192536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás l9-epidianemicin előálítására

1 192 536 2 A találmány tárgya eljárás új poliéter an­tibiotikum, az (I) képletű 19-epi-dianemicin előállítására és kinyerésére, valamint az ezen antibiotikumot tartalmazó antikokcidiális és antibakteriális szerek előállítására. A 19-epi-dianemicint egy új Streptomyces hygroscopicus törzs aerob fermentációjával állítjuk elő. A kokcidiózist, a baromfiak közönséges és széles körben elterjedt betegségét az Eimeria fajhoz tartozó egy vagy több különböző fajta protozoa okozza. A kokcidiózisnak két típusa ismert, a cekális és az intesztinális kokcidió­­zis. Az első típust az E. tenella okozza, és a betegséget komoly vérzés kíséri. A második típust az Eimeria különböző fajtái, így az E. acervulina, E. necatrix, E. maxima, E. hagarai, E. mitis, E. praecox és az E. brunetti, okoz­zák. Pulykákban az E. adenoides és az E. maleagrimitis okoz kokcidiózist. A kokcidiózis gazdasági hatásai széleskö­rűek, ezért igen fontos a baromfitenyésztés­ben a betegség meggátolása vagy befolyá­solhatósága. Antikokcidiális szerként igen különböző szerkezetű vegyületeket írtak le eddig, ide tartoznak a poliéter típusú antibiotikumok is, így a monensin [J. Amer. Chem. Soc., 89. 5737. (1967)1; a nigeriéin [Biochem. Biophys. Res. Comm., 33., 29. (1968.)]; grisorixin [J. Chem. Soc. Chem. Commun., 1421. (1970.)]; a dianemycin [J. Antibiotics 22., 161. (1969.)1; 3 577 531 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás, [1971. 05. 4.]; a sali­­nomycin [J. Antibiotics 27., 814. (1974.)]; az X—537A [J. Chem. Soc. Chem. Commun., 967. (1972.)]; az X—206 [J. Chem. Soc. Chem. Commun., 927. (1971.)]; az A204A [J. Amer. Chem. Soc., 95., 3399. (1973.)]; az ionomycin [J. Amer. Chem. Soc., 101., 3344. (1979.)]; a mutalomycin [J. Antibiotics, 30., 903. (1977.)]; a K—41B [J. Antibiotics, 32., 169. (1979.)]; az A—130B és A—130C [J. Antibiotics, 33., 94. (1980.)]; a leuseramycin [J. Antibiotics, 33., 137. (1980.)]; és az A—28695 B [J. Antibio­tics, 33., 252. (1980.)]. A témát Westley („Polyether Antibiotics”, Adv. Appl. Micro­biol., 22., 177. (1977.)], valamint Shumard és társai [Antimicrob. Agents et Chemother., 369—377. (1967.)] ismertetik részletesen. A sertés dizentéria, az amerikai egyesült ál­lamokbeli egyik legközönségesebb és legel­terjedtebb sertésbeteg9ég, más országokban is elterjedt és évenként igen nagy gazdasági veszteségeket okoz. Nemrég fedezték fel, hogy a fertőzés elsődleges okozója egy nagy spirocheta, a Treponema hyodysenteriae [Har­ris, D. L. és társai, „Swine Dysentery-1 Ino­culation of Pigs with Treponema hyodysen­teriae (New Species) and Repudiation of the Disease”, Vet. Med/SAC, 67., 61—64. (1972.)]. Az állatgyógyászat másik gazdaságilag je­lentős problémája kérődzők, így a szarvas­­marha esetében a teljesítmény fokozás, vagyis a nagyobb sebességű növekedés és/ vagy hatékonyabb tápanyaghasznosítás. Kü­lönös jelentőségű a hatékonyabb tápanyag­hasznosítással elérhető nagyobb növekedési sebesség. A kérődző-eleség fő tápláló részé­nek, a szénhidrátoknak a hasznosítási mecha­nizmusa jól ismert. Az állat bendőjében lévő mikroorganizmusok lebontják a szénhidrá­tokat monoszacharidokká, majd a monosza­­charidokat piroszőlősavészterekké alakítják. A piroszőlősavészterek mikrobiológiád folya­matok által metabolizálódnak, és acetátök, butirátok vagy propionátok keletkeznek, amelyek együttesen illékony zsírsavakként (VFÁ) ismertek. A témát az alábbi irodalmak ismertetik részletesebben: Leng, „Physiology of Digestion and Metabolism in the Rumi­nant,” Phillipson és munkatársai, Eds., Oriel Press, Newcastle-upon-Tyne, England, (1970.) 408—410. oldalak. A VFA hasznosítás relatív hatékonyságát tárgyalják az alábbi irodalmak is: McCul­lough „Feedstuffs”-ban, 1971. június 19. 19. oldal; Eskeland és munkatársai, J. An. Sei., 33., 282. (1971.); valamint Church és társai, „Digestive Physiology and Nutrition of Ru­minants”. 2. kötet, 1971., 622. és 625. oldal. Bár az acetátokat és a butirátokat is haszno­sítják az állatok, a propionátokat nagyobb hatékonysággal hasznosítják. Sőt, ha túl ke­vés propionát áll rendelkezésre, az állatok­ban ketózis léphet fel. Egy megfelelő hatású vegyület elősegítheti azt, hogy az állatok na­gyobb százalékban alakítsanak át szénhidrá­tokból propionátokat, ezzel megnövelve a szénhidrát hasznosítás hatékonyságát és egy­idejűleg .csökkentve a ketózis előfordulását. Azt találtuk, hogy egy új Streptomyces hygroscopicus törzs, amelyet egy Washing­tonban (D.C., USA) vett talajmintából izo­láltunk, egy antikokcidiális tulajdonságokkal rendelkező új és értékes antibiotikumot ter­mel. Az új terméket izolálás után 19-epi-dia­­nemicinként azonosítottuk. A találmány szerinti eljárás antibiotikum­­itermelő mikroorganizmusait egy Washing­tonban (D.C., USA) gyűjtött talajmintából izoláltuk. A tenyészet az N-483—29 jelölést kapta. A mikroorganizmus taxonomikus ta­nulmányozása után Huang L. H. úgy találta, hogy a törzs Streptomyces hygroscopicus (Jensen) Waksman és Henrici törzs. Az új tenyészet az Actinomycetales kevés gombafonalát tartalmazza, a íégmicéliumon spóraláncokat és fragmentálatlan szubsztrá­­tumos mioéliumot termel. Az egész-sejtes analízis eredményei ismét azt bizonyították, hogy az új törzs a Strep­tomyces fajhoz tartozik. Az N-483-29 tenyészetet egy ferde agaros tenyészetről ATCC # 172 táptalajra oltot­tuk és három napig 28 °C-on rázógépben tartottuk. Ezután kivettük a tenyészetet a rázógépből, 20 percig centrifugáltuk, 9teril desztillált vízzel háromszor átmostuk, majd az Antinomycetales tagok azonosítására kö­zönségesen használt közegekre telepítettük. A tenyészeteket 28 °C-on inikubáltuk. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom