192545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ß-oxo-Ó.karbamoil-pirrol-propionitril-származékok, valamint ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 192 545 6 amennyiben bázist nem használunk, főként emelt hő­mérsékleten, körülbelül l50°C-on dolgozunk. Az előzőekben ismertetett a) eljárás során, a talál­mány szerint a következőképpen járunk el: Az említett nitrílt csekély moláris feleslegben vett vízmentes tri(rövidszénláncű)alkil-aminnal, előnyö­sen trielil-aminnal kezeljük, majd ezt egy mól egycnér­­téknyi megfelelő izoeianáttal (Ph N - C - O) vagy ennek az említett poláros oldószerek valamelyikével például dimetil-szulfoxiddal vagy Glyme-mel készített oldatával reagáltatjuk. A reakcióelegyet 2-12 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd térfogatát mele­gítés közben, nem túl magas hőmérsékleten csökkent­jük. A maradékot feleslegben alkalmazott hígított savval, például 0,1-0,3 n sósavval kezeljük. A kelet­kezett nyerstérméket extraháljuk vagy elválasztjuk, vízzel mossuk, szárítjuk, eldörzsöljük és/vagy egy megfelelő oldószerből átkristályosítjuk. Ilyen megfe­lelő oldószerek, például a rövidszénláncú alkanolok, rővidszénláncú alkanonok, di(rövidszénláncú)alkil­­élcrck és/vagy a rövidszénláncú nlkil-(rövidszcnlán­­cújalkanoátok, például a metanol, acélon, dictil-élcr és/vagy az etil-acetát. A (III) és (IV) általános képletü kiindulási anyagok ismertek vagy önmagában ismert módszerekkel előál­­lithatók. így például a (III) általános képletü vcgyíilc­­teket a Bér. 113, 3675 (1980), a Chcm. Abstracts 29, 2164 és a Bér. 55.2390 (1922) helyeken leírtak szerint állíthatjuk elő. A b) eljárás szerinti kondenzációt az amerikai egye­sült államokbeli 4 256 759 számú szabadalmi leírás­ban ismertetett módszer szerint, előnyösen szobahő­mérséklet és 150 °C közti hőmérséklettartományban, vagy egyenérteknyi mennyiségű reagensek alkalmazá­sával (ha rcakcióképcs észtert alkalmazunk) vagy a képződött sav semlegesítése céljából az amint felesleg­ben, vagy egy másik bázist, például egy terc-amint, például tri(rövidszénláncú) alkil-amint vagy piridint (ha halogcnidcl vagy anhidridet rcagáltatunk) hasz­nálva végezzük. Az említett észterek reagáltatása ese­tén a keletkezett rövidszénláncú alkanolt előnyösen egy hígítószerrel együtt ledesztilláiva távolítjuk el. Ilyen szerek, például az aromás szénhidrogének, pél­dául a benzol, toluol vagy xilol. Amennyiben a kon­denzáció során szabad karbonsavat alkalmazunk, előnyösen valamely kondenzálószer, például egy di­­szubszlituáll karbodiimid, például diciklohcxilkarbo­­diimid, I, I ’-karbonildiimidazol vagy dietil-lbszforoci­­anidát (dietil-foszforilcianid) jelenlétében dolgozunk. A (VI) általános képletü kiindulási anyagokat pél­dául úgy állíthatjuk elő, hogy a (III) általános képletü vegyületeket szénsavszármazékkal, például klór­­hangyasav-etilészterrel reagáltatjuk. így (VI) általá­nos képletü vegyület megfelelő etilészterét nyerjük, melyet a (VI) általános képletü vegyületté vagy ennek más reakcióképes származékává önmagában ismert módszerekkel alakíthatunk. A c) eljárás szerinti kondenzációt, amennyiben ki­indulási anyagként a (IX) általános képletü vegyület valamely rcakcióképcs funkcionális származékát használjuk, előnyösen egy fémező reagens, például egy alkálifém, alkálifém-alkoxid, vagy -hidrid, példá­ul nátrium-hidrid, kálium-terc-butoxid, tallium(I)­­etoxid jelenlétében vagy fázistranszfer körülmények között, poláros oldószerben, például 1,2-dimetoxi­etánban, dimetil-formamidban vagy dimetil-szulfo­­xidban, körülbelül 0 °C és 100 °C, előnyösen 25 °C és 50 °C közti hőmérséklettartományban végezzük. A (VI) és (IX) általános képletü karbonsavak reak­cióképes, funkcionális származékai, például az anhid­­ridek, főként vegyes anhidridek, savhalogenidek, sa­­vazidok, a rövidszénláncú alkilészterek vagy az akti­vált észterek. A vegyes anhidridek előnyösen n piva­­linsavnak, vagy a szénsav rövidszénláncú alkil-, (pél­dául etil-, izobutií-)-hemiészterének vegyes anhidrid­­jei. Savhalogenidek közül a kloridok vagy a bromidok említhetők. Aktivált észterek, például a szukcinimido­­, ftálimido- vagy a 4-nitro-fenil-észterek. Rövidszén­láncú alkilészterek, például a metil- vagy etjlészterek. A (VI) és (IX) általános képletü karbonsavak kon­denzációját a (VII) vagy (X) általános képletü vegyü­­lctckkel a fenti eljárások szerint, kondenzálószer, pél­dául dietil-foszforo-cianidát, bázis, például trietil­­amin jelenlétében, egy poláros oldószerben, például dimetil-formamidban vagy metilén-kloridban végez­hetjük. A keletkezett (I) általános képletü vegyületeket az önmagában ismert módszerekkel alakíthatjuk más (I) általános képletü vegyiiletekké. Az említett enolok, gyógvászatilag elfogadható sóit, például vizes alkáli­­lémhidroxidokkal, előnyösen egy éter, vagy alkohol, például rövidszénláncú alkanol, mint oldószer jelenlé­tében reagáltatva állíthatjuk elő. Az alkoholos olda­tokból a sókat az említett éterekkel, például dietil­­éterrel vagy tetrahidrofuránnal választhatjuk le. A re­akció során mérsékelt, hőmérsékleten, például 100° alatt dolgozunk. A keletkezett sókat kívánt esetben savakkal vagy bázisokkal kezelve alakíthatjuk a sza­bad vcgyiiictckkc. Az említett vagy egyéb sók a kelet­kezett vegyületek tisztítására is alkalmasak. Az új vegyületek szabad alakja és sóalakja közti szoros ösz­­szefüggés következtében, az előzőekben és az ezután következőkben szabad vegyületek és sóik alatt ész- és célszerűen a megfelelő sók, illetve szabad vegyületek is értendők. A kiindulási anyagok ismertek vagy amennyiben újak, önmagukban ismert módszerekkel, például az irodalomban, az említett helyeken ismertetett eljárá­sokkal vagy a példákban bemutatott módoa állítha­tók elő. Az előzőekben leírt reakciók során, az ismert mód­szerekkel, hígítószcrck, előnyösen olyanok, melyek a reagensekkel szemben inertek és azokat oldják - katalizátorok, kondenzálószerek vagy semlegesítő anyagok jelenlétében vagy azok nélkül és/vagy inert­­gáz atmoszférában, hűtés közben, szobahőfokon vagy emelt hőmérsékleten, normál vagy emelt nyomá­son dolgozunk. A kiindulási anyagok, a munkamódszer és a reak­ció körülményei megválasztásától Függően az új ve­gyületeket tautomerek vagy ezek keveréke alakjában nyerhetjük. Az (I) általános képletü vegyületek és sóik hidrátja­­ik alakjában is előfordulhatnak, vagy a kristályosítá­suknál használt oldószert zárhatjuk magukba. A találmány szerint előállított (I) általános képletü gyógyászatilag elfogadható vegyületek olyan gyógyá­szati készítmények előállítására szolgálhatnak, me­lyek az aktív anyag egy hatásos mennyiségét valamely hordozóanyaggal együtt vagy azzal keverve tartal-5 13 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom