192579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás orálisan adagolható immunogén kompozíció előállítására

1 192 579 2 A találmány tárgya eljárás vakcinákat tartalmazó ehe­tő kompozíciók előállítására. A találmány tárgya közelebbről olyan orális úton ada­golható immunogén kompozíciók előállítása, amelyek élő, a gasztro-intesztinális rendszerben parazita proto­zoát, mint pl. coccidiát tartalmaznak. Az ilyen protozoák átmeneti állapotban ciszták, azaz olyan nyugalmi életcik­lusban vannak, amikor kemény külső burkot képeznek, amely megvédi a parazitákat a gazdaszervezet testén kí­vül a kedvezőtlen hatásoktól. A parazita a cisztából ak­kor kerül ki, amikor azt egy új gazdaszervezet lenyeli. Az az általános felfogás, hogy hatásos orális vakciná­­lás parazita protozoák ellen csak úgy érhető el, ha a vak­cina a protozoát élő állapotban tartalmazza. A gazdaszer­vezet immunitását a parazitával történő ellenőrzött fer­tőzéssel hozzák létre. Az elölt parazita orális adagolása nem eredményez, hatásos immunitást. Az élő organizmu­sok legyengíthetők, azaz természetes virulenciájuk mó­dosítható a célból, hogy vakcina formájában történő ada­goláshoz jobban megfeleljenek, de a gazdaszervezet fer­tőzésének szükségessége továbbra is lényeges lépés marad. Annak ellenére, hogy a protozoa betokozódott for­mában van, életképességének fenntartása a vakcinában olyan problémát jelent, amely az egyszerűbb organizmu­sokat, pl. baktériumokat vagy vírusokat tartalmazó tradi­cionális vakcinák esetében nem vetődik fel. A protozoa például nem liofiüzálható a jobb tárolhatóság érdekében. Sőt, a betokozódott protozoa általában érzékeny a de­­hidrálásra. A lenyelés után a protozoa burokból való természetes kijutása az egyes gazdaszervezetek bélrendszerének emésztő mechanizmusától függ. A fertőzéshez a burok­nak fel kell szakadnia, és a benne levő organizmusnak a bélrendszer olyan részébe kell jutnia, ahol az organizmus kielégítően tud fejlődni. Az ilyen természetes, burokból való kijutás bármiféle akadálya azt eredményezheti, hogy a gazdaszervezet normális emésztőfunkciói által a protozoa átjut a bélen és elhagyja a bélcsatornát anélkül, hogy fertőzést okozna. Az a szükséglet, hogy a betokozódott protozoát haté­konyan megvédjük az adagolás előtt, összeegyeztethetet­lennek tűnik azzal a szükséglettel, hogy a lenyelés után a burokból való kijutás könnyen végbemenjen. Az lenne várható, hogy bármilyen kemény, robusztus burkoló anyag, amely megfelel az első követelménynek, a vakci­nát hatástalanná teszi azáltal, hogy késlelteti vagy meg­akadályozza a burokból való kijutást. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy olyan javított protozoa vakcinát készítsünk, amely fenntartja az immunogén organizmus életképességét anélkül, hogy a természetes mechanizmusokat megakadályozná, ame­lyek által a gazdaszervezet a lenyelés után megfertőződik. A találmány tárgya tehát eljárás immunogén kompo­zíció előállítására, amelynek során élő, betokozódott parazita protozoa szuszpenzióját készítjük valamely gél­képző anyaggal, és a szuszpenziót tömör géllé alakítjuk. A gélnek elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy a ke­zelésnek ellenálljon, azaz lágy vagy pépes gél nem eléggé robusztus ahhoz, hogy a betokozódott protozoát megvéd­je a fizikai károsodásoktól. A gél az immunogén anyag beágyazása után szárítható. A találmány szerinti megol­dás meglepő jellemzője, hogy a gél szárított állapotban vakcina, hordozóanyagául szolgálhat. Egy másik megol­dás szerint a gél hordozóanyag nedvesen tartható addig, míg a beágyazott protozoát a gazdaszervezettel megetet­jük ’ agy a tápanyaghoz hozzákeverjük. Nedves állapotban a beágyazott protozoa például vizes közegben a gélrészecskék szuszpenziójaként kezelhető. A találmány szerinti eljárásban előnyösen poliszacha­­rid-alapú gélt alkalmazunk. Előnyösen olyan poliszacha­­rido alkalmazunk, amely gyorsan tömörödik. A tömö­rödési előnyösen kémiai úton érjük el. Általában metoxi­­pektineket alkalmazunk, de a legelőnyösebb az alginát­­alap í gél. A különböző alapú gélek keverve is alkalmaz­hatók. A poliszacharid gél önmagában történő alkalmazása viszonylag kemény anyagot eredményes dehidrálás után. Ez a keménység bizonyos körülmények között előnyös lehet, mivel fokozza a protozoa fizikai védelmét. Emel­lett azonban ez a keménység előnytelen is lehet, ameny­­nyil en csökkenti a gélhordozó emészthetőségét, és így megakadályozza a protozoa kiszabadulását a lenyelcs utál . Kívánt esetben a gél kissé lágyabbá tehető úgy, hogy nedvesítő vagy lágyító anyagokat keverünk a poli­szát haridhoz. Ilyen szempontból előnyös anyagok a gli­­cercl vagy a folyékony paraffin. Ilyen anyagok előnyö­sen legfeljebb 75 tömeg% mennyiségben vannak jelen, a poliszacharid gélre vonatkoztatva (szárazsúlyban kife­jezve). A gél hordozóanyag fizikai tulajdonságai módosítha­tók egy vagy több töltőanyag adagolásával. Ilyen anya­gok használata a találmány szerinti készítmény nyers­­anyagárának csökkentését is eredményezi, mivel ezek ál­talában olcsóbbak mint például a tiszta alginát. A töltő­anyagnak finom részecskeméretűnek kell lennie ázért, hogy az alapgél folyási tulajdonságait ne befolyásolja a tön örödés előtt. A töltőanyag előnyösen ne adjon le fén ionokat, amelyek korai tömörödést okoznának. Az olyan töltőanyagok, mint pl. kréta, fölözött tejpor­­vág/ tejsavó-por kalciumot tartalmaznak, amely az algi­nát tömörödését elősegíti. Előnyös töltőanyagok a kü­lönféle lisztek, keményítők, maltodextrinek, dextrinek és a burgonyapép. Szervetlen töltőanyagok, mint pl. kaolin, szintén alkalmas. Szárított baromfi trágya, elő­nyt 'sen megőrölve, szintén használható. \ betokozódott protozoa mellett a gél hordozóanyag mái olyan adalékanyagokat is tartalmazhat, amelyek ma­gát a hordozót módosítják, vagy a kompozíciót alkalma­sabbá teszik az oiáiis adagolásra, például állati takar­mány adalékanyagává alakítják. A beágyazódott proto­­zor emésztés során bekövetkező kiszabadulását meg le­het gyorsítani úgy, hogy kevert gélt alkalmazunk, vagy a gélhez emulgálószert vagy felületaktív anyagot adunk. Alkalmas takarmány-adalékká történő alakítás céljából hasznos lehet, ha a kompozíció organoleptikus tulajdon­ságait megváltoztatjuk, éspedig színező és zamatjavító anyagokat keverünk hozzá. Kívánt esetben a protozoát tartalmazó hordozóanyagot más takarmányadalékok ho dozóanyagaként is használhatjuk, például növekedés­­szabályozó anyagok vagy karotinoidok is bekeverhetők. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös megvalósí­tási módja szerint a gél hordozóanyag élő, betokozódott paiazita protozoát és egy kemoterápiás szert tartalmaz, amely a protozoa ellen, annak közbenső életciklusában ha'ásos. A kemoterápiás szert olyan mennyiségben alkal­mazzuk, amely elegendő a protozoa lenyelés utáni teljes kifejlődésének megakadályozásához a gazdaszervezetben. A parazita protozoa így lenyelés után meg tud telepedni, és így immunválaszt kiváltani a gazdaszervezetben, de a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom