192536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás l9-epidianemicin előálítására

1 192 536 2 sen, hogy a fermentációs táptalaj térfogatára nézve körülbelül 1/2—2 térfogat íSteril leve­gőt áramoltatunk át a táptalajon egy levegő­eloszlató segítségével. A keverést a fermen­tációs irodalomban ismert, ikeverőik bármelyi­kével biztosíthatjuk. A keverés sebessége az alkalmazott keverő típusától függ. Egy rá­zólombik általában 150—200 percenkénti for­dulatszámmal forog, míg egy fermentor per­cenként általában 300—1700 fordulattal. Ter­mészetesen fontos az aszeptikus körülmények fenntartása az egész tenyésztés alatt. A találmány szerinti eljárással előállított antibiotikum előállításához szükséges oltó­anyagot úgy nyerjük, hogy az N-483-29 te­nyészettel beoltott ferde tenyészetről vagy Roux palackról ledörzsöljük a vegetatív sej­teket. A ferde tenyészeten vagy Roux palac­kon induló növekedéshez szükséges szilárd közeg ATCC4Í172 közeg. ATCC 172 Glükóz Oldható keményítő Élesztőextraktum NZ Amin A Kalcium-karbonát Desztillált víz qramm/liter 10 20 5 5 1 1000 ml-re a pH-érték 7,0 kálium-hidroxiddal beállítva Agár 20 A ferde tenyészetből származó vegetatív sejteket egyaránt felhasználhatjuk rázólom­bikok vagy inokulum fermentorok beoltásá­hoz: az inokulum fermentorokat beolthatjuk rázólombikokból is. Rázólombikokban a növe­kedés maximális értéke általában 96—120 óra alatt érhető el, míg inokulum fermentorokban a növekedés rendszerint 72—96 óra alatt éri el legelőnyösebb periódusát. A fermentort a rázólomibiikokból vagy inokulum fermento­­rokból származó, élő sejteket tartalmazó oltó­anyaggal teljesen aszeptikus körülmények kö­zött oltjuk be, a fermentációt 96—168 óráig végezzük. A levegőztetést a rázólombikban keveréssel, a fermentorhan pedig steril leve­gő átáramoltatásával biztosítjuk. Az átáram­­ló levegő mennyisége percenként 1 2—2 tér­fogat, a táptalaj térfogatára számítva. A ke­verés sebessége az alkalmazott keverő típu­sától függ. A hőmérsékletet 24 °C és 36 CC kö­zött tartjuk. A fermentáció befejeződése után az anti­biotikumot úgy nyerjük ki, hogy a táptalajt valamilyen vízzel nem elegyedő oldószerrel, például n-butanollal, metil-izobutil-ketonnal, etil-acetáttal vagy kloroformmal extraháljuk 4,0—8,0 pH-éPtéken. Hasonló módon a mi­­oéliumot is elkülönítjük és az előbb felsorolt oldószerek valamelyikével extraháljuk az an­tibiotikum izolálása céljából. Az extraiktumot koncentráljuk, a konoentrátumot heptánban oldjuk és szilikagélen kromatografáljuk. A fermentáció alatt az antibiotikum terme­lődés előrehaladását és a fermentációs tápta­laj bioaikitivitását a táptalaj biológiai vizsgá­latával ellenőrizhetjük, egy érzékeny Staphy-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 lococeus aureus vagy Bacillus subtilis törzs felhasználásával. Erre a célra megfelel az S. aureus ATCC 6538 és a B. subtilis ATCC 6633 törzs. Standard lemezes vizsgáló mód­szert alkalmazunk, amelynél a 'táptalajjal át­itatott szűrőpapír gyűrű által körülvett gátló zónát használjuk az antibiotikus hatóképes­­ség mértékéül. Szilikagéles vékonyrétegkro­­matográfia is használható a fermentációs kö­zegben termelődött antibiotikum és a fer­mentációs táptalajból extrahált nyers és tisz­tított anyagok összetételének analizálására. Az Analtech GF sziliikagél kramatogramakat etil-acetát metanollal (9:1) vagy kloroform/ metanollal (9:1) futtatjuk. Az antibiotiku­mot oly módon hívhatjuk elő, hogy a le­mezt vanillin reagenssel (3 g vanillin 75 ml etanolban és 25 ml 85%-os foszforsavban) fújjuk be, és 80 °C hőmérsékletre melegítjük. Az antibiotikum bíborpiros foltként tűnik elő. Az antibiotikum előhívását elvégezhet­jük úgy is, hogy a lemezt S. aureus-szal vagy B. subtilis-szel beoltott agarral vonjuk be, amelyhez 2,3,4-trifenil-2H-tetrazoliumklo­­rid-monohidrátot adtunk, és 37 °C-on 16 óra hosszat inkubáljuk. Ekkor az antibiotikum rózsaszín háttérben fehér foltként jelentke­zik. A találmány szerinti eljárással előállított 19-epi-dianemicin antibiotikum gátló hatást mutat számos Gram-pozitív mikroorganiz­mussal szemben. A vizsgálatban a mikroorganizmusokat olyan kémosősorozatba oltottuk, amelyek a tápközeget és különböző koncentrációban 19- -epi-dianemicint tartalmaztak. A vizsgálat annak a minimális antibiotikum koncentrá­ciónak a meghatározására .szolgál mcg/ml­­ben, amely 24 óra alatt meggátolja a mikro­organizmus szaporodását. (MIC = minimális gátlókoncentráció). A 19-epi-dianemicin és kationos sói kiváló aktivitást mutatnak a baromfik kokcidiális fertőzéseivel szemben. A csiikék táplálékába 50—200 ppm mennyiségben bekeverve, ezek a vegyületek hatékonyak az Eimeria tenella, E. acervulina, E. maxima, E. brunetti és E. neoatrix okozta fertőzésekkel szemben. A 19-epi-dianemioinnek és sóinak csirkék kokoidiumos fertőzéseivel szemben mutatott hatékonysági adatait a következő módon kap­tuk meg. 3—5 darab tíznapos SPF fehér leg­horn kakasokat olyan élelemmel etettünk, amely a 19-epi-dianemicint vagy annak nát­rium- és/vagy fcáliumsóját .tartalmazta, egyenletesen elkeverve. 24 óra után minden csirkét per os beoltottunk a vizsgálni kívánt Eimeria fajta oocytáival. Egy másik 3—5 da­rab tíznapos csirkéből álló csoportot olyan táplálékkal etettünk, amely nem tartalmazott 19-epi-dianemicint, ezeket nem fertőztük meg kokcidiummal. Ez volt a normál kontrollcso­port. A kezelés eredményeit E. acervulina esetében 5 nap után, minden más mikroorga­nizmus esetében 6 nap után értékeltük 'ki. AZ antikokcidiális aktivitás mérésére hasz-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom