192765. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fermentációban keletkező glükonsav mennyiségének növelésére

2 192765 3 A találmány tárgya új eljárás glükonsav termelésre képes, előnyösen Aspergillus ni­­ger törzs termelőképességének növelésére. Ismeretes, hogy a baktérium-, vagy gomba-törzsek alkalmazásával végzett glü­kóz-oxidáció egyike a legkorábban alkalma­zott ipari fermentációs eljárásoknak. A folya­matban keletkező glükonsav alkalmas arra, hogy különböző egy és kétértékű kationokkal sót képezve az illető kationok, elsősorban fé­mek, biológiai hatékonyságát elősegítse. A nagyüzemi módszerek elterjedésével fokozott szükség van az élő szervezet igényeinek megfelelő fémsó-arányok beállítására. A glü­konsav sói közül kiemelkedő jelentőségű a kalcium-glukonát, mely a kalcium bevitelét segíti elő terápiás célok szolgálatában. Jelentős a glükonsav ammonium-, nátri­um- és kálium-sója mint ipari termék, de ezek egyúttal intermedierek is lehetnek az egyéb glukonát-sók előállítása során. A for­galmazott fémsók közül a kalcium-, magnézi­um-, kobalt-, réz-, vas-, mangán-, kálium- és a cink-glukonát a legismertebb. Nagy mennyiségű glükonsav-sót hasz­nált fel az építőipar (cementkötés-gyorsitó­­ként), a fémipar (rozsdaeltávolításban, korró­zióvédelemben), a textilipar (felületkezelés­nél), az élelmiszeripar (diétás készítmények­ben) és a kozmetikai ipar (dezodoroknál) is. Sajátos módon a glükonsav mikrobioló­giai előállításánál a kitermelés a ma ismert publikus adatok alapján sem éri el a kívánt szintet, miután átalakulatban szubsztrát - el­sősorban glükóz - marad a rendszerben. A legutóbbi időben ezért több próbálkozás tör­tént a hatékonyabb konverzió érdekében. Az 1 817 907 sz. NSZK-beli közzétételi iratban ismertetett eljárás szerzői például úgy próbálják növelni a hatékonyságot, hogy a pH-értéket szűkebb tartományban (pH=5-7) tartják és a glükózt fokozatosan adagolják a rendszerhez. Az eljárás hátránya, hogy a glükózt kü­lön kell sterilezni és a többszöri beadagolás miatt veszélyeztetett a fermentor sterilitása. Más esetben mutáns törzseket állítanak elő, például a 141 129 sz. indiai szabadalmi leírás szerint. A konverzió és a hatásfok ez esetben sem kielégítő, mivel a keletkező glü­­konsavat kalcium-karbonáttal neutralizálják, így a keletkezett kalcium-glukonát kiválik és a fermentlé nehezen kezelhető heterogén fá­zisú lesz. Más fejlesztési törekvés a szubsztrát megváltoztatásával olcsóbb nyersanyag hasz­nosítására vonatkozik. Így az 50 154 484 sz. közrebocsátott japán szabadalmi bejelentés­ben szaharózt, az 55 023 975 sz. közrebocsá­tott japán szabadalmi bejelentésben cellulózt alkalmaznak szubsztrátként. Az eljárások hátránya az, hogy az előbbi eljárásban fo­lyamatosan fruktóz keletkezik és ezt el kell távolítani a rendszerből, míg a másik eljárás­ban a cellulóz hiányos lebontása limitálja a glükóz átalakítás sebességét. A találmány célja az ismert módszerek hátrányainak kiküszöbölésével olyan eljárás kidolgozása, melynek során egyszerű módon gyakorlatilag teljes konverzió érhető el és az átalakítás után kapott termék nem tartalmaz átalakulatlan szubsztrátot. Munkánk során abból indulunk ki, hogy a glükóz mikrobiológiai oxidációjának enzimes mechanizmusát vizsgáltuk. Ismert, hogy a re­akció enzimes mechanizmusa a következő: be­­ta-D-glükopiranózt a glükóz-oxidáz-enzim D­­-glükonsav-delta-laktonná oxidálja a glükóz­­-oxidáz koenzimje (FAD=Flavin-adenin-dinuk­­leotid) redukciója közben, mely molekuláris oxigén belépésével visszaoxidálódík. Ezután a FADHz-ról felszabaduló hidrogén a levegő oxigénjével hidrogénperoxidot képez. A ke­letkező glukonolakton víz és az alkalmazott kation belépésével megképzi a kívánt sót. Megállapítottuk, hogy a reakció csak abban az esetben végezhető megfelelő sebes­séggel, megfelelő hatásfokkal és a folyamat csak abban az esetben tartható fenn gyakor­lati célokat is kielégítő ideig, ha a második ún. kísérő, vagy segédreakcióban a keletkező hidrogénperoxid elbomlik. Ellenkező esetben a felhalmozódó hidrogénperoxid toxikussá vá­lik a glüküzőxidázra és annak működését le­állítja- Sót, amennyiben az eljárás ép sejtes tenyészettel történik és a biokonverzió pár­huzamosan fut a mikroorganizmus növekedé­sével, úgy a hidrogénperoxid hiányos lebon­tása a sejt növekedését is leállítja. A glükonsav termelésére használt mikro­organizmusok különböző mértékben képesek kataláz enzim termelésére, az elvileg biztosít­ja, hogy a hidrogénperoxidból ismét víz és oxigén szabaduljon fel, a gátló molekula bon­tása tehát egyidejűleg a szükséges oxigén pótlását is szolgálja. Vizsgálataink során azt a váratlan meg­figyelést tettük, hogy glükóz-oxidázzal és -katalázzal rendelkező mikroorganizmus ép sejtes tenyészetét alkalmazva a két funkció természetes egyensúlya csak azért állhat be, mert a köztes hidrogénperoxid halmozódása fékezi az első reakció sebességét, a sebes­ségcsökkenés pedig lehetőséget ad a második folyamat arányának helyreállítására. Kataláz aktivitás növelésére végzett vizsgálataink azt igazolták, hogy a mikroor­ganizmus aktivitása a törzs szelekciójával, a pH-érték pontosításával, az elötenyésztés változtatásával, vagy a hidrogénperoxidot termelő szubsztrát fokozatos adásával csak igen kis mértékben javítható és a kataláz­­-aktivitás érdekében végzett körülményválto­zások sok esetben a folyamat más tényezői­nek hátrányára vannak. így például, ha a pH-t az enzimes hidrogénperoxid bontásnak kedvező 6,0 feletti értékre emeljük, ez hát­rányos az alacsonyabb tartományban kedve­zően működő glükózoxidázra és ugyancsak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom