192561. lajstromszámú szabadalom • Állítható surrantó, porszerű vagy szemcsés anyagoknak ömlesztett töltésére
1 192 561 2 A találmány állítható lejtésű és/vagy változtatható helyzetű surrantó, amely porszerű, szemcsés vagy szemes anyagoknak, viszonylag kisméretű nyílásokon, illetve ablakokon keresztül, zárt vagonba vagy szállítótartályba való ömlesztett betöltésére alkalmas. A porszerű vagy szemcsés anyagoknak, pl. gabonaféléknek a szállítására sokféle zárt tehervagon és többféle tartályos tehergépkocsi van használatban, melyeknek a töltésre alkalmas ablakai és ajtajai, illetve — ha van - külön erre szolgáló töltőnyílásai is, méretüket és helyzetüket tekintve nagy változatosságot mutatnak. Mivel a töltésnél ezek a különbségek nem elhanyagolható szerepet játszhatnak, ezért a gyakorlatban többféle egymástól lényegesen eltérő kivitelű töltőszerkezeteket alkalmaznak. A találmány tárgyi köre szerint számításba vehető ismert alapmegoldásokat az ANYAGMOZGATÁSI KÉZIKÖNYV 10. fejezete: „Az anyagmozgató gépek kiegészítő és segédberendezései’ címmel ismerteti a 682-685. oldalakon. A könyv a MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ gondozásában jelent meg 1975-ben Budapesten. Ismeretesek olyan megoldások, melyeknél az anyagszállítócső vége az iparvágány függőleges középsíkjában, de a vasúti űrszelvényen kívül, nagyobb magasságban van mereven rögzítve. Ehhez — (legegyszerűbb esetben) - reákötözött, hajlékony anyagból, pl. molinóból való mindkét végén nyitott, zsákszerű cső, vagy - (korszerű kivitelben) - láncokra függesztett és e láncokkal lazán egymásba illően összekapcsolt, kúpos acélcsőelemekből álló önmagában ismert tölcsércső van csatlakoztatva. A tölcsércső legalsó eleme — és vele fokozatosan az egész cső — egy emelő kötél vagy lánc segítségével felhúzható, illetve felső helyzetéből a vagon tetején lévő töltőnyílásba beleereszthető. A töltés megkezdése előtt a vagont addig mozgatják, amíg a tetején lévő egyik töltőnyílása - nevezzük ezt elsőnek - egy függőlegesbe esik az anyagszállítócső végével. Ezt követően a moünózsákot, vagy tölcsércsövet ebbe a töltőnyílásba beleeresztik, s a vagon töltése, az anyagszállítás megindításával megkezdődhet. Az egyenletesebb anyagelosztás biztosítása érdekében a vagon valamennyi töltőnyílását igénybe kell venni, ezért bizonyos mennyiség betöltése után, az anyagszállítást be kell szüntetni, a molinózsákot, vagy tölcsércsövet fel kell húzni, majd hasonló módon - a vagon ismételt elmozdításával - kell a kívánt további töltési helyzeteket biztosítani, hogy most már a második, harmadik,... stb. töltőnyíláson keresztül folytatódjék a vagon, illetve végül az egész szerelvény megtöltése. Látható, hogy ennél a megoldásnál sok rövidtávolságú, elaprózott vagon-mozgatásra van szükség és csak olyan vagonok tölthetők így, melyeknek felső töltőnyílása van. Ismeretesek olyan megoldások is, melyeknél a vagonok töltése az oldalablakokon, illetve az ajtókon át szállítószalag vagy más hasonló szállítószerkezet pl. csiga, rédler stb. segítségével történik. Ilyen módszerek alkalmazásához lényegében azt a műszaki feladatot kell megoldani, hogy a szállítószalag vége — vagy más hasonló szállító szerkezetnek az anyagkidobófeje - a különböző magasságú ajtó- és ablaknyílásokhoz állítható legyen, s az ablaknyílásokba a szállító szerkezet, illetve a kidobófeje betolható, valamint az űrszelvényen kívüli helyzetig visszahúzható legyen. Mint látható ennél a megoldásnál is szükség van a vagonoknak többszöri rövidtávú, pontos mozgatására. Egy másféle — de ugyancsak az oldalablakokon, ajtókor való - töltésre alkalmas megoldásnál az anyagszálUtócső vége a vágány mellett, az űrszelvényen kívül, kellő magasságban van elhelyezve úgy, hogy ebből a magasságból a szállítandó anyag egy állandó lejtésű kb. 45°-os szögű surrantócsövön lecsúszva juthat az ablakokon vagy ajtókon át a vagon belsejébe. Fejlettebb megoldásnál a surrantócső elfordíthatóan van szerelve egy vele mereven csatlakoztatott és az anyagszállítócső függőleges tengelyvonalába elrendezett tengely segítségével, mely a felerősítésül szolgáló vasszerkezethez vagy tartófalhoz mereven rögzített tartógyámban van csapágyazva. A surrantócső így a függőleges tengely körül kb. 180°-os szögtartományban elfordítható. A surrantócsövön,hossztengely irányában elcsúsztathatóan egy teleszkópcső van felszerelve, melynek vége megfelelő beállításnál a vagon ablakán átvezethető, s ezzel a hatásos anyagszállítási távolság a vagon belső teréig meghosszabbítható. A különböző magasságban lévő ablakokhoz való igazodás ennél a megoldásnál úgy biztosítható, hogy a vagont mindig olyan helyre mozgatják el, hogy a töltésre kiszemelt ablakinak középpontja arra az elméleti hiperbola görbére essen, amely hiperbolát a vagon ablakának síkja metsz ki abból a képzetes kúppalástból, amit a függőleges tengely körül elforduló ferdeállású surrantócső hossztengelye, mint alkotó ír le. E megoldás jellemző sajátossága az, hogy az ablakmagasság változása esetén nemcsak a vagonablak középpontjának relatív helyzetét (pl. a surrantó tengelytől való távolságát) kell megváltoztatni, hogy az a kívánt hiperbola pontra essen, hanem a surrantócső hossztengelyét is erre a pontra kell irányítani ahhoz, hogy a teleszkópcső az ablakon átvezethető legyen. A töltés befejezése után, a teleszkópcsövet a vagonablakból visszahúzva, a surrantó a függőleges tengelye körül elfordítható és így az, az űrszelvényből eltávolítható. \z ismertetett töltőszerkezetek egyik hiányossága abban áll, hogy vagy csak felső tetőnyíláson, vagy csak oldalsó ablak, illetve ajtónyíláson keresztül használhatók. Ezért egy töltőállomáson legalább kétféle töltőszerkezetet kell felszerelni, tekintettel a többféle vagontípusra. A használat során jelentkező további hátránya az utóbb ismertetett megoldásnak az, hogy a töltéshez a vagonokat az ablakmagasságuk szerint más-más helyre kell mozgatni ahhoz, hogy a teleszkópcső az ablaknyílásba bevezethető legyen. A pontos beállítás tehát, nehézkes és viszonylag lassú munka, mivel többnyire csak próbálgatással végezhető el. A különféle vagonok oldalsíkját az ablakon át bevezetett teleszkópcső hossztengelye más-más — (általában 45°-nál kisebb) - hajlásszög alatt metszi, ez azzal a hátránnyal jár, hogy viszonylag kis átmérőjű teleszkópcsövet lehet csak alkalmazni, ami a töltési teljesítményt korlátozza. A másik három ismertetett töltőszerkezetnek azonos hátránya az, hogy az űrszelvényből való eltávolításuk csak egyirányú és ezért nagymértékű elmozdítással lehetséges, emiatt nagy a helyigényük. A tölcsércső mozgatásához és a szállítószalag működtetéséhez pedig további energia bevezetése is szükséges. A tölcsércső alkalmazásában — különösen az elsőként ismertetett megoldás szerinti elrendezésében - még az a hátrány is rejlik, hogy es» tleges meghibásodás, pl. kötélszakadás, esetén a láncokon függő tölcsérek az űrszelvénybe belógnak — és ha más módon onnan nem távolíthatók el — akkor a hiba elhárításáig akadályozhatják a forgalmat. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
