192638. lajstromszámú szabadalom • Inhalátor
192 638 A találmány tárgya inhalátor poralakú, főleg mikronizált gyógyszerek inhalálásához a szokásos kapszulákból, amelynél a megnyitott kapszulát egy légáram segítségével vibrációs mozgásba hozzák. A kapszulák szokásos módon kemény zselatinból vannak. Hosszúságuk és átmérőjük közötti arány általában 2:1-től 3:1-ig terjed, azonban lehet mintegy 1,5:1 és 4:1 között is. Ismeretesek már olyan inhalátorok, amelyek kapszulákba töltött gyógyszerek inhalálására szolgálnak, s amelyeknél a kapszulákat az inhalálás közben mozgatják. Egy ilyen típusú inhalátort ismertet az 1,566.604 sz. NSZK-beli szabadalom. Az abban leírt inhalátor el van látva egy, a készülék hossztengelyével koaxiálisán elhelyezkedő, propellerszerű szárnyakkal felszerelt készülékkel, a kapszula befogadására. A készülékkel történő inhaláláskor ez a készülék a kapszulával forgómozgásba jön. Amíg az előzőekben ismertetett inhalátornál a gyógyszerkapszula a készülék egy mozgatható alkatrészébe van beerősítve és azzal együtt mozog, addig a 2,146.202. sz. francia szabadalom olyan inhaláló készüléket ír le, amelynek lapos hengeres kamrájában csak maga a kapszula végez mozgást. A végeinél felnyitott kapszula az inhalálás során a tangenciálisan beáramló levegő által hajtva saját kereszttengelye körül forog. Az ismert, említett kétféle inhalátor mindenekelőtt azzal a hátránnyal bír, hogy a gyógyszer kijuttatása egyenetlen. Némelyik kapszula gyakorlatilag teljesen kiürül, míg mások az inhalálás után még jelentős mennyiségű gyógyszert tartalmaznak. Ez különösen az igen finom részecskékből álló (mikronizált) gyógyszerek esetében áll fenn. A találmány szerinti inhalátor nemcsak a gyógyszer megbízható kijuttatását teszi lehetővé kis alapeltéréssel, hanem ezen túlmenően azzal az előnnyel is bír, hogy kedvezőbb a gyógyszer szétválasztása is. A mikronizált gyógyszerek ugyanis a kapszulákban hajlamosak agglomerálódásra. Ezek az így képződött agglomerátumok gyógyászati szempontból nem kívánatosak, mivel a gyógyszernek a lehető legfinomabb elosztására kell törekedni. Míg az ismert inhalátorokkal csak egy nem kielégítő mértékű gyógyszerszétválasztás érhető el, addig a találmány szerinti inhalátor alkalmazása esetén az említett agglomerátumok teljesen szétmorzsolódnak. A találmány szerinti inhalátornak van egy kamrája a kapszula befogadására, melynek belvilága mintegy 1,1-tői 2,5-szöröse, előnyösen 1,1-től 2,2-szercse, de leginkább 1,2-től 1,6-szorosa a kapszula átmérőjének, hossza pedig 0,02-től 1-szer — előnyösen 0,04-től 0,8-szor — leginkább 0,1-tői 0,6-szor nagyobb, mint a kapszula hossza. Emellett a kamra belső átmérőjének kisebbnek kell lennie, mint a kapszula hosszúsága. A légbevezető nyílást célszerűen a kamra fenékrészének középpontjában helyezzük el. Ha a légbevezető nyílás nem a kamra fenekének közepén helyezkedik el, akkor azt úgy kell elrendezni, hogy a kapszula sapkája le tudja zárni. Ez a későbbiekben ismertetendő működésmódból adódik. A nyílás kisebb, mint a kapszula átmérője. A nyílás átmérője előnyösen 0,05töl 0,5-szöröse a kamra belső átmérőjének. A nyílás előnyösen kerek. A kamra célszerűen hengeres alakú, azonban készíthető oválisra vagy sokszögkeresztmetszettel is. A légkivezetésnek a légbevezető nyílással átellenes kamraoldalon kell lennie és úgy kell azt kialakítani, hogy a kapszula az inhaláláskor ne szívódhasson rá szorosan a kivezető nyílásra. 5 Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a kivezető nyílásnak a kapszula által történő lezáródását, többféle lehetőség kínálkozik. így például kialakítható a légbevezetőnyílással átellenes kamrafal szitalapként, vagy ellátható kiemelkedő részekkel, amelyek 10 olyan közel vannak egymáshoz, hogy a köztük lévő távolság kisebb, mint a kapszulaátmérő. Ezen kívül készíthető egy vagy több nyílás az oldalfalak felső végénél is és ezek szolgálhatnak kivezetőnyílásokként. A kapszulát befogadó kamrából a levegő kiáramláshoz 15 rendelkezésre álló keresztmetszet célszerűen mindenek felett nagyobb, mint a légbevezetőnyílás, ami által a gyógyszert tartalmazó levegő lehetőleg akadálytalanul tud kiáramlani. A kamrában lévő, gyógyszerrel összekevert levegőt 20 egy szájrészen át vezetjük be a készüléket használó személy szájába. A szájrész, ami általában csőszerű, adott esetben lehet kissé ellapított és elhelyezkedhet akár a készülék hossztengelyében, vagy akár ezen tengelytől valamely szögben elhajoltan, de lehet a kamra 25 tengelyéhez képest oldalirányú is. A találmány szerinti inhalátor előnyösen legalább két részből áll, amelyeket csavarkötéssel vagy dugaszoló összekötéssel kapcsolhatunk össze. Emellett a részeket úgy alakítjuk ki, hogy szétválasztásukkor a 30 kamra megnyílik es a kapszula behelyezhető, illetőleg onnan eltávolítható legyen. Ha a kamra oldalt helyezkedik el, akkor egy tengelyirányban eltolható fedelet alkalmazhatunk, amely a helyzetétől függően kinyitja vagy lezárja a kamrát és amely a zárási helyze- 35 tében a kamra oldalfalának egy részét alkotja. Ha az inhalátornak a kamrát tartalmazó része hengeralakú, akkor a kamra lefedését az inhalátor tengelye körül elforgatható hüvely útján is meg lehet oldani, amely hüvelynek egyik elfordított helyzetében a kapszulák 40 behelyezése és kivétele elvégezhető. A kapszulát az inhalálási folyamathoz annak vége közelében két helyen ki kell lyukasztani. Ennek során a kapszula félgömbalakú sapkáinak nem szabad megsérülniök. Ez azért fontos, mivel a kapszula, illetve a 45 kapszulasapka bizonyos fajtájú szelepfunkciót lát cl. A nyomásviszonyoknak megfelelően a kapszula a beáramló levegővel szemben a légbevezető nyílás vagy csatorna felé húzódik és azt lezárja. Mivel az inhalátort használó személy a szájrésznél további szívást fejt 50 ki, a kapszulát tartalmazó kamrában nyomásesés lép fel, ami által a kapszula a beáramló levegővel együtt a légkivezetőhöz sodródik. A légbevezetőnél előállott nyomásesés már most azt eredményezi, hogy a kapszula újból a bevezetőnyíláshoz húzódjon. Ez a leírt 55 folyamat gyors egymásutánban ismétlődik mindaddig, amíg a szájrészen át az inhaláció lezajlik és így a kapszulát erős rezgésben, vibrációban tartja. A kapszula nyitása az inhalátoron kívül elvégezhető. Célszerűbb azonban, ha az inhalátoron belül egy 50 ismert vágószerszámot helyezünk el, ami biztosítja, hogy a kapszulát a kamrában lehessen kinyitni. A találmányt a továbbiakban annak példaképpení kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben az ábrák segítségével, amelyek közül: 65
