192784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás daunorubicin- és doxorubicin-származékok, továbbá ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
4 192784 5-brómszármazékot szobahőmérsékleten 18 órán keresztül nátrium-formiát vizes oldatával reagáltatjuk és így 0,310 g 4-demetoxi- 4’-metoxi-doxorubicint kapunk, melyet hidrokloridja formájában izolálunk. Ennek olvadáspontja 164-165 °C (bomlás közben). A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot szilikagéllemezen (Merck F 254) végezzük, térfogat szerint 10:2:0,2 arányban készített kloroformmetanol-viz eleggyel; Rf=0,18. Hozam: 60%. A nagy nyomáson végzett folyadékfázisú kromatográfiás analízist Cxs mikrotöltetü oszlopon végezzük. Mobil fázisként térfogat szerint 69:31 arányú víz-acetonitril elegyet használunk, pH=2,10% ortofoszforsavval, az átfolyási sebesség 1,5 ml/perc. A retenciós idő: 10 perc. H-NMIÎ (DMSO-ds): 1,21 (d, CH3-C-5'): 3,38 (s, CH30-C-4’); 4,57 (s, CHz-14); 4,91 (széles s, CH-7); 5,28 (széles s, CH-1’): 13,28 és 13,49 (2s, fenolos OH). Az (la) és (le) képletű vegyületek biológiai aktivitása Az (la) és az (le) képletű vegyületeket többféle teszttel vizsgáltuk, hogy megállapítsuk azok citotoxicitását, daganatellenes hatását és kardiotoxicitását az alapvegyülekhez, nevezetesen a daunorubicinhoz (DNR) és a doxorubicinhoz (DX) képest. Az 1. táblázat adatai azt mutatják, hogy az (la) vegyület körülbelül ötször nagyobb citotoxicitással rendelkezik, mint a DNR, illetve az (le) vegyület citotoxicitása körülbelül kilencszeresen haladja meg a DX citotoxicitását. Az in vivo végzett elsődleges szűrővizsgálatokhoz P 388 ascites-leukémiával megbetegített CDF-1 egereket használtunk (106 sejt/egér). Az eredményeket a 2. táblázatban foglaljuk össze. Az (la) és az (le) vegyület sokkal toxikusabb és sokkal hatásosabb, mint amilyenek az alapvegyületek. Az elviselhető maximális dózisoknál (MxTD=Maximal Tolerated Dose) végzett összehasonlítás szerint az (la) képletű vegyület hatása a DNR-ével azonos (az egerek túlélési idejét azonos mértékben növeli), míg az (le) képletű vegyület jó daganatellenes hatással rendelkezik, amely nagyságrendileg a DX hatásával azonos. Néhány vizsgálatot intravénás injekció útján (2xl06 sejt/egér) Gross-leukémiával megbetegített C3H egereken végeztünk. Az (la) vegyületre vonatkozó adatok a 3. Táblázatban találhatók meg. A daganat átoltása után 1 nappal történő intravénás alkalmazás esetén az la vegyület igen jelentős mértékben toxikusabb és hatásosabb, mint a DNR. Az MxTD 1,25-1,3 mg/kg és ebben a dózisban az (la) vegyület hatásosabb, mint a DX, melynél az MxTD :10 mg/kg. Közismert tény, hogy a DNR orálisan beadva nem aktív, hacsak nem adunk be igen nagy (£50 mg/kg) dózisokat. A 3. Táblázat adataiból kitűnik, hogy az (la) vegyület akkor is jó daganatellenes aktivitással rendelkezik a Gross-leukémiával szemben, ha a vegyületet orálisan alkalmazzuk. A beoltás után mindössze 1 nappal, az orálisan beadott (la) vegyület 1,25-1,3 mg/kg dózisban már hatásos; az említett dózis egyúttal az optimális dózis intravénás alkalmazás esetén. Ez az eredmény arra utal, hogy az (la) vegyület a gyomorbélhuzamból igen jól felszívódik. A beoltás utáni 1., 2. és 3. napon orálisan beadott (la) vegyület sokkal hatásosabb, mintha ezt a vegyületet csupán az 1. napon alkalmazzuk; a vegyület daganatellenes hatása az optimális 0,66 mg/kg/nap dózisban nagyságrendileg a 4-demetoxi-daunorubieinéval azonos; ez utóbbi vegyületet 1,9 mg/kg/nap optimális dózisban párhuzamosan vizsgáltuk. Az a megfigyelés, miszerint az la vegyület optimális dózisa kisebb, mint a 4-demetoxi-daunorubiciné, az előbbi vegyületnek a gyomorbélhuzamból való jobb felszívódási tulajdonságára utal az utóbbi vegyülethez viszonyítva. A 4. Táblázat az (le) vegyület daganatellenes hatására vonatkozó adatokat tartalmaz Gross-leukémia esetén, összehasonlítva ezeket a DX megfelelő adataival. A szóban forgó vegyületeket a daganatsejtek átoltása után I nappal adtuk be, mégpedig a DX-et intravénásán, az (le) vegyületet intravénásán és orálisan. Intravénás alkalmazás esetén, 1 mg/kg maximálisan tolerált dózisban (MxTD) az (le) vegyület jó daganatellenes hatást mutat, ez az aktivitás hasonló ahhoz, mint amilyent DX-szel történő kezelés után lehet észlelni. Ezen túlmenően az (le) vegyület orális alkalmazás esetén is hatásos 1.3 mg/kg, vagy ennél nagyobb dózisban. Az (le) vegyület L 1210 leukémia elleni hatását is teszteltük; a daganatsejteket CDF- 1 egerekbe oldottuk át intraperitoneálisan íascites-forma) vagy intravénásán (10s sejt/egér). A gyógyszeres kezelésre a daganatsejtek átoltása utáni napon került sor, a gyógyszert is intraperitoneálisan vagy intravénásán adtuk be. Az 5. Táblázat adatai azt mutatják, hogy az i.p.-i.p. tesztben az (le) vegyület 0,83 mg/kg MxTD adagolása esetén azonos aktivitással rendelkezik, mint a DX 4.4 mg/kg MxTD beadása esetén. Az i.v.-i.v. teszt során az (le) vegyület 1,0 mg/kg és 1,3 mg/kg tolerált dózisnál nagyobb daganatellenes hatást mutat, mint a DX. Az (le) vegyület szolid tumorok elleni daganatellenes hatásának megállapítására a mondott vegyületet nőstény C3H egerek emlőkarcinómáján teszteltük; összehasonlító vegyületként DX-et használtunk. Harmadik generációs daganattraszplantátumot használtunk. A gyógyszeres kezelést a daganat átültetése után 15. napon kezdtük meg és azt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
