pí 212-213 °G, PD-MS: m/z 236 (M*) - és 0,2000 g (VId) képletű terméket kapunk. 0,5 g (Vd) képletű terméket 10 ml vízmentes metilén-dikloridban oldunk és az oldatot 150 ml 0,01 n nátrium-metilát-oldattal kezeljük, amelyet vízmentes metanollal készítettünk el. 3 órai állás után, szobahőmérsékleten, az acetil védőcsoportok eltávolítása teljessé válik. A reakcióelegyet ecetsavval megsavanyitjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml tetrahidrofuránban oldjuk és 0,5 g tetra-n-butil-ammónium-fluoriddal kezeljük. 2 óra alatt a terc-butil-difenil-szilil csoport hidrolízise befejeződik. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a kapott maradékot szilikagél oszlopkromatográfiával tisztítjuk, eluáló rendszerként toluohaceton (1:1 térf.) elegyet alkalmazva. 0,2 g tiszta (Id) képletű terméket kapunk, o.p. 204-206 #C, FD-MS m/z 514 M* (M*). PMR (CDCb): pl. 1,3 delta (d, CHa-C-5’), 4,78 delta (s, -CHiOH), 5,34 delta (széles s, CH-7), 5,54 delta (széles s, C-H-l’). Hasonló módon a (VId) képletű vegyületből a védőcsoportok hidrolízisével (Ild) képletű vegyületet kapunk, o.p. 166-167 «V. PMR (CDCb): pl. 1,39 delta (d, CHj-C-5’), 3,96 delta (d, C-H-4’), 4,77 delta (s, -CHiOH), 5,35 delta (széles s, C-H-7), 5,55 delta (széles s, C-H-l’), 5,71 delta (m, CH-3’), 5,95 delta (d, C-H-2’). A (lia), (Ib), (IIc) és az (Id) képletű vegyület biológiai aktivitása A (Ha) és a (IIc) képletű vegyületet daunorubicinnal (DNR) és doxorubicinnal (DX) összehasonlítva vizsgáltuk meg in vitro és in vivo rendszerben, citotoxikus és tumorgátló aktivitásuk meghatározására. Az 1. táblázat összegezi a Hela sejtek klónozási hatásfokéra in vitro kifejtett hatást. A (Ha) vegyület kb. 25-ször kevésbé citotoxikus, mint a DNR és a (IIc) kb. 5-ször kevésbé citotoxikus, mint a DX. Az elsődleges in vitro szűrést CDF-1 egerekkel végezzük, amelyek P388 asciteses leukémiát hordoznak (10® sejt/egér). Az eredményeket a 2. táblázatban mutatjuk be. A (Ha) és a (IIc) vegyületet 10%-os Tween 80-ban szuszpendáljuk és intraperitoneális injekcióval visszük be. A két vegyület kevésbé toxikusnak és hatékonyabbnak bizonyul, mint a kiindulási gyógyszerek, a DNR és a DX. A (Ha) vegyület inaktívnak bizonyul a P388 asciteses leukémiával szemben a két vizsgált dózisban, ideértve a 100 mg/kg-os maximális elviselhető dózist (Mx TD), míg a (IIc) vegyületről az állapítható meg, hogy rendelkezik bizonyos tumorgátló aktivitással, amely alacsonyabb, mint a DX-é. Az (Ib) és az (Id) vegyületet in vitro vizsgáljuk Hela és DX-re érzékeny (P388) és rezisztens (P388/DX) P388 leukémia sejteken és in vivo P388 és Gross leukémiával szemben. A 3. táblázatban feltüntetett adatok arra mutatnak, hogy a Hela sejtek klónozási hatékonysága alapján in vitro vizsgált (Ib) képletű vegyület a kiindulási vegyületekhez - DNR és 4-demeloxi-DNR (4-dm DNR) - képest 3-szor ill. 6-szor kevésbé citotoxikus, mint a DNR ill. a 4-dm DNR, míg ugyanebben a kísérletben az (Id) képletű vegyület ugyanannyira citotoxikus, mint a DX. Az (Ib) vegyületet in vitro P388/DX-szel szemben vizsgáljuk. A P388 és P388/DX leukémia sejteket egér asciteses folyadékából izoláljuk és in vitro szuszpenzióban való növekedéshez adaptáljuk. A citotoxicitási vizsgálatokat úgy végezzük, hogy a sejteket 48 órán ét különböző gyógyszer-koncentrázióknak tesszük ki. A kitételi periódus végén a sejteket sejtszámláló készülékkel megszámoljuk és kiszámítjuk az IDso értéket (ez az a dózis, amely a sejtszám 50%-os csökkenését eredményezi a kezeletlen kontrolihoz képest). A 4. táblázat arra mutat, hogy az (Ib) képletű vegyület a P388 leukémia sejtekkel szemben kb. annyira citotoxikus, mint a DNR és nagyon aktív P388/DX leukémia sejtekkel szemben. A DNR kb. 500-szor kevésbé aktív a rezisztens sejtekkel szemben, mint az éi— zékenyek esetében. Az 5. táblázatban mutatjuk be az elsődleges szűrés eredményeit, amelyeket P388 asciteses leukémiát hordozó CDF-1 egerekkel in vivo végzett kísérletekben kaptunk, a tumor átültetése utáni napon i.p. végezve a kezelést. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
