192699. lajstromszámú szabadalom • Zsákos porleválasztó berendezés
3 192699 4 A találmány tárgya zsákos porleválasztó berendezés, elsősorban aszfaltkeverő telepekhez, hűtőkamrával és porleválasztó egységgel. Ismeretes, hogy a levegőben vagy füstgázokban lévő szilárd részecskék kiszűrésére különböző portalanitó berendezéseket alkalmaznak. Ilyenek például a porleválasztó ciklonok, multiciklonok, a nedves porleválasztók, valamint a zsákos porleválasztó berendezések. Ezek a berendezések az ipar különböző területein több, kevesebb eredménnyel alkalmazhatók, mindmáig azonban alapvető problémát jelent a magas hőmérsékletű és nagy portartalmú füstgázok tisztítása. A környezetszennyezés óriási károkat okoz az ilyen berendezések üzemeltetési területén. Elrettentő példaként szinte minden témakörrel foglalkozó sajtótermék vagy film az aszfaltkeverők szennyző hatását mutatja be. A keverőtelep alapanyagát képező kőanyagok szárítása és előmelegitése ellenáram fűtésű dobkemencében történik, amelyben a folyamatos adagolású hideg kőanyag a dobkemence beadagolással ellentétes oldalán felmelegedve távozik el. A melegítés közvetlen a lánggal ill. annak füstgázával történik. A kőanyagok általában igen magas portartalommal rendelkeznek, amelynek egy része hasznos töltőanyagát képezi a végterméket jelentő aszfaltnak, ill, bizonyos esetben olyan kísérő anyag pl. agyag, amely káros és el kell távolítani a kőanyagból. Mindkét esetben ezek por formában a füsgázokkal együtt távoznak. A füstgázok kibocsájtása a légtérbe csak úgy lenne megengedhető, ha ezeket a porokat előzőleg abból leválasztanánk. A leválasztott porok hasznos fajtáját vissza kell adagolni az aszfaltkeverékhez, ellenkező esetben ezt külön töltőanyaggal pótolni kell (ami jelentős költségtöbbletet eredményez) vagy zárt rendszerben környezetszennyezés nélkül el kell szállítani. A por és füstgázok különválasztása meleg állapotban rendkívül bonyolult feladat és az egyszerű ciklonos porleválasztók vagy a multiciklon rendszerű berendezések a finomabb porokat alig, a durvábbakat is csak részben képesek leválasztani. A nedves porleválasztókban a füstgázok permetezésével, vízre történő lecsapatásával próbálják a kívánt tisztító hatást elérni. Ezek a berendezések azonban meglehetősen nagy ellenállásuk következtében teljesítmény csökkenést eredményeznek és még így sem biztosítják a kívánt tisztítási hatásfokot. Gyakori, hogy a környezetünkben szennyezett port tartalmazó esőt okoznak, ezen túlmenően a hasznos porokat is visszaadagolásra alkalmatlan formában választják le. A berendezésekben keletkező zagy ismét csak környezetszennyező anyagot képez, eltávolításához nagy felületű tárolók, ülepítők szükségesek. A mai szigorú környezetvédelmi előírásoknak lényegében csak a zsákos porleválasztók felelnek meg. Ezekben a berendezésekben a füstgázokat porzsákokon szívják át, amikcris a por a szűrőzsákok felületén visszamarad és az eltávozó füstgázok pedig megfelelő tisztasággal távoznak a berendezésekből. A porzsákokat rendszerint ilyen célra gyártott természetes vagy műszálas anyagú szürőszövedékből alakítják ki és bizonyos esetekben porózus műanyag réteggel, például teflonnal vonják be, belsejében pedig rendszerint merevítő rácsozat van (lásd például a 182 168 sz. magyar szabadalmat). A műanyagok eltel-jedésével egyre többfajta porzsák kialakítás vált ismertté és ezek szilárdsági, szűrési és hőállósági tulajdonságai általában jobbak a hagyományos szürőanyagokénál. Problémát jelent azonban a zsákos porleválasztók porzsákjainak tisztítása, illetve a szürőfelületek regenerálása. A porzsákok tisztítása a berendezések egy részében üzem közbeni rázással történik. Az általában periódikusan végzett rázás az egymás mellett lévő porzsákok külső felületeire tapadt port, vagy legalábbis annak egy részét letisztítja a szűrőfelületröl. Minthogy a rázás alatt a szívást meg kell szüntetni, az ilyen tisztítórendszernek az a legnagyobb hátránya, hogy csak szakaszosan üzemeltethető. További hátránya, hogy a rázás dinamikus hatása következtében a porzsákok élettartama drasztikusan csökken. A porzsákok tisztításának másik ismert módja az üzem közben ellenirányban történő periodikus légbefúvás. Az ellenirányú légbefúvatáskor a levegő a porzsákok pórusain keresztül távozik és ezáltal a külső felületen lévő porréteget eltávolítani igyekszik. Ezt segíti elő a porzsákok többnyire téglalapszerű keresztmetszete, amely a visszafúvatás során ellipszis szerű formává fúvódik fel és ebben az állapotban a pórusok könnyebben kinyílnak. Ismert olyan megoldás is (169, 389 sz. magyar szabadalom), amelynél a tisztítás hatásfokának növelése érdekében a. porzsákok belsejében sugárirányú merevítő elemek vannak a porréteg mechanikus fellazítása érdekében. Olyan megoldás is ismert (lásd 176.038 sz. magyar szabadalmat), ahol az ellenirányú fúvatást és a rázást egyidejűleg alkalmazzák. Ez a ke tős feladat azonban meglehetősen bonyolult berendezéseket igényel és nem csupán a szűrési hatásfok csökkenésével jár, hanem - hasonlóképpen a pusztán rázással történő tisztításhoz - a szövetek megtörését, szakadását eredményezi és a porzsákok élettartamát csökkenti. Alapvető problémát jelent a. füstgázok tisztítására szolgáló porleválasztóknál a tisztitandíj füstgáz megfelelő hőmérsékleten 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
