192626. lajstromszámú szabadalom • Berendezés állattartó épületből hígtrágya eltávolítására és az épület belső tere légállapotának javítására
1 192 626 2 A találmány állattartó épületből hígtrágya eltávolítására és az épület belső tere légállapotának a javítására szolgáló berendezésre vonatkozik, amelynek trágyagyűjtő csatornája van. Ismeretes, hogy nagyüzemi állattartó épületekben a keletkező hígtrágya gyűjtésére és az épületből való eltávolítására trágyáésatomákat alkalmaznak. A trágyacsatornák viszonylag hosszúak, és általában 5%-os lejtéssel vannak kialakítva. A csatornából a hígtrágyát vízöblítéses, önöblítéses, folyamatos úsztatásos, vagy más hasonló, önmagában ismert módszerrel ürítik ki. Valamennyi ürítési- eltávolítási módszernek közös ismérve, hogy a hígtrágya a csatorna egyik végén távozik el, és közös hátránya, hogy egyrészt a csatorna maradéktalan kiürítése nem lehetséges, és a lejtésiránnyal ellentétes irányban magasodó üledék később csak nagy mennyiségű víz és mechanikus tisztítás alkalmazásával távolítható el, másrészt a trágyából viszonylag nagy mennyiségű gáz kerül az épület belső, tehát az állatok tartózkodási terébe. Az állatok számára egészségtelen trágyagázok eltávolítása érdekében fokozott intezitású szellőzést kell az épület belső terében biztosítani, aminek — ugyanúgy, mint a trágyaeltávolításnak — igen nagy az energiaigénye. A találmány feladata, hogy állattartó épületekben egyszerű eszközökkel megoldja a hígtrágya minimális tartózkodási idő elteltével történő üledékmentes maradéktalan eltávolítását a trágyacsatomából, továbbá, hogy az épület belső terében a légállapotot javítsa, és az állatok számára a jelenleginél egészségesebb környezetet biztosítson. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben a trágyacsatorna fenékszintje alatt egy zárt szelvényű csövet vezetünk végig, az a trágyacsatornával szifonhatást kiváló módon összeköthető, és így lehetővé teszi külön energia-ráfordítás nélkül is annak rövid időközönkénti leürítését. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy ezen a zárt szelvényű trágyaelvezető csövön keresztül a belőle kivezetett, és a padlószint közelében a trágyacsatornából kitorkolló szívócsövek segítségével a trágyagázok gyakorlatilag a keletkezésükkor elszívhatok, mégpedig a keletkezési helyük tartományából, vagyis éppen onnan, ahol a legnagyobb a koncentrációjuk. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan berendezés segítségével oldottuk meg, amelynek trágyagyűjtő csatornája van, és amelynek az a lényege, hogy a trágyagyűjtő csatorna fenékszintje alatt távközzel húzódó folyásfenékszintű, előnyösen a trágyagyűjtő csatorna hosszirányával párhuzamos, vagy közel párhuzamos geometriai hossztengelyű, zárt szelvényű trágyaelvezető és szellőztető vezetéke van, amelybe a trágyagyűjtő csatornából lefelé irányuló, egymástól oldalirányú távközzel kiosztott bekötővezetékek torkollnak, amelyek keresztmetszeti területe kisebb, mint a trágyaelvezető és szellőztető vezeték keresztmetszete; a bekötővezetékeknek a trágyagyűjtő csatornából kivezető nyílásaira nyitható-zárható fedelek illeszkednek; a trágyaelvezető és szellőztetővezetékből egymástól oldalirányú távközökkel elrendezett szívóvezetékek vannak felfelé kivezetve, amelyek felső végei a trágyagyűjtő csatorna felső tartományában helyezkednek el, és a trágyaelvezető és szívóvezeték egyik végéhez szívóventillátor van csatlakoztatva. Célszerű, ha a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 trágyaelvezető és szellőzővezeték geometriai hossztengelye a trágyagyűjtő csatorna hosszanti geometriai középsíkjától oldalirányba távközzel eítoltan helyezkedik el, továbbá ha a szívócsövek felett védőfedél van, amelyek és a szívócsövek teteje között rés van, és ha a bekötővezetékek nyílását lezáró fedelekhez — előnyösen ezek alsó részéhez — láncok vagy hasonló húzóelemek vannak csatlakoztatva. Egy másik találmányi ismérv szerint a bekötővezetékek és szívócsövek egymástól oldalirányú távközökkel eítoltan vannak elrendezve. Általában a bekötővezetékek ferdén lefelé irányulnak, és a trágyaelvezető és szellőzővezeték felső felébe torkollnak. A berendezés egy másik előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a trágyaelvezető és szellőzővezeték egyirányú lejtéssel van kiképezve, és felső végéhez van a ventillátor csatlakoztatva, míg alsó vége trágyagyűjtő aknába vagy hasonló műtárgyba torkollik, mimellett mind a ventillátor, mind a trágyagyűjtő műtárgy előnyösen az épületen kívül helyezkedik el. Általában célszerű, ha a trágyaelvezető és szellőztetővezetéket, valamint a bekötővezetékeket körszelvényű csövek alkotják, és ha a bekötőcsövek átmérője a trágyaelvezető- és szellőztetőcső átmérőjének mintegy 1/3—1/2-e. Végül előnyös, ha a trágyagyűjtő csatorna keresztmetszetben V-alakú. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a berendezés előnyös kh iteli példáit tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán a berendezés egy kiviteli alakja a 2. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett függőleges metszetben látható; a 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés kisebb méretarányú felülnézete; a 3. ábrán a szellőzési rendszer látható vázlatos oldalnézetben; a 4. ábrán egy meglevő trágyacsatorna átalakításával kapcsolatban ábrázoltuk függőleges keresztmetszetben a találmány szerinti berendezést. Amint az 1. ábrán jól látható, az 1 trágyagyűjtő csatorna a jelen esetben keresztmetszetben V-alakú (a jobb áttekinthetőség céljából a csatornarácsot nem tüntettük fel), és a körszelvényű 2 trágyaelvezető- és szellőztetőcső y hosszanti geometriai középtengely az 1 trsgyagyűjtő csatorna x függőleges geometriai középsíkjától kissé eítoltan, a távközzel húzódik. Az 1 trágyaelvezető es szellőztetőcső f2 folyásfeneke h távolsággal mélyebben húzódik, mint az 1 trágyagyűjtő csatorna fi feneke, amelynek nem kell adni. A 2 trágyaelvezető- és szellőztetőcső viszont az egyik irányba (b nyű a 2. és 3. ábrán) lejt. A 2 trágyaelvezető- és szellőztetőcső lefelé irányuló ferdeségű, ugyancsak körszelvényű 3 bekötőcsövekkel van az 1 trágyagyűjtő csatornával összekötve, amelyek d átmérője kisebb, mint a 2 cső D átmérője (1. ábra). A d értéke célszerűen 1/2-1/3 része a D értékének, tehát a 3 bekötőcsövek keresztmetszete lényegesen kisebb, mint a 2 cső keresztmetszete. A ferde 3 bekötőcsövek — amelyek a rendszerben mintegy szifontoi okcsövekként funkcionálnak — az 1 trágyagyűjtő csatorna fenékrészének tartományából torkollnak ki, és a 2 trágyaelvezető- és szellőztetőcső felső felébe torkollanak be. A 2 trágyaelvezető- és 2
