192785. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sziszomicin hatóanyagot komplex formájában tartalmazó injekciós készítmények előállítására
4 192785 5 savval pH=6,5-re állítva, vákuumban bepároltuk, azután a szilárd száraz maradékot vizsgáltuk. A szilárdtest-szerkezetre jellemző röntgendiffrakciós pordiagrumokut Philips pordiff raktométerrel, Cu sugárzással, •10 kV 20 mA gerjesztéssel, megfelelő regisztrálási körülmények között vettük fel. A vizsgalati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az oldatból nyert száraz maradék, valamint az összehasonlítás céljából vizsgált sziszomicin-bázis teljes egészében röntgenamorf, tehat ezek nein kritályos vegyületek. A felvételek 3-30 2 theta szögtartományon belül széles maximumot mulatnak, amely a száraz maradék esetében 19,3 (±0,2), a sziszomicin-bázis esetében pedig 1G,5 (±0,3) 2 theta szögértéknél jelentkezik. Ez a tény arra utal, hogy a szilárdtest szerkezetben szabályos és egymástól eltérő intermolekuláris kapcsolat alakul ki mind a sziszomicin-bázisban, mind a sziszomicin-dietanol-ammónium- hidrogén-szulfátban. A sziszomicin-bázis és a szerves amin 5 között lejátszódó kémiai változás természetének megismerése céljából különböző arányukban reagáltattuk a sziszomicin-bázist diutanol-ammónium-hidrogén-szulfáttal, és a keletkezett oldatokat vákuumban bopárolva, a ka- 10 polt száraz maradékok protonrezonancia spektrumát vizsgáltuk. Összehasonlító mintaként a sziszomicin-bázist és az ismert kénsavas addíciós sóját, a szíszomícin-szulfátot is megvizsgáltuk. A színképek felvétele Bruker 15 WP-80 típusú NMH spektrométerrel, nehézvízben szokásos módon történt. Az egyes minták szinképi jellemzőit az alábbi táblázat tartalmazza: <5 ppm ÉRTÉKEK I C-CHj N-CHj EGYÉB C-II I 1.20 2.49 2.63 5.10 5.36 ; n j 1.38 2.98 2.54 5.22 5.67 ; III ! 1.40 2.98 2.50 5.20 5.66 i IV j i 1 1.34 2.93 2.48 5.17 5.62 I = sziszomicin-bázis II = sziszomicin-szulfát III = (sziszomicinh (dielanol-amin)« (kénsavh összetételű komplex IV = (sziszomicin)í (dietanol-nmin)4 (kénsavU összetételű komplex A színképi vizsgálatokból megállapítható, hogy a sziszoinicin-bázishoz viszonyítva a vizsgált vegyületekben a nitrogén-metil és a környezet protonjainak az eltolódása a vizsgált vegyületek esetében egymástól eltérő jellegű kémiai szerkezetet tükröznek. Az ismert sziszomicin-szulfát színképéhez viszonyítva a szerves bázisokkal képzett komplexeket tartalmazó mintákban a í ppm eltolódási értékek asszociációs kémiai kölcsönhatásra utalnak. 40 Ennek részletesebb megismerése céljából az oldatok ultraibolya színképét is felvettük Unicam SP 1800 automata spektrofométerrel a sziszomicin-bázisra számított 5%-os vizes oldatban 1 cm-es küveltában, és az alábbi nem 45 várt színképi adatokat kaptuk: Vizsgált’minta UV elnyelés nm jellege abszorbancia I 350-400 széles váll 0.3 280 váll 1.3 II 330 maximum 0.26 270 váll 0.65 III 280 maximum 0.88 I = sziszomicin-bázis II = sziszomicin-szulfát III = (sziszomicin): (dielatiol-amirih (kénsav)« összetételű komplex 4
