192408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-szubsztituált- 2-penem-3-karbonsav-származékok előállítására

1 2 karbonátot az R,-SH általános képletű megfelelő merkaptánból vagy az RiSC(0)CH3 általános kép­letű tioacetátnak alkálifém-alkoxid dal, majd szén­­-diszulfiddal történő reagáltatásával állítjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületet, ahol R2 jelentése nitrobenzil-oxi-csoport, az ismert módon alakítjuk át az (í) általános képletű vegyületté, ahol , R2 jelentése hidrogénatom. így például a szokásos hidrogenolízises reakciót használjuk, amit ismert mó­don hajtunk végre, vagyis az I általános képletű védett vegyidet oldatát hidrogén vagy hidrogén és egy közömbös hígítógáz. például nitrogén vagy argon keverékének atmoszférájában kevertetjük vagy rázatjuk katalitikus mennyiségű hidrogénező kata­lizátor például kalcium-karbonáton levő palládium, jelenlétében A hidrogénezés szokásos oldószerei az alacsony szénatomszámú alkanolok — például metanol —, éterek — például tetrahidrofurán és dioxán —, kis mólsúlyú észterek — például etil-ace­­tát és butil-acetát —, víz és ezen oldószerek keverékei. Általában olyan körülményeket választunk, melyek között a kiindulási anyag oldódik. A hidrogénezést rendszerint szobahőmérsékleten és 0,5—5 kg/cm2 nyomáson végezzük. A katalizátor mennyisége álta­lában a kiindulási anyag súlya és annak 10 százalé­ka között van, de lehet több is. A reakció általában egy órát vesz igénybe, miután az 1 általános képletű terméket, ahol R2 jelentése hidrogénatom, egysze­rűen az oldószerek szűrés utáni csökkentett nyomá­son történő lepárlásával nyerhetjük ki. Ha katalizátor­ként kalcium-karbonáton levő palládiumot haszná­lunk, a terméket gyakran kalciumsóként különít­jük el. Az (I) általános képletű vegyületeket a |3- -laktám vegyületek tisztítására általánosan használt eljárásokkal tisztítjuk például Sephadexen történő gélszűréssel vagy átkristályosítással. Az (1) általános képletű vegyületek savas jellegűek, és bázisokkal sókat képeznek. Ezek a sók beletartoz­nak a találmány oltalmi körébe. A sókat a szokásos módon állíthatjuk elő, vagyis a savas és bázikus reak­ciópartnereket rendszerint sztöchiometriai arány­ban hozzuk össze vizes, nem-vizes vagy részben vi­zes közegben ahogy az alkalmas. Sóképzésre hasz­nálhatunk szerves vagy szervetlen bázisokat, ide­értve az ammóniát, szerves aminokat, alkálifém­­-hidroxidokat, -karbonátokat, -hidrogén-karbonáto­kat hidrideket -alkoxidokat, alkálífödfém-hidroxí­­dokat -karbonátokat, -hidrideket és -alkoxidokat. Példaként említhető primer aminok az n-propil­­-amin n butil amin, anilin, ciklohexil-amin, benzil­­-amin, és oktil-amin, szekunder aminok a dietil­­•amin morfolin, pirrolidin és piperidin, tercier ami­nok a trietil-amin, N-etil-piperidin, N-metil-morfo­­lin és l,5-diaza-biciklo(4 3,0)-on-5-ammónium-hid­­roxid és bárium-hidroxid, alkoxidok a nátrium­­-etoxid és kálium-etoxid, hidridek a kalcium-hidríd és nátrium-hidrid. karbonátok, a kálium-karbonát és nátrium karbonát, hidrogén-karbonátok a nát­­riuni-hidrogén-karbonát és kálium-hidrogén-karbo­­nát. hosszú szénláncú zsírsavak alkálifémsói, mint amilyen a nátrium-2-etil-hexanoát. Az (1) általános képletű vegyületek előnyös sói a nátrium- kálium- és kalciumsók. Amint azt az előzőekben említettük, az (I) általá­nos képletű vegyületek és sóik antibakteriális ha­tásúak. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik in vit­ro aktivitását az egyes mikroorganizmusokkal szem­beni mikrogram/múliliter értékekben kifejezett mi­nimális gátlási koncentrációval (MGK) adhatjuk meg. Az International Collaborative Study on Antibiotic Sensivity Testing'(Ericsson és Shemis, Acta Patho­­logica et Microbiologia Scandinav, Supp. 217, Sec­tion B, 64-68 (/1971/) által javasolt eljárást alkal­maztuk ami agy-szív kivonatot (BHJ, brain heart infusion) tartalmazó agart és replika készüléket alkalmaz. Standard inokulumként az egy éjszakán keresztül növesztett csövek százszoros hígítását használjuk, (0,002 ml-ben 20 000-10 000 sejtet helyezünk az agar felszínére, 20 ml BHJ agar van csészénként). A vizsgálandó vegyületből 12 tagú hígítási sorozatot készítünk, mindig kétszeres hígítással kapva a soro­zat következő tagját. A kiindulási koncentráció 200 mcg/mL A lemezek tizennyolcórás, 37ÖC hőmér­sékleten történő kinövesztése utáni kiértékelésénél különálló telepeket nem veszünk figyelembe. A vizsgálati mikroorganizmus érzékenységét a ható­anyag azon legkisebb koncentrációjával jellemez­zük melynél szabadszemmel teljes növekedésgátlás figyelhető meg. Az alábbiakban felsorolt példák kizárólag szem­léltető jellegűek, és a találmány oltalmi körét nem korlátozzák. Az infravörös spektrumokat (IR) vagy kálium-bromid korongokban (KBr) vagy kloroform­mal (CHCI3), metilén-kloridban (CH2C12) illetve di­­metil szulfoxidban (DMSO) oldva vettük fel, és az abszorpciós sávokat mikronban vagy hullámszámban (cm'1) adjuk meg, A mágneses magrezonancia (NMR) spektrumokat deuterkloroformban (CDCI3), perdeu­­terodimetil szulfoxidban (DMSO-d6) vagy ezek ele­­gyében oldva vettük fel, és a csúcsokat „parts per million” (ppm)-ban fejeztük ki, tetrametil-szilán a on thoz viszonyítva, A csúcsok alakjára az i rövidítéseket használjuk, 's-szingulett, d-dub­­lett, t-triplett q-kvartett, m-multiplett, sz-széles, k-komplex Az „ss” és ,,sss*' rövidítések azt jelentik, hogy egy adott proton két, illetőleg három szeg­letként jelenik meg diasztereomerek jelenlétének köszönhetően. A példákban szereplő „PNB” rövidí­tés p-bitro-benzil-csoportot jelent. 1 példa A p nitro benzil 2-(4-etil-tio-2-oxo-l-azetidinil)-3-ace­­til tio 3-(2-etoxi etil tio)-akrilát előállításához 2,3 g p­­-nitro-benzil-2-(4 etil-tio-2-oxo-l-azetidinil)-2-(2-eto­­xi etil-tio/tio-karbonil/-tio)-acetát és 1,19 g trifenil­­foszfin 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát nitrogéngáz alatt 0°C hőmérsékletűre hűt­jük 0,22 g nátrium-hidridet adunk hozzá 50%-os olajos diszperzió formájában, és a keveréket egy órán keresztül kevertetjük 0°C hőmérsékleten. 0,32 ml acetil kloridot adunk a keverékhez, és 30 percen át kevertetjük 0°C hőmérsékleten. A reakciókeveré­ket csökkentett nyomáson bepároljuk, és a bepárlási maradékot 100 ml kloroform és 50 ml víz között megoszlatjuk. A kloroformos oldatot elválasztjuk, 2x50 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson egy fél­szilárd maradékig pároljuk. A maradékot 10 súly­százalék formamiddal impregnált szilikagélen kro­­matografáljuk. 10% etil-acetátot tartalmazó klóra-92 408 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6§ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom