192747. lajstromszámú szabadalom • Látható fény hatására keményedő, folyékony fogászati kompozíció

18 192747 19 10. példa Az 1. példa szerint előállított két kom­pozíció (a és b) mechanikai tulajdonságait határoztuk meg különböző keményedési idők után. A keményedést 20 másodperces (a), il- 5 letve 15 másodperces (b) megvilágítással idéztük elő, 1000 W/m2 fényintenzitást hasz­nálva (470 pm-en mérve). A kompozíciók a következő katalizátor-komponenseket tartal­mazták: 10 a) kámforkinon 0,3% DMAEM 0,4% b) kámforkinon 0,3% DMAEM 0,3% t-butil-perbenzoát 1,5% ahol a katalizátor-komponens százalékos ada­tai a polimerizálható anyagra vonatkoznak. A mechanikai tulajdonságokat 1/2, 1 és 24 órával a keményedés után a következő táblázatban adjuk meg: 3. táblázat .a" kísérlet ,b' kísérlet Nyomószilárdság (N/mm2) 1/2 óra 26,1 ± 4,27 279,4 ± 7,73 1 óra 270,0 ± 8,73 310,1 ± 9,24 24 óra 308,2 ± 7,41 317,8 ± 6,08 Átmérő irányú húzó-1/2 óra 38,4 ± 2,06 51,6 ± 0,63 szilárdság (N/mm2) 1 óra 43,3 ± 3,87 55,5 ± 1,52 24 óra 52,9 ± 3,97 57,9 ± 1,10 Hajlitószilárdság (N/mm2) 1/2 óra 108,2 ± 6,48 144,8 ± 10,60 1 óra 119,3 ± 7,76 161,8 ± 12,16 24 óra 152,6 ± 7,63 154,0 ± 13,13 Hajlítási modulus (GPa) 1/2 óra 9,46 ± 0,63 15,51 ± 1,28 1 óra 12,27 ± 0,89 16,01 ± 0,54 24 óra 13,71 ± 0,39 14,99 ± 0,77 Az eredmények azt mutatják, hogy í i ta­d a minta mélysége (mm; 0,01 mm pon­lálmány szerinti kompozíciók korábban elérik a maximális mechanikai tulajdonságaikat, s hogy ezek a maximumok nagyobbak, mint csak a kámforkinont/szerves amint tartalmazó katalizátor esetén. A mechanikai tulajdonságokat egy .How­­den Testing' berendezéssel határoztuk meg (EU 5 BS típus) a következőképpen: 1. Hajlítási szilárdság és hajlítási modu­lus. 35 40 tossággal) A hajlítási modulust (FM) a következő képlet szerint számítottuk ki: p!L3 FM GPA 4bd3y ahol L, b, d jelentése a fenti, y a rúd kö­zéppontjának behajlása (mm) a próbaberen­dezésben és P1 az y behajláshoz tartozó ter­helés a terhelésbehajlás görbe lineáris sza­kaszán. 24 órán át 37 °C-os ionmentes vízben való áztatás után (kivéve az 1. példa esetét) a mintákat itatóspapírral szárazra töröltük, s hagytuk egyensúlyba jutni szobahőmérsékle­ten 10 percig. A minták durva éleit 0 finom­ságú csiszolóvászonnal óvatosan lecsiszoltuk. A keresztmetszetek méreteit minden mintánál mikrométerrel mértük meg. Ezután minden mintán 3 pontos hajlítóvizsgálatot végeztünk 200 n terhelésű cellát használva. Regisztrál­tuk a töréshez tartozó terhelést, és a hajlí­tószilárdságot (FS) a következő képlet segít­ségével számítottuk ki: 3PL FS ----------- N/mm2 2bd2 ahol P a töréshez tartozó terhelés (N) L a támasztékok közötti távolság (mm; 0,01 mm pontossággal) b a minta szélessége (mm; 0,01 mm pon­tossággal) 2. Nyomószilárdság 45 24 órán át 37 °C-os ionmentes vízben való áztatás után (az 1. példa kivételével) a mintákat itatóspapírral szárazra töröltük, s 10 percig hagytuk egyensúlyba jutni szoba- 50 hőmérsékleten. Az átmérőt mikrométerrel mértük; s mindegyik mintát álló helyzetben a próbagép párhuzamos tányérjai közé helyez­ve nyomásnak tettük ki, míg el nem tört. irómüszerrel rögzítettük a töréshez tartozó 55 terhelést (P, Newtonban mérve), s kiszámítot­tuk a nyomószilárdságot (CS) u következő képlettel: P CS =-------N/mm2 60 nr2, ahol r a minta keresztmetszetének sugara (mm-ben mérve; 0,01 mm pontossággal). 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom