192539. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés testek rendeltetésszerűen egyenletes palástfelületeinek készremunkálására, előnyösen szerszámgépek ágyvezetékeinek felújítása során
1 192 539 2 rendaadófc seregének alkalmazását követeli meg. Megvizsgáltuk, hogy az alapvető sajátságai tekintetében kedvező (tendenciájú ezen ismert megoldás lényeges jellemzőinek megtartásával hogyan lehetne azt úgy megjavítani, hogy a kapott vezérlési mechanizmus ne támaszszón túl nagy pontossági igényt a referenciaadóval szemben és mégis kellő pontosságú követésit biztosítson, hogy kis eszközkészlettel teljesen eltérő helyi adottságokhoz rugalmasan lehessen alkalmazkodni és emellett a paiástfelület bármely kívánt menetét úgy lehessen biztosítani, hogy ne Legyen szükség referenciaadók individuális kiképzésére. A találmány alapja az a felismerés, hogy e követelmények kielégíthetők, ha megtartjuk a referenciaadó és a megmunkáló eszközzel mereven osaitolt méirőadó közötti relatív helyzetet reprezentáló ellenőrzőjelet, de azt olyan alapjellel hasonlítjuk össze, amely a szán mindenkori pillanatnyi x helye szerint reprezentálja a referenciaadónak az x helyen mérhető relatív' yK magassága és a mérőadó olyan névleges relatív yK magassága közötti (yK —yA ) különbséget, amely relatív yA magasságban a mérőadónak lennie kell, ha a megmunkáló eszköz éppen a megmunkálási műveleti utasítás által előírt helyzetben van. Térbeli pontok helyzetét e leírásban a megmunkálandó paiástfelület síkjához viszonyítva írjuk le sík Descartes-koordinéta rendszerben, amelynek abszcisszája a palástfelület síkjában fekszik és a megmunkáló eszköz haladási irányával párhuzamos, ordinátája a palástfelületre és a haladási irányra merőleges síkban fekszik. Relatív „magasság”-on a palástfelülettől merőleges irányban mért távolságot értjük: ha a paiástfelület vízszintes helyzetű, az valóban magasság (függőleges irányú távköz), ha a paiástfelület függőleges helyzetű, a relatív „magasság” vízszintes irányiban mért távköz és ez az értelmezés kiterjeszthető ferde helyzetekre is. A találmány szerint tehát a helyiszínen mereven rögzítendő referenciaadótól függetlenül tudjuk figyelembe venni a végleges palástfelület kívánt menetével kapcsolatos sajátos geometriai követelményeket, ugyanakkor a referenciaadó ideális egyenestől való értékeltéréseit is kompenzálni tudjuk oly módon, hogy egyszerű jeladók jeleit a szabályozástechnikában nagy választékban rendelkezésre álló függvényképző, jelátalakító stb. építőelemek valamelyikének (vagy többnek) a felhasználásával a kívánt módosított alapjellé formáljuk; így a mechanikai kialakítást nem kell módosítani és annak bonyolultsági fokát nem szükséges növelni és mégis tetszőlegesen módosíthatjuk az alapjelet, akár menet közben észlelt eltérések kompenzálása vagy időközben felmerült igények kielégítése céljából is. A találmány szerint tehát úgy járunk el, hogy — referenciaadóként kifeszítünk a mindenkori megmunkálandó palástfelülettel párhuzamos síkban (felette, mellette) fekvő két xQés xL pont között xL —Xq> L, ahol L a paiástfelület megmunkálandó hossza) a paiástfelület mindenkori x pontjától relatív yK magasságban egy merev vagy kvázi-merev testet (pl. az xQ és xL pontoktól yKO= yKL magasságban megtámasztott, súllyal feszített fémszalagot vagy sodronykötelet); — a referenciaadóval együttműködő mérőadóként — önmagában ismert módon a mindenkori x helyen a referenciaadó relatív y magassága és a mérőadó pillanatnyi K relatív yE magassági közötti (yK—y£) különbséggel arányos első villamos jelet szolgáltató, célszerűen induktív vagy kapacáitív — távolságadót alkalmazunk, amelyet úgy rögzítünk mereven a megmunkáló eszközt hordozó tartón, hogy a távolságadó érzékelőszerve az érzékelési határtávolságnál kisebb (távolságra legyen a referenciaadótól; — önmagában ismert módon készíthető módosítójel-forrást alkalmazunk, amely az x argumentum pillanatértékét reprezentáló villamos bemenőjel hatására yK— yA=f(x) függvényértéket reprezentáló villamos kimenőjelet szolgáltat, ahol yK jelentése a már megadott és yA a megmunkáló műveleti utasításiban meghatározott azon névleges relatív magasság, amelyben az éppen folyamatban lévő fogás vételéhez helyesen pozícionált megmunkáló eszköz esetében a mérőadónak lennie kell; — a szán elmozdulásával egyidejűleg folyamatosan vagy kvázi-folyamaitosan (mintavétellel) előállítjuk a szán pillanatnyi x helyét reprezentáló második villamos jelet és ezt a jelet kapcsoljuk a módosítójel-forrás bemenetére; — a (módosítójel-forrás leimenőjelét különbségíképző áramkör |alapje$bemenetére, a mérőadón kimenetén megjelenő első villamos jelet a különbs<?gképző áramkör ellenőrzőjel {bemenetére kapcsoljuk lés a különbségképző áramkör kimenőjelével vagy abból leszánmaztatortt jellel vezéreljük a szervamechanizmust. Módosító jel-forrásként alkalmazhatunk az f(x) 'függvényre programozott elektronikus függvényigenerátort vagy elektronikus adattárat (előnyösen újra programozható csak kiolvasható tárat), amely adattárba x argumentum szerinti címzéssel betárol j ük a megmunkáló műveleti utasításban az yK—yA névleges távolságok lehetséges értékeit magában foglaló értékkészletet reprezentáló bináris adatokat és a második villamos jel pillanatértékéből leszármaztatott cím jellel az elektronikus adattárból kiolvasott mindenkori adatot reprezentáló villamos jelet kapcsolunk at (külömbségfcépző áramkör alapjelbemenetére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
