192509. lajstromszámú szabadalom • Keverőberendezés szennyvíziszap rothassztóhoz
1 192 509 2 se során az iszapot csak minimális magasságra kell emelni, az üzemeltetés minimális energia-ráfordítással végezhető. A merülő búvárszivattyú teljesen robbanás- és tűzbiztos. A szivattyú energiaellátásához szükséges kábel bevezetése a rothasztótérbe egyszerűen megoldható. A 3 búvárszivattyú a 2 emelőcsőből — szükség esetén — kiszedhető. E célra a nagyobb méretarányú 2. ábrán látható 13 fül szolgál, amelybe pl. (nem ábrázolt) láncon függő horog akasztható be. A 3 búvárszivattyú esetleges eltávolításához a vi üzemi folyadékszintet u-> szintre kell növelni; ez utóbbi magasabban húzódik, mint ahol az 5 merülőcső alsó vége van; így az 5 merülőcső vízzárat képez, és a 3 búvárszivatytyú a 2 emelőosőből a 7 zárókarima (1. ábra) leszerelését követően kiemelhető. Az 1. és 2. ábra szerinti keverőberendezés úgy működik, hogy a bekapcsolt 3 búvárszivattyú az e nyilaknak (1. ábra) megfelelően az 1 rothaisztó tartály aljából iszapot, szív a 2 emelőcsőbe. A 2. ábrán látható e nyilaknak megfelelően lép be az iszap a 3 búvárszivattyúba a szívóoldalon, és lép ki abból az f nyilaknak megfelelően a nyomóoldalon. A 2 emelőcső felső végéből az iszap az f nyilaknak megfelelően lép ki. A leírt módon a 3 búvárszivattyú az 1 tartályban levő iszapot állandó körforgásban tartja, vagyis folyamatosan, intenzíven átkeveri. A 3. ábrán látható 1 rothasztó tartály azonos felépítésű az 1. ábra szerintivel, ezért az azonos szerkezetrészeket az ott már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A pi üzemi iszapszint felett helyezkedik el a Seegner-kerék elvén működő, a 24 agyban forgathatóan ágyazott 20 iszapelosztó-szórószerkezet, amelynek vízszintesen húzódó 20a csőszakaszához a két végén 20b, 20c kibocsátócsonkok csatlakoznak, amelyek lefelé irányulnak, felülnézeti vetületben pedig egymással célszerűen párhuzamosan, ellentétes irányokba nyúlnak ki. A berendezés részét képezi az 1 rothasztótartályon kívül a í padlószinten elhelyezett 21 keringetőszivattyú, amelynek 22 nyomóvezetéke az 1 választó tartály belsejébe van vezetve, és a 24 agyon keresztül alulról a 20 iszapelosztó-szórószerkezet vízszintes 20a csőszakaszának a középső részébe torkollik. A 21 keringetőszivattyú 23 szívóvezetéke az 1 rothasztó tartály alsó részéből van kivezetve. A 3. ábra szerinti keverőberendezés a következőképpen működik: az üzembe helyezett 21 keringetőszivattyú az 1 roíhasztótartályban levő iszapot a p, p< nyilaiknak megfelelőn állandó körforgásban tartja. Amíg a szivattyú működik, a 20 iszapelosztó-szórószerkezet folyamatosan körben forog, s a ferdén lefelé, az iszapfelszínre irányuló 20b, 20c kibocsátó csonkjaiból a 22 nyomócsövön érkező iszapot mintegy a felszínre lövelli (lásd a p> nyilakat). Ez biztosítja a kialakuló úszó kéreg megtörését, illetve eleve meggátolja annak nagyobb vastagságban bekövetkezhető kialakulását. Könnyen belátható, hogy a folyamatosan felülről lefelé áramló iszaptömeg a teljes keresztmetszetben egyenletesen oszlik meg, jól homogenizálódik. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: Mind az emelőcsöves-búvárszivattyús, mind a külső szivattyús megoldás kiküszöböli a tűz- és robbanásveszélyt, emellett üzemeltetési költségük — energiaigényük — is alacsonyabb, mint az ismert mammutszivatytyús, vagy emelőcsöves-külső szivattyús megoldásoké. A találmány szerinti keverőberendezések (segítségével a gyorsrothasztókban jó hatásfokú keverés biztosítható, és a keverés iránya a tartály teljes térfogatát jól homogenizálja. A irotliasztókban levő anaerob iszap naponta hat-nyolcszor átkeverhető, és a keverőberendezés teljesítménye a leggyakrabban használt 500—10 000 m3 térfogat-tartományban úgy választható meg, hogy az iszaptömeg két-három óránként átkeverhető legyen. E feltételek biztosítása mellett az anaerob lebontás körülményei (hőmérséklet, homogenitás) optimálisak, a mikroorganizmusok életfeltételei ideálisak. A találmány szerinti berendezések mind új rothasztókhan, mind meglevők átalakításához alkalmazhatók. Az emelőcsöves-szivatytyús keverőberendezés elsősorban olyan meglevő reaktorok átalakításához, illetve felújításához használható, amelyek emelőcsővel eleve rendelkeznek. A külső szivattyús-forgó elosztószerkezet elsősorban azokban az esetekben javasolható, amikor a felújítandó reaktorban nincs merülőcső, és ilyen utólagos elhelyezésére nincs lehetőség. A találmány természetesen nem korlátozódik a rajzok alapján ismertetett konkrét kiviteli példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül többféle módon megvalósítható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Keverőberendezés szennyvíziszap-rothasztóhoz, amelynek rothasztótartályban elhelyezett emelőcsöve, valamint iszaptovábbító szivattyúja van azzal, jellemezve, hogy szivattyúja búvárszivattyú (3), amely az emelőcsőben (2) van elhelyezve (1. és 2. ábra). 2. Az 1. igénypont szerinti keverőberendezés azzal j ellemezve, hogy az emelőcsőbe (2) ereszthető és onnan kihúzható búvárszivattyúja (3) van. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti keverőberendezés azzal jellemezve, hogy nagy, célszerűen 150 l/sec — 5000 l 'sec folyadékszállító képességű, és kis, célszerűen 2—5 m emelőmagasságú búvárszivattyúja (3) van. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti keverőberendezés azzal jellemezve, hogy az emelőcső (2) függőleges helyzetű, és. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
