192458. lajstromszámú szabadalom • Kamrazár, előnyösen sürítőkamrás hidraulikus szállítóberendezéshez
1 192 458 2 Az előzőekben bemutattuk E. H. Reicht és S. A. Jones által 1952-ben megfogalmazott csőkamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezésből kiinduló — és az elmúlt 30 évben bekövetkezett — fejlődést. összefoglalva az elmondottakból látható, hogy az első berendezések az alapelgondolást valósítják meg és a berendezésben az ún. „adagolási funkciót” — némileg különböző szerkezeti megoldásokkal érik el. Az első fejlesztések ezt az alapelgondolást új szerkezeti elemekkel egészítik ki. Az említett 160 526 sz. magyar szabadalom az alapmegoldáshoz csatlakoztatható vezérlő és működtető berendezést tartalmaz, amely megoldja a töltő és ürítő-szállító nyomás különbségének kiegyenlítését, és ezzel nagymértékű üzembiztonságot eredményez, míg a 175 084 sz. magyar szabadalom előtétkamrát alkalmaz a kamrák töltésének folyamatossága végett. Hasonló szerkezeti kialakítással és hasonló feladattal készült a 2 556 735 sz. német szabadalom is. Ezek a kiegészítések azonban nem változtatják meg a Reichl—Jones-rendszerben megfogalmazott alapfunkciót, az „adagolási funkciót”. A következő fejlesztések már az adagolókamrát megosztják, új szerkezeti elemként „csőkamra” helyett „sűrítőkamrát” alkalmaznak, és ezzel az „adagolási funkció” mellé a „sűrítési funkció” feltételeit is biztosítják. Az új szerkezetű adagolókamra mellett azonban megmaradnak a csatlakozóvezetékekbe épített zárószervek, a töltő és az ürítő-szállító szivattyúk, amelyek még a Reichl—Jones-rendszerből származ nak. A találmányunk célja csővezetékes anyagszá1- lításhoz olyan kamrazár létrehozása, amely előnyösen sűrítőkamrás hidraulikus szállítóberendezésbe beépítve tovább egyszerűsíti a hidraulikus szállítóberendezést, amely egyidejűleg megtartja a Reichl és Jones-féle alapeígondolás eddigi fejlesztéseiből származó összes eredményeket, az adagolási és a sűrítési funkció szerkezeti feltételeit. A találmány szerinti kamrazárnak egyik végén nyitott, hengeres háza van, amelynek palástján egy bevezetőnyílás és egy kivezetőnyílás van kialakítva. A házban koaxiálisán hossztengelye körül elforgatható hengeres, belül üreges forgórész van elhelyezve, amelynek belső tere a ház nyitott vége felé nyitott. A forgórész palástján a belső térrel összeköttetésben álló nyílás van kialakítva, amely a forgórész elforgatásával fedésbe hozható a házon kialakított bevezetőnyílással vagy kivezetőnyílássel. A forgórész működtetőszervvel, célszerűen a házból tömi tetten kivezetett hajtótengellyel van ellátva. A hossztengelyük körül forgatható kamrazáraknak az adagolókamrák végében való elhelyezése az eddig épült csőkamrás adagolók ékvagy lapzárású zárószervével szemben több olyan előnnyel jár, amely az adagolóberendezés építését egyszerűsíti, és üzemeltetését is gazdaságosabbá teszi. A forgatható kamrazár helyigénye alig nagyobb, mint az adagolókamra átmérője, ezért önálló épületet nem igényel, szemben a lapvagy ékzárású zárószervekkel — amelyek nagysága az adagolókamrák átmérőjének többszöröse, és ezért különálló daruzott csarnokba kell beépíteni. A forgatható kamrazár nyitási-zárási ideje rövidebb, mint az ék- vagy lapzárású zárószerveké, így az adagolási művele"; időtartama öszszességében csökkenthető. A kamrazár nyitásához-zárásához szükséges erő kizárólag a zárószerven belüli súrlódás függvénye, ezért a kamrazár kisebb teljesítményű mozgatóberendezéssel üzemeltethető. A forgatható kamrazár öszszességében tehát kis helyigényű, és egyszerű meghajtású. Előnyösen a forgatható kamrazár házának palástja résvízcsatlakozó helyet képező további nyílással van ellátva. A találmány tárgyát, valamint a fontosabb ismert megoldásokat a továbbiakban kiviteli példák és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra: egy ismert kétkamrás Reichl—Jonesféle csőkamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezés, a 2. ábra: egy ismert háromkamrás adagolós rendszerű hidraulikus szállítóberendezés, a 3. ábra: egy ismert sűrítőkamrás hidraulikus szállítóberendezés, a 4. ábra : a találmány szerinti kamrazáras sűrítőkamrás hidraulikus szállítóberendezés, az 5. ábra: a találmány szerinti kamrazár hosszmetszete, és a 6. ábra: az 5. ábra szerinti kamrazár keresztmetszete. A F'.eichl és Jones-féle csőkamrás rendszerű hidraulikus szállítóberendezés szerkezeti jellemzőit az 1. ábrán egy kétkamrás berendezésen mutat juk be. A berendezés alapelemei a 9 keverékgyujtő tartály, a 10 töltőzagyszivattyú, amely a 9 keverékgyűjtő tartályból a keveréket az A, B adc golókamrákba tölti, a 14 folyadéktároló medence, és az ürítő-szállító 15 folyadékszivatytyú, amely a 14 folyadéktároló medencéből kiszívott folyadékkal a keveréket az A, B adagolókamrákból kiüríti és a 13 keverékszállító csővezetékbe nyomja. Az A, B adagolókamrákat két 50—400 m hosszúságú csővezeték képezi, amelyek a 11a, 11b, 12a, 12b, 16a, 16b, 17a, 17b csatlakozóvezetékeken keresztül összeköttetésben ví mnak a 10 töltőzagyszivattyúval, a 19 nyomóvezetéken át az ürítő-szállító 15 folyadékszivattyúval, a 13 keverékszállítő csővezetékkel és a 18 kifolyóvezetéken át a 14 folyadéktároló medencével. Csőkamránként négy la—4a, ill. 1b— 4b zárószerv van a 11a, 11b, 12a, 12b, 16a, 16b, 17a, 17b csatlakozóvezetékekbe beépítve, amelyek meghatározzák a 23a, ill. 23b adagolótér térfogatát. A szállítórendszerbe épített szivatytyúk, zárószervek, villamos berendezések műveleteit egy irányítóberendezés vezérli. Az 1. ábra szerinti ismert berendezés működését az alábbiakban ismertetjük: (5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
