192533. lajstromszámú szabadalom • Visszapattanó hálószerkezet labdajátékokhoz
1 192 533 2 ve. A 16 zsinórt a 10 keret sarkainak közelében a 15a fejesosa varok végén kialakított szemek tartják, melyéken át van fűzve. A 11 keresztrúd és a 10 keret alsó része közötti területet hajlékony, de nem rugalmas anyagból lévő 17 réteg borítja be — ez lehet például valamilyen erős műanyag — s ezt a 17 réteget a 10 keret és a 11 keresztrúd hordozza a 18 kapcsok 'segítségével, amelyek áthaladnak a 17 rétegben erre a célra kialakított szemekben. Amint azt a 3. ábrán jól láthatjuk, az állítható 15 kapcsok — ezek nejlonból, vagy más alkalmas műanyagból lelhetnek — el vannak látva 19 fejjei, amely felett a 20 rögzítőnyelv átnyúlik és isúrlódás útján van megszorítva. A 16 zsinór hossza olyan, hogy a 10 keretre felhelyezve, állandóan meg van feszítve és nyilvánvaló, hogy ez a feszítettség, továbbá a 14 hálóban ezáltal keletkező feszültség növelhető a 15 kapcsok rövidítésével, vagy csökkenthető ezen 15 kapcsok lazítása rlévén. Ha csökkentjük a 14 háló feszültségét, akkor csökken a labdának a 14 hálóról való visszapattanási sebessége és így a 14 háló kisebb játékteret fog meghatározni. Szokásos módon, a 14 háló feszességét úgy állítjuk be, hogy a maximális erősséggel a hálónak nekiütött labda az alapvonalig pattanjon vissza. A 14 háló feszültségének szigorúan egyenletesnek kell lennie teljes szélességében és magasságában abból a tényből kiindulva, hogy a 14 háló szabadon mozoghat a kerületénél a 16 zsinórhoz képest, míg a 16 zsinórt szabadon hordozzák a 15 kapcsok és a 15a fejescsavarok szemei. Mivel a 17 réteg nem rendelkezik rugalmas visszapattantási tulajdonsággal, így azok a labdaütések, amelyek a hálónak, erre a részére jutnák, ún. „holt labdaként” esnek le és így a játékosok megtudják — észlelik, — hogy ez az ütés elveszett. A 17 réteg által meghatározott tartomány létesítésének következtében nincs szükség arra, hogy a pályán az eddig szokásos módon meghatározzuk egy „holt labda”-teret és ez a körülmény a játékot tökéletesíti, továbbá jobb lehetőséget biztosít mind a játékosok, mind a játékvezető bíró részére, hogy megkülönböztesse a szabályos visszapattanásokat a szabálytalanoktól. A 14 hálónak a 11 keresztrúd feletti magasság bb. 1 4-énél a hálón 21 adogató vonal található. Jóllehet ezt a 21 adogató vonalat a rajz egyszerűsítése érdekében külön vonalként tüntettük fel, azonban az lehet egy határvonal is a 14 háló különböző színű vagy színárnyalatú területei között. Annak érdekében, hogy jobban megérthessék a találmány szerinti háló jelentőségét, a továbbiakban ismertetjük az ún. „visszapattanós tenisz” játékmenetét. Amint azt a 4. ábra szemlélteti, a játéktér a 22 alapvonallal, a 23 háló-vonallal, valamint a 24 oldalvonalakkal van behatárolva. A játéktér előnyös mérete kb. 3,7 méteres szélesség és 5 méteres hosszúság, s a 25 pálya-adogatóvonal a pályán keresztben húzódik, mintegy 1,4 méternyire a 23 hálóvonaltól. Ezek a méretek a versenyszerű játékhoz hasonlatosak, de belátható, hogy a játéktér jelentősen csökkenthető, s már igen kielégítően lehet játszani olyan pályán, amely 3x4 méteres, sőt még ennél is kisebb, Természetesen játszhatunk az említett méreteknél nagyobb játékpályán is. Az ezen fajtájú játékhoz kifejlesztett ütők kisebbek és a húrfeszítés is kisebb, mint a hagyományos teniszütőknél szokásos, a labda pedig nem olyan kemény, azaz kisebb nyomású. A labdát a középvonaltól oldalt, egy lábbal az alapvonal mögül adogatjuk, és a helyes szerválásnak — adogatásnak — a 14 hálót a 21 adogatóvonal felett kell érnie, továbbá a 25 pálya-adogatóvonalon túli játéktérre kell visszapattannia. Egy-egy játékos minden megnyert pont után másik oldalról adagot, egészen addig, amíg elveszít agy ütést. Az olyan szerva — adogatás —, amelynél az ütés a 14 hálót a 21 adogatóvonal alatt éri, vagy a 21 adogatóvonal felett éri ugyan a hálót, de nem jól pattan vissza a pályára, hibásnak számít, míg az az adogatás — szerva —, amely a 17 réteget éri, vagy a 10 keret bármelyik részére jut, elveszett. Jó az a visszaütés, amikor a labdát az első felpattanást követően, vagy röptében ütjük a 14 hálónak és úgy tér onnan vissza, hogy a játéktér határain belülre kerül, vagy ha az elleniéi megüti. Ha a labda a háló bármely résziét éri — kivéve a sarkok környezetét — akkor természetesen úgy pattan vissza a hálóról, hogy a visszapattanási szög egyenlő lesz a beesési szöggel. A találmány iszerinti hálófelfüggesztési mód eredményeként azonban, — s különösen, ha a 16 zsinór előnyös módon lényegileg nem rugalmas — ha a labda a hálót valamelyik széle közelében találja el. a visszapattanás iránya erősein megváltozik és ez a hatás fokozódik, amint a nekiütődési pont közeledik a 16 zsinórhoz, aholis a labda hajlamos lesz arra, hogy a közeledési pályája mentén pattanjon vissza Ez lehetővé teszi a játékosok számára, hogy kellő gyakorlattal olyan ügyességre tegyenek szert, amire nem volt lehetőség az eddig ismert játékoknál, aholis a háló felfüggesztésének módja nem biztosította az ilyenfajta visszapattanási jelleget. Természetesen a találmány itt leírt kiviteli alakja csupán példa annak lehetséges megvalósítására. Nyilvánvaló azonban, hogy másféle módon is elő lehet állítani a módosított visszaverő tulajdonságú területet. így például a 17 réteg helyett fémlemezt is alkalmaznak. Ugyancsak elképzelhető olyan változat, ahol a 14 háló egészen a 10 keret aljáig folytatódik, de annak alsó része el van 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
