192501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (2-metil-propoxi)-metil-N-fenil-N-(fenil-metil)-1-pirrolidin-etánamin előállítására

1 192 501 2 A találmány tárgya eljárás új N-propil­­-amin-éter-származékok, savaddiciós sóik, va­lamint az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. Az RE 30,577 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás (I) képletű N-pro­­panolamin-éter-származékokat ismertet. Az (I) képletű vegyületet bepridilként ismerjük és kardiovaszkuláris működési zavarok gyó­gyítására használják. Klinikai gyakorlatokban azonban ritkán alkalmazzák, mivel úgyneve­zett ventricularis tachycardia típusú ritmus­zavarokat okoz. Megfigyelték, hogy ez a zavar elsődlegesen idősebb egyéneknél és gyakran a vízelethaj­­tók okozta kálium hiánnyal együtt lép fel. A vegyületnek ez a viszonylag ritkán előfordu­ló ritmuszavaró hatása néha igen komoly el­lenkező irányú hatást okoz bizonyos betegek­nél, és behatárolja ennek a vegyületnek az ál­talános alkalmazhatóságát. A vegyület alkal­mazhatóságánál azt is figyelembe kell ugyan­is venni, hogy az angina pectoris kezelése so­rán általában vízelethajtókat is alkalmaznak, mint mellékes gyógyszereket. A találmány kidolgozása során célunk az volt, hogy olyan gyógyszert találjunk, amely ugyanolyan vagy még jobb kalcium-antago­­nista aktivitással és anti-anginális aktivitás­sal rendelkezik, mint az (I) képletű vegyület, de ugyanakkor nem okoz ritmuszavart. Az ilyen vegyület alkalmazása különösen nagy lépést jelentene bizonyos betegcsoportoknál, amelyek kezelése viszonylag nagy kockázat­tal jár, mint például az idősebb betegek (60 év felett), kálium-hiányban szenvedő betegek és olyan betegek esetén, amelyek vizelethaj­­tót kapnak a fő gyógyszer mellett. Meglepő módon azt találtuk, és megfelelő állatkísérlettel bizonyítottuk, hogy az (I) álta­lános képletű vegyületnél két optikai izomer­­je külön-külön és különösen az R-(jobbra-for­­gató) izomerje nem rendelkezik arrhytmiát okozó hatással bizonyos kálium-hiányos kö­rülmények között patkány esetén, míg a ra­­cemát ritmuszavarokat eredményez. Ez a felfedezés annál inkább is meglepő, mivel ez azt sugallja, hogy a racemátnak az ellenkező irányú, arrhytmiára hajlamosító hatása pusztán a jobbra és balra forgató izo­mer egyidejű jelenlétének a következménye. Azt is felfedeztük, hogy a két optikai izomer többi farmakológiai tulajdonsága lényegé­ben nem különbözik a racemát tulajdonságá­tól. Azonban az R-(jobbra-forgató) izomer je­lentős kalcium-antagonista aktivitással (mé­rése szmpontjából meghatározó), mig az anti­­-arrhytmiás potenciálja nem lényegesen kü­lönbözik a racemát és a balra forgató izomer­étől. Ezen felül az R-izomer nem okoz QT,. meg­hosszabbodást. A QTr meghosszabbodás egy olyan hatás, amely az elektrokardiogrammon látható, és a klinikai gyakorlatban nem kívá­natos hatásnak tekintik. 2 Ezen felül az R-izomer sokkal jobban old­ható vízben, mint a racemát, és így ez az izo­mer sokkal alkalmasabb különösen parenterá­­lis kezelés céljára alkalmas gyógyszerkészít­mények előállítására. Mindezek a megfigyelések együttesen külö­nösen alkalmassá teszik az R-(jobbraforgató) izomert angina pectoris kezelésére különösen a fentiekben leírt körülmények (idősebb bete­gek. kálium hiányos körülmények, vizelet­hajtó mellékgyógyszer) között, mig a racemát arrhytmiát okozó potenciálja miatt a fenti szempontokból kedvezőtlenebb. A találmány tárgya ezért eljárás az (I) kép­letű vegyület R-izomerje és savaddiciós sói előállítására, valamint ezt a vegyületet és sav­addiciós sóit hatóanyagként tartalmazó gyó­gyászati készítmények előállítására. Az eljá­rás során lényegében a megfelelő S-izomer­­től mentes R-izomert állítjuk elő. A találmány szerinti R-izomert racemát re­­zolválásával állíthatjuk elő jól ismert eljárá­sokkal. Azonban úgy találtuk, hogy a szokvá­nyos módszereket alkalmazva a kitermelés meglehetősen alacsony volt, így ezek az eljá­rások nem alkalmasak nagyüzemi gyártásra. A találmány szerint az R-izomert úgy állít­juk elő, hogy egy (II) képletű racém vegyüle­tet rezolválunk (a képletben a csillag a kirá­­lis szénatomot jelenti). A rezoválást szokvá­nyos módon végezhetjük jól ismert optikai­lag aktív karbonsavakat alkalmazva. A (II) képletű vegyület bármelyik, akár R, akár S optikailag aktív izomerje az (I) képle­tű vegyület R izomerjévé alakítható át az 1. reakcióvázlat szerint. Az 1. reakcióvázlaton LG egy lehasítható csoportot, például halo­génatomot vagy szulfoniloxi-csoportot (például metánszulfoniloxi- vagy p-tolu­­olszulfoniloxi-csoportot), jelent R jelentése izobutilcsoport és & fenilcso­­portot jelent. A reakció első lépésében a hidroxil-csoport­­nak lehasítható csoporttá való átalakítása úgy is végrehajtható, hogy a vegyület konfigurá­ciója megmaradjon, de úgy is (egy SN2 típu­sú reakció mechanizmussal), hogy a vegyület invertálódjon. Például, amennyiben halo­­génezőszerként tionil-kloridot alkalmazunk toluolban, akkor a (II) képletű vegyület R-izo­merje S-halogén származékká alakul át; ha metánszulfonil-kloridot alkalmazunk, a (II) képletű vegyület S-izomerje a megfelelő S­­-metánszulfoniloxi-származékká alakul át. Ez az utóbbi eljárás a kedvezőbb. A 2. lépésben végrehajtott kondenzációs re­akció N-benzil-anilin segítségével, előnyösen egy alkálikus ágens, például nátrium-hidro­­xid vagy egy kvaterner ammónium-vegyület jelenlétében hajtható végre. A kondenzáció­nak ilyen megvalósítási módja szerint először az N-benzil-anilint alakíthatjuk át alkálifém­­-származékává a szakirodalomból jól ismert ágensek, például nátrium-hidrid vagy fém­­nátrium, fémkálium vagy lítium-amid segít­ségével. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom