192550. lajstromszámú szabadalom • Eljárás utószilárdúló építőanyag, különösen beton készítésére

1 192 550 2 A találmány utószilárduló anyag, különösen beton előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik, amely el­járás során cementből, vízből cs szemcsés szilárd ada­lékanyagból keveréket készítünk, és a keverékhez per­nyét adunk. Amint ismeretes, a. beton az egyik legfontosabb építőipari utószilárduló anyag, amelynek egyre szigo­rúbb minőségi követelményeket kell kielégíteni. Alap­vetően fontos a beton végszilárdságának a biztosítása, de ezen túlmenően további lényeges tulajdonságokkal kell a betonnak rendelkeznie. Ilyen pl. — egyebek, pl. vízzárás, fagyállóság, tömörség stb. mellett - a kez­deti szilárdság, a jó szivattyúzhatóság és simíthatóság (ezek technológiai szempontból fontos ismérvek), va­lamint kifogástalan felület képezhetősége (pl. az előre­gyártóit vasbctonclcmck felületének a gőzölés után nem szabad fclhámlania). Részben a fenti követelmények minél magasabb fokon történő kielégíthetősége céljából különféle sze­reket (folyósító-, kötéslassító-, kötésgyorsító- stb.) adnak a betonkeverékhez. Az is ismeretes, hogy hid­raulikus cctnenlkicgészílő anyagként pernyét adnak a betonhoz (lásd pl. Talabér: „Cementipari kézikönyv, 1966. 220 — 222. oldal; Palotás; „Mérnöki kézi­könyv”, 1981.266. old.). A pernye alkalmazása tűzál­ló beton előállításával kapcsolatban is felmerült (Ba­lázs: „Építőanyag praktikum”, 1983. 234. old.). A „Szilikátipari Kézikönyv” (1982) a pernyéket latens hidraulikus tulajdonságú anyagként említi, amelyet elsődlegesen a cementipar hasznosít hidraulikus kie­gészítő anyagként (289. old.). Ez a könyv az 534. oldalon arról tájékoztat, hogy a pernyét adalékanyag­ként, de önmagában is különböző épitési területeken hasznosítják, pl. a cementgyártásban, pernyekavics­­gyártáshoz, pcrnyeblokkok, gázszilikát-blokkok ké­szítéséhez, út- és mélyépítésben stb. Az „Építőanyag” c. folyóirat XXXV. évf. 1983. 1. száma a 15—18. oldalakon ad áttekintést a pernye felhasználásáról egyrészt cementhelyettesítő anyagként, másrészt a fi­nomadalék részbeni helyettesítő anyagaként. A találmány feladata, hogy olyan gazdaságos eljá­rást szolgáltasson utószilárduló anyag, különösen be­ton előállítására, amelynek eredményeként a betonnal szemben támasztott követelmények, ezen felül külö­nösen a kezdeti szilárdság, a végszilárdság, a szivaty­­tyúzhatóság, a simíthatóság és felületképzés a jelenle­gieknél magasabb színvonalon elégíthetők ki. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: a betonnak mind a kezdeti, mind a végszilárdsága abban az esetben optimális, ha egy-egy függőleges keresztmetszeten belül minden magasságban az egyenszilárdság biztosítható. Az egyenszilárdság biz­tosításának viszont az az előfeltétele, hogy megakadá­lyozzuk a szilárdságot kedvezőtlenül befolyásoló al­kotóknak — elsősorban az iszapnak, agyagnak és keverővíznek — alulról fcITclé, a felső keresztmetsze­tekbe vándorlását, vagy/és ellensúlyozzuk ezeknek a felúszott komponenseknek a kellemetlen hatását. Fel­ismerésünk értelmében ezek az előfeltételek azáltal 2 biztosíthatók, ha a nyersbetonkeverék komponense­ként meghatározott mennyiségű és szemcsefinomsá­­gú, a cementénél és az adalékanyagénál kisebb fajsú­lyú őrölt pernyét is alkalmazunk. Ezzel ugyanis a betonnak egyrészt tixotróp tulajdonságot adhatunk, másrészt a betontest felső felületén a felúszott iszap- és agyaganyagot, valamint a fölös részét megkötve szilárd kérget hozhatunk létre. Azt találtuk ugyanis, hogy ha 0,001-0,2 mm szemcseméret-tartományba eső, 0,01 mm-nél kisebb átmérőjű szemcséket leg­alább 50 %-ban tartalmazó, mintegy 2,4 g/cm3 fajsú­lyú őrölt pernyét adunk a betonkeverékhez a cement súlyára számítva 5-40% mennyiségben - 40-140 kg/m3-nél azonban az adagolt pernyemennyiség nem lehet kevesebb —, az a kisebb fajsúlyánál és szemcse­­méreténél fogva lassabban ülepedik, mint az adalék­anyag és cement, és jelentős mennyiségű felületi vizel is megköt (a cement fajsúlya 3,0 — 3,15 g/cm3, az ada­lékanyagé pedig pl. mintegy 2,62 g/cm3). így nemcsak a keresztmetszet egyens2ilárdság és — a szivattyúzha­­tóságot és felületi simíthatóságot előnyösen befolyá­soló - tixotróp tulajdonság biztosított a pernyeanyag egy részének (és természetesen a cementnek) a beton­­keverékben történő hom ogén, egyenletes eloszlása ré­vén, hanem bekövetkezik az a rendkívül előnyös fo­lyamat is, amelynek során az őrölt pernye 0,01 mm-es, és annál kisebb szemcséi a beton felső rétegtartomá­nyába úsznak fel, ott koncentrálódnak, és megkötik az ugyanoda felúszott agyag- és iszapszemcséket, le­kötik a fölös viz egy részét, miáltal a betontest felülct­­mcnli tartományában szilárd kéreg jön létre, amely meggátolja, hogy pl. gőzöléses érleléskor a felület felhámoljék, a beton „kivérezzen”. (Ezt a jelenséget különféle módokon, pl. vízüveg-rápermetezéssel stb. igyekeznek kiküszöbölni.) A fenti felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldot­tuk meg, amelynek során cementből, vízből és szem­csés szilárd adalékanyagból keveréket készítünk, és a keverékhez pernyét adunk, és amelynek az a lényege, hogy a keverékhez a cement súlyára számítva 5-40 %,de legalább mintegy 40- 140 kg/m3 mennyi­ségű, 0,001 -0,2 mm szemcscméretü, a cement fajsú­lyánál kisebb fajsúlyú őrölt pernyét adunk. A találmányt a továbbiakban példákon keresztül ismertetjük részletesen. A példákban egy-egy találmány szerinti betonkészí­tési rcceptúrát mindig egy-egy jelenleg érvényes be­tontechnológiái irányelv alapján összeállított — ha­gyományos — receptúrával szembeállítva közlünk. Minden esetben II. osztályú homokos kavics-adalék­anyagot használunk, 16 mm-es maximális szemcse­nagysággal; minden esetben KK konzisztenciájú be­tont tételezünk fel; min dig C 350 kspc 20 minőségű cementet használunk; az őrölt pernye 0,001 —0,2 mm közötti szemnagyságú, és a 0,01 mm-es, és ennél ki­sebb szemcsék a teljes pernyemennyiség legalább 50 %-át teszik ki. 5 1C 15 20 25 30 35 40 45 50 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom