192509. lajstromszámú szabadalom • Keverőberendezés szennyvíziszap rothassztóhoz

1 192 509 2 se során az iszapot csak minimális magasságra kell emelni, az üzemeltetés minimális ener­gia-ráfordítással végezhető. A merülő búvárszivattyú teljesen robbanás- és tűzbiztos. A szivattyú energiaellátásához szükséges kábel bevezetése a rothasztótérbe egyszerűen megoldható. A 3 búvárszivattyú a 2 emelőcsőből — szükség esetén — kiszed­hető. E célra a nagyobb méretarányú 2. áb­rán látható 13 fül szolgál, amelybe pl. (nem ábrázolt) láncon függő horog akasztható be. A 3 búvárszivattyú esetleges eltávolításához a vi üzemi folyadékszintet u-> szintre kell nö­velni; ez utóbbi magasabban húzódik, mint ahol az 5 merülőcső alsó vége van; így az 5 merülőcső vízzárat képez, és a 3 búvárszivaty­­tyú a 2 emelőosőből a 7 zárókarima (1. ábra) leszerelését követően kiemelhető. Az 1. és 2. ábra szerinti keverőberendezés úgy működik, hogy a bekapcsolt 3 búvárszi­vattyú az e nyilaknak (1. ábra) megfelelően az 1 rothaisztó tartály aljából iszapot, szív a 2 emelőcsőbe. A 2. ábrán látható e nyilaknak megfelelően lép be az iszap a 3 búvárszi­vattyúba a szívóoldalon, és lép ki abból az f nyilaknak megfelelően a nyomóoldalon. A 2 emelőcső felső végéből az iszap az f nyilak­nak megfelelően lép ki. A leírt módon a 3 búvárszivattyú az 1 tartályban levő iszapot állandó körforgásban tartja, vagyis folya­matosan, intenzíven átkeveri. A 3. ábrán látható 1 rothasztó tartály azo­nos felépítésű az 1. ábra szerintivel, ezért az azonos szerkezetrészeket az ott már alkalma­zott hivatkozási számokkal jelöltük. A pi üze­mi iszapszint felett helyezkedik el a Seeg­­ner-kerék elvén működő, a 24 agyban for­­gathatóan ágyazott 20 iszapelosztó-szórószer­­kezet, amelynek vízszintesen húzódó 20a csőszakaszához a két végén 20b, 20c kibo­csátócsonkok csatlakoznak, amelyek lefelé irányulnak, felülnézeti vetületben pedig egy­mással célszerűen párhuzamosan, ellentétes irányokba nyúlnak ki. A berendezés részét képezi az 1 rothasztótartályon kívül a í pad­lószinten elhelyezett 21 keringetőszivattyú, amelynek 22 nyomóvezetéke az 1 választó tartály belsejébe van vezetve, és a 24 agyon keresztül alulról a 20 iszapelosztó-szórószer­­kezet vízszintes 20a csőszakaszának a közép­ső részébe torkollik. A 21 keringetőszivattyú 23 szívóvezetéke az 1 rothasztó tartály alsó részéből van kivezetve. A 3. ábra szerinti keverőberendezés a kö­vetkezőképpen működik: az üzembe helyezett 21 keringetőszivattyú az 1 roíhasztótartályban levő iszapot a p, p< nyilaiknak megfelelőn állandó körforgásban tartja. Amíg a szivattyú működik, a 20 iszap­­elosztó-szórószerkezet folyamatosan körben forog, s a ferdén lefelé, az iszapfelszínre irányuló 20b, 20c kibocsátó csonkjaiból a 22 nyomócsövön érkező iszapot mintegy a felszínre lövelli (lásd a p> nyilakat). Ez biz­tosítja a kialakuló úszó kéreg megtörését, il­letve eleve meggátolja annak nagyobb vas­tagságban bekövetkezhető kialakulását. Könnyen belátható, hogy a folyamatosan fe­lülről lefelé áramló iszaptömeg a teljes ke­resztmetszetben egyenletesen oszlik meg, jól homogenizálódik. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: Mind az emelőcsöves-búvárszivattyús, mind a külső szivattyús megoldás kiküszöbö­li a tűz- és robbanásveszélyt, emellett üze­meltetési költségük — energiaigényük — is alacsonyabb, mint az ismert mammutszivaty­­tyús, vagy emelőcsöves-külső szivattyús me­goldásoké. A találmány szerinti keverőbe­rendezések (segítségével a gyorsrothasztók­­ban jó hatásfokú keverés biztosítható, és a keverés iránya a tartály teljes térfogatát jól homogenizálja. A irotliasztókban levő ana­erob iszap naponta hat-nyolcszor átkeverhe­tő, és a keverőberendezés teljesítménye a leggyakrabban használt 500—10 000 m3 térfogat-tartományban úgy választható meg, hogy az iszaptömeg két-három óránként át­keverhető legyen. E feltételek biztosítása mellett az anaerob lebontás körülményei (hő­mérséklet, homogenitás) optimálisak, a mik­roorganizmusok életfeltételei ideálisak. A találmány szerinti berendezések mind új rothasztókhan, mind meglevők átalakításá­hoz alkalmazhatók. Az emelőcsöves-szivaty­­tyús keverőberendezés elsősorban olyan meg­levő reaktorok átalakításához, illetve felújí­tásához használható, amelyek emelőcsővel eleve rendelkeznek. A külső szivattyús-for­gó elosztószerkezet elsősorban azokban az esetekben javasolható, amikor a felújítandó reaktorban nincs merülőcső, és ilyen utóla­gos elhelyezésére nincs lehetőség. A találmány természetesen nem korláto­zódik a rajzok alapján ismertetett konkrét kiviteli példákra, hanem az igénypontok ál­tal definiált oltalmi körön belül többféle mó­don megvalósítható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Keverőberendezés szennyvíziszap-rot­­hasztóhoz, amelynek rothasztótartályban el­helyezett emelőcsöve, valamint iszaptováb­bító szivattyúja van azzal, jellemezve, hogy szivattyúja búvárszivattyú (3), amely az emelőcsőben (2) van elhelyezve (1. és 2. ábra). 2. Az 1. igénypont szerinti keverőberende­zés azzal j ellemezve, hogy az emelőcső­be (2) ereszthető és onnan kihúzható búvár­­szivattyúja (3) van. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ke­verőberendezés azzal jellemezve, hogy nagy, célszerűen 150 l/sec — 5000 l 'sec fo­lyadékszállító képességű, és kis, célszerűen 2—5 m emelőmagasságú búvárszivattyúja (3) van. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike sze­rinti keverőberendezés azzal jellemezve, hogy az emelőcső (2) függőleges helyzetű, és. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom