192723. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott tápértékű takarmánykoncentrátum és/vagy keveréktakarmányok sütőipari hulladékok,ill.maradványtermékek felhasználásával történő előállítására
1 192 723 2 A találmány tárgya eljárás fokozott tápértékű takarmánykoncentrátumok és/vagy keveréktakarmányok sütőipari hulladékok, illetve maradványtermékek felhasználásaival történő gyártására, melynek során a szóban forgó melléktermékeket — elsősorban hulladék kenyeret — előaprítjuk, előszárítjuk, finomra őröljük 0,1—3 t %-ban tartósítószerrel és 20—80 t %-ban ; folyékony halmazállapotú és magas fehérjetaralmú élelmiszeripari melléktermékekkel elegyítjük, majd a kívánt nedvességtartalomig víztelenítjük. Az így nyert takarmánykoncentrátumot szükség szerint szilárd állagú egyéb komponensekkel kiegészítjük, és valamennyi összetevőt homogenizálva nagy tápértékű keveréktakarmányt állítunk elő. A korunkat jellemző nagyarányú demográfiai — évi mintegy két százalékos — növekedés nagy feladatot ró a mezőgazdaságra, különösen az állattenyésztésre, hogy az egy főre jutó állati fehérjefogyasztást akárcsak a jelenlegi szinten is lehessen tartani. Az állattenyésztési ágazatok fejlesztése azonban sokoldalú — komoly tőkebefektetést igénylő — gazdasági feltételek teljesítését követeli. így valamennyi haszonállatnál az optimális fajtaszelekcióval el kell érni, hogy a genetikailag biztosított termelőképesség teljes mértékben kihasználható legyen. Ehhez korszerű tartástechnológiai alkalmazására, megfelelő műszaki felszerelésre és nem utolsósorban gazdaságos termelésszervezésre van szükség. Tekintettel arra, hogy az állattenyésztés költségeinek mintegy 50—85 százalékát a takarmányozási ráfordítás teszi ki, az állati termék — termelés fejlesztésének legbonyolultabb, gazdaságilag legnagyobb jelentőségű, megoldásra váró feladata a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány biztosítása. A megfelelő takarmánybázis létesítése a szántóföldi növénytermesztés melléktermékeinek széleskörű felhasználásán kívül megköveteli — többek között — az élelmiszeripari hulladékok, maradványtermékek — biológiailag optimális és gazdaságilag hatékony — takarmányipari felhasználását. Az utóbbiak közül hangsúlyozott jelentőségük lehet a sütőipari hulladékanyagok, ill. maradványtermékek (hulladékkenyér, péksütemény stb.) feldolgozásának. Hazánkban is — a kialakult fogyasztási szokások, valamint a gyártott kenyér és egyéb pékáruk minősége következtében — országos szinten, állandó jelleggel jelentős mennyiségű hulladékkenyér, ill. péksütemény keletkezik. Ennek éves mennyisége 3000—5000 vagonra becsülhető, melynek a fele a nagyvárosok ellátási körzetében lelhető. Az ún. félbarna (fehér) „friss kenyér átlagos béltartalma a következő; 9,8 % fehérje, 1,0 % zsír, 52,2 % szénhidrát, 2,2 % hamu, 1,2 % rost, 33,5 % víz. Vizsgálataink szerint — raktározás, ill. mesterséges szárítás után — a kenyér átlagosan 89,1-92,0 % szárazanyagot, 2,3—3,3 % hamut, 13,5 15,6 % nyers fehérjét, 0,4—0,6 % zsírt, 0,1—0,4 % rostot, 72,7—74,1 % N-mentes extraktot tartalmaz. A magas beltartalmi értékű hulladékkenyér takarmányként történő felhasználhatósága ismert és a gyakorlatban realizálódott. Az említett hulladékkenyér hasznosítása azonban — mint Dr. Bajnóger a „Hústermelés fejlesztése c. kutatási jelentésében is (Budapest, 1980. KÉKI kiadvány) megállapítja „ad hoc - szerűen és nem a kisüzemi vagy nagyüzemi állattartás optimális takarmányozási követelményeinek megfelelően történik. Jelenleg a sütőipari melléktermékeket és hulladékokat aprítás után egymagában etetik sertésekkel. A jelenlegi gyakorlat főbb hiányosságai a következőkben foglalhatók össze; — miután a tápanyag komplettálásra nem kerül sor, a sütőipari hulladékok béltartalma monodiétás takarmányozásban az optimális eredményt (növelt súlygyarapodás, fokozott tejtermelés, stb.) nem biztosítja. S bár az idézett szerző kutatási beszámolójában (23 p) felismeri, hogy „ a nagy mennyiségben keletkező és kedvező áron felvásárolható kenyér felhasználásával, megfelelő technikai — technológiai feldolgozással — aprítás, szárítás, őrlés — magas fehérje tartalmú takarmányokkal, valamint egyéb adalékanyagokkal — ásványi anyagokkal, vitaminpremixekkel és ízesítőanyagokkal — kiegészítve, valamennyi haszonállat takarmányozásában jól hasznosítható szemes nélküli koncentrátum gyártható, nem ad konkrét technológiát és sem az intenzív sterilizálást, illetve tartósítást, sem a folyékony melléktermékek felhasználását nem oldja meg. — A szóban forgó hulladékok fertőzöttek, összetételüknél fogva hőkezelés és tartósítószer nélkül könnyen penészednek, és súlyos állategészségügyi problémákat okozhatnak. Amennyiben szárításra kerülnek, a 150—250 °C-on — szilárd állagban — történő hőkezelés következtében a beltartalmi értékek jelentősen károsodnak. Külföldön aprítás után tartósítószert adagolnak az őrleményhez, amely azonban csupán csak a szemcse felületi fertőzöttségét szünteti meg. Az esetleges felületi tartósítás a szemcse belsejében a kedvezőtlen kémiai bomlást tartósan nem gátolja meg. — A sütőipari maradványtermékek jelenlegi feldolgozása során a fehérjedús folyékony melléktermékekben eszközölt szuszpendálást és tartósítószerekkel való homogenizálást nem alkalmazzák. Ennek következtében sem az energiatakarékos kíméletes szárítás, illetve tápanyagkomplett ál ás, sem a hatékony sterilizálás illetve tartósítás nem oldható meg. A fenti hiányosságokat kiküszöbölendőén célul tűztük ki olyan — a sütőipari hulladékokat és maradványtermékeket felhasználó — gyártási eljárás kidolgozását, amely kiegyensúlyozott tápanyagtartalmú, megfelelő mikrobiológiai tisztaságú takarmánykoncentrátumok, ill. keveréktakarmányok gazdaságos előállítását teszi lehetővé, és ezek valamennyi haszonállat takarmányozásában jó biológiai és gazdasági hatékonysággal felhasználhatók. Az eljárás során az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
