192423. lajstromszámú szabadalom • Berendezés dohánylevél mesterséges szárítására

1 192.423 2 A találmány dohánylevél, különösen "Virginia” faj­tájú zöld dohány mesterséges szárítására szolgáló be­rendezésre vonatkozik, amely elsősorban kisüzemek­ben, háztáji, vagy kisegítő gazdaságokban alkalmaz­ható előnyösen. A dohányipar a rendelkezőre bocsátott nyersa­nyaggal - a szárított dohánylevéllel - szemben egyre magasabb minőségi követelményeket támaszt, emel­lett az igényelt mennyiség növekedésére is számítani' lehet. Ezért szükség van arra, hogy a kisgazdaságok is növeljék a dohánytermelésüket, egyidejűleg kiváló minőségű - más szóval jó színeződésű, színrögzíté­sű és megfelelő szárazságű - dohányt bocsássanak a feldolgozóipar rendelkezésére. Jelenleg a kisgazdasá­gokban, kisegítő gazdaságokban, mezőgazdaságokban a szárítás többnyire természetes úton történik, ami egyrészt a magas minőségi követelmények kielégítését nem teszi lehetővé, másrészt nem ösztönző mérték­ben gazdaságos. A 3 937 227 számú USA szabadalmi leírásból első­sorban nagyüzemi dohány szárításra alkalmas berende­zés ismerhető meg, amelynek hosszúkás téglatest ala­kú szárítótere van, és ennek az egyik végéhez egy gé­pészeti berendezések befogadására szolgáló tér csatla­kozik. Ez utóbbiban égőfejjel rendelkező kazán, ven­tilátor, továbbá hőmérséklet-érzékelő és -vezérlő rend­szer helyezkedik el. A szárítóteret alul perforált lemez határolja, és a meleg levegőt a kazánnal kapcsolat­ban álló ventilátor e perforált lemez alá nyomja be. A szárítólevegő felfelé áramolva keresztülhalad a do­hánylevél-rakaton, és a ventilátorhoz jut vissza, amely a levegő recirkuláltatásához van előirányozva. A színesítési folyamat optimális végbemenetel céljá­ból a hőmérsékletérzékelők hőmérsékletkülönbség-ve­­zérlésére szolgáló készülékkel állnak működési kap­csolatban. A szárítóteret határoló falazatba egy ajtó van beépítve, amelyen át a szárítandó dohánylevele­ket tartalmazó konténerek vagy rudak a szárítótérbe juttathatók és onnan eltávolíthatók. E berendezés hátránya, hogy műszakilag bonyolult, mind a létesí­tése, mind az üzemeltetése költséges, így alkalmazása kisgazdaságok számára gyakorlatilag alig jöhet szóba. A 4 236 537 számú USA szabadalmi leírásból is olyan dohánylevél-szárító berendezés ismerhető meg, amelynek hosszúkás téglatest alakú szárítóteréhez annak az egyik végén gépészeti szerelvényeket tartal­mazó rész csatlakozik. A szárítótérbe a nyersanyag betárolás és onnan a szárított anyag eltávolítása eb­ben az. esetben is az egyik homlokfalban levő ajtón keresztül történik. A szárítótérnek az ajtóval átelle­nes végélvez egy alsó és egy felső kamra csatlakozik, amelyek közé égőfejjel ellátott kazán van beiktatva. A ka7,án felső kamrába torkolló nyílásában ventilátor van elhelyezve. Mind az alsó, mind a felső kamra nyí­lásokon át kapcsolatban áll a szárítótérrel. űiryhoEy a ventilátor e szárítótéren keresztül redrkuláltatja a szárí­­tólevegőt. A felső kamra két átellenes oldalán zsalus levegőátbocsátó szerkezetek vannak beépítve, ame­lyek elé folyadék-gáz-érintkezésre szolgáló, légátbo­csátó anyagú betéteket tartalmazó nedvesítőszerkeze­tek vannak elhelyezve. Amikor a színrögzítési műve­letet követően szükségessé válik a dohánylevelek újra­­nedvesílése, a betétekre vizet csorgatnak, és ezeken át szívja a ventilátor a környezet levegőt, amelyet — ilyen módon megnedvesftve - a szárítótérbe továbbít. E berendezés hátránya, hogy a nedvesítés nem megfe­lelő hatékonyságú, továbbá hogy e berendezés sem megfelelő gazdaságos kisüzemi dohányszárításra. A 4 192 323. számú USA szabadalmi leírás szerinti dohányszárító berendezés alapvető felépítését tekint­ve hasonló a fent ismertetettekhez, vagyis hosszúkás téglatest-alakú szárítóterének az egyik végéhez egy gépészeti berendezést tartalmazó tér csatlakozik. A kaz.án által felmelegített levegőt a ventilátor felülről lefelé áramoltatva cirkuláltatja keresztül a szárító­téren. A berendezés vezérlőszerkezetének a szárító­térbe bemenő és ónnak kimenő levegő hőmérsékle­tének érzékelésére szolgáló szenzorai vannak, ame­lyekkel differenciál-hőmérsékletvezérlő áll működési kapcsolatban. Ez utóbbi a kazánnal is össze van kap­csolva. Ez a berendezés is meglehetősen bonyolult és drága, üzemeltetése is költséges; elsősorban nagyüze­mi dohányszárításra alkalmas. Ismeretes olyan dohányszárító berendezés is, a­­melynek fűtőtestet tartalmazó klímakamrájához több szárítókamra csatlakoztatható. A szárítótérbe kerülő levegő mennyiségét a ventilátor szívóoldala előtti keresztmetszet csökkentésével, a ventilátor fojtásá­val oldják meg. Ennek következménye azonban a ventilátor rossz hatásfoka, mert a ventilátor kedve­zőtlen munkapontban dolgozik, a légmennyiség csök­kenésével csökken a fűtőfelületek mentén a légsebes­ség, ami a hőátadás romlását eredményezi. A ventilá­tor és a tüzelőberendezés hatásfokának egyidejű romlása mellett fennáll a fűtőtest-felületek túlhevíté­­sének a veszélye, ami azok élettartamának a csökke­néséhez vezethet. A találmány feladata, hogy olyan dohánylevélszárí­tó berendezést szolgáltasson, amely kis helyigényű, nagy teljesítményű, beszerzési ára alacsony, így alkal­mazása kisgazdaságok, magántermelők számára is gaz­daságos, és a benne szárított dohány a legamagasabb minőségi követelményeket is kielégíti. A találmány azon a fekismerésen alapszik, hogy kis térfogatú - következésképpen kis helyigényű - szá­ntótérben is megfelelő minőségű és nagy mennyiségű száiított dohány állítható elő, ha a szárítótérben mes­terséges úton megteremtjük azokat a klimatikus kö­rülményeket, amelyek a gyors és minéségi szárítás előfeltételi. A találmány alapja továbbá az a felisme­rés, hogy amennyiben a klimakamrából a levegőt a száiítótér alá szabályozható keresztmetszetű nyílá­son át tápláljuk be, és a betáplált levegő nedvesség­­tartalmát a kazánra fröcskölt víz gőzzé alakításával biztosítjuk, a dohány szárítási technológia által tá­masztott klimatikus követelmények a szárítótérben maradéktalanul kielégíthetők, a kazán fűtőfelületén jó bőátadási tényező biztosítható, a túlhevülés veszé­lye is ki van küszöbölve, és az üzemelés során az ener­gia-felhasználás igen kedvező. Végül tpvábbi fontos felismerésünk, hogy amennyiben a vehtilátor által szállított levegő olyan értelmű megoszthatóságát biz­tosítjuk, hogy szükség szerint a ventilátor nyomóol­dalán kilépő levegőnek csak egy része kerüljön a szá­­rítókamrába, a többi része pedig a klímakamra belső terében a kazán fűtőfelülete tartományába jusson vissza, a klímatérből mindig csak a technológiai köve­telményeknek megfelelő mennyiségű és csak a szüksé­ges nedvesség-mennyiséget hordozó levegő jut a szárí­tótérbe és áramlik át az ott levő dohánykötegbe, miál-. tál a szárítás technológiai paraméterei tovább javít­hatók, optimálissá tehetők. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a talál­mány értelmében olyan berendezés segítségével oldot-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom