192482. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés meghajtó áramkörhöz

1 “'“.3; . 192.482 . . 2 Az LSI áramkörök, mint például mikroprocesszo­rok órajelének a H állapotban megkívánt jelszintje gyakran magasabb, mint a többi adatjelé. Például a nagyon elterjedt Z80 processzor adatbemenetei TTL kompatibilisek, de a FI órajel bemeneten a H szint minimális értéke 4,4 Volt. Egy TTL kapu kimeneté­hez járulékos felhúzó ellenállást kapcsolva a kívánt jelszint ugyan biztosítható, de az órajel bemenet vi­szonylag nagy kapacitása miatt az órajel felfutása ál­talában nem lesz elegendően gyors. Ezért az órajel­meghajtáshoz a TTL kapuáramkört egy tranziszto­ros felhúzó áramkörrel szokás kiegésziteni, mely produkálja a megkívánt sebességű felfutást. Az erre a célra ajánlott és elteijedten használt meg­oldás az 1. ábrán látható (Mostek: Microcomputer Components Data Book, 1979, p70 alapján). A mikroprocesszor órajel bemenetéhez az áramkör FI pontja kapcsolódik. Ha a CP jel H szintű, akkor az II inverter kimenete a földre húzza le a FI pontot. Ha a CP jel L szintű, akkor a vézető TI tranzisztor a +5V tápfeszültséghez húzza fel a FI pontot. A bemutatott áramkörnél problémát jelent az II inverter és a TI tranzisztor működési sebességének összehangolása. Az 11 inverter kimenete általában gyorsabban kapcsol L állapotba, mint ahogy TI tranzisztor lezár, és ekkor jelentős áram folyik a tápfeszültségből a TI tranzisz­toron és az II inverteren keresztül a földbe. Ez az ún. egymásbavezetés. Ezek a nagy tápáram tranziensek zavarhatják a környező áramkörök működését, és a TI tranzisztor és az II inverter meghibásodási való­színűségét is növelik. A tápáram tranzienseket a TI tranzisztor emittere és a tápfeszültség közé iktatott ellenállással igyekeznek korlátozni. Ez a korlátozás azért nem elég hatásos, mert az ellenállás értéke nem választható elég nagyra, mert akkor a FI ponton a jel felfutását a H szint közelében ellaposítaná. Ezen segít a találmány szerinti, kis költséggel meg­valósítható kapcsolási elrendezés (2. és 3. ábra), mely viszonylag kis soros (R3) ellenállás esetén is hatásosan korlátozza az egymásbavezetési áramot. A FI pontot az II inverter helyett egy N1 NAND kapu hajtja meg. Az áramkorlátozó R3 elllenálláson kialakuló feszült­ség az R4 és R5 ellenállásból álló feszültségosztó kö­zös pontjával vagy a ZD Zéner-diódán keresztül az 5 NI NAND kapu másik, B bemenetére van vezetve. Az egymásbavezetési áram feszültséget ejt az R3 ellenál­láson. Ha a feszültségesés egy meghatározott szintet túllép, akkor az NI NAND kapu B bemenetén a fe­szültség a kapu saját komparálási szintje alá csökken, 10 ennek következtében a kapu kimenetén megszűnik az L szint, és az egymásbavezetési áram a beállított korlát alá csökken. Az áramkorlát nagyságát az R3 ellenállás értéke, az R4—R5 ellenállás ill. ZD-Zéner diódából R5 ellenállásból álló csatoló tag feszült- 15 ségátvitele és az NI NAND kapu komparálási szintje határozza meg. Adott esetben a TI tranzisztor és R3 ellenállás közös pontja a csatoló tagok elhagyásával közvetlenül is csatlakoztatható a NAND kapu beme­netére. 20 Szabadalmi igénypont 25 1. Kapcsolási elrendezés meghajtó áramkörhöz, különösen LSI áramkörök órajel bemenetének meg­hajtására, mely integrált logikai kapuáramkörből és tranzisztorból (TI) áll, a meghajtó áramkör kimenetét a logikai kapuáramkör kimenete és a tranzisztor (TI) 30 azzal közösitett kollektora képezi, a meghajtó áram­kör bemenete a logikai kapu bemenetére és ellenállá­sokon és/vagy kondenzátoron keresztül a tranzisztor (TI) bázisára csatlakozik, és a tranzisztor (T1) emittere ellenálláson (R3) keresztül kapcsolódik a tápfeszült- 35 ségre, azzal jellemezve, hogy a kapuáramkör egy NAND kapu (NI), és a tranzisztor (TI) emittere egy ellenálláson (R4) vagy Zéner-diódán (ZD) vagy más alkalmas csatoló tagon keresztül vagy közvetlenül a NAND kapu (NI) másik bemenetére (B) kapcsoló- 40 dik. 3 db áb ra i

Next

/
Oldalképek
Tartalom