192365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás furo (3,2-c) piridin-származékok és az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 2 többször 1 iM nagyságrendű volt és közülük egyeseknél lement egészen 0,012 ptM-ig. A találmány szerinti vegyületeknek a noradrenalin és szerotonin-felvételt gátló képességét is megvizsgáltuk patkány hiptalanmuszából származó, nem tisztított szinaptoszóma preparátumban, Ross S. B. és Rényi A. L, eljárása szerint (Acta Pharmacol. Toxicol 36 382-394/1975/). Mindegyik inkubációs keverék 0,1 nanomól 3H-noradrenalint, 0(1 nanomól 14C-szerotonint, 100 fj1 nem tisztított szinaptoszóma-preparátumot (ez megfelel 10 mg kiindulási agyszövetnek), vizsgálandó vegyületet és 1,8 ml Krebs-Hanseleit puffert (pH 7,4 1,25 mikromól nialamíd, 114 mikrontól aszkorbinsav, 59,5 mikromól EDTA-Na2 és 1111 mikromól glükóz per 100 ml puffer) tartalmazott. A felvétel folyamatát a jelzett aminok hozzáadásával indítottuk meg, és az inkubálást 5 percig folytattuk 37°C-on tartott centrifugacsövekben. A reakció leállítása céljából az inkubációs elegyet 0,45 jttm (ref HAWP 02500) pórusméretű „Millipore MF” szűrőn (cellulóz-észterek keveréke) átszűrtük, majd 2,5 ml fiziológiás konyhasóoldattal átöblítettük. Ezután a szinaptoszómákat visszatartó száraz szűrőket szcintillációs küvettákba helyeztük és 10 ml szcintillációs folyadékot adtunk hozzájuk (Aquasol - -NEN). 2 órán át állni hagytuk őket. Ezalatt a szűrők anyaga feloldódott majd a radioaktivitást lemértük. A tényleges felvételt úgy kaptuk meg, hogy levontuk az azonos körülmények között, de jég között végbement passzív felvételt. A felvétel gátlását a tényleges felvétel %-ában határoztuk meg a vizsgálandó vegyúlettel és anélkül, ugyanabban a próbában. Az IC50 koncentrációt, azaz az 50% gátlást kiváltó koncentrációt (/üM-ban) szemilogaritmusos görbe alapján határoztuk meg, ahol a választ a koncentráció függvényében határoztuk. A találmány szerinti vegyületek IC50 koncentrációja 0 15—1 68 juM noradrenalin esetében, és 0,058 — 12wM szerotonin esetében. A találmány szerinti vegyületeknek az L-5-hidroxi-triptofánnal (L-5-HTP) kiváltott fejrángásokat ( .head twitches") potencirozó hatását is megvizsgáltuk egéren. Az egerek (hím CDI, Charles River, France testsúly 18-22 g) szubkután a vizsgálandó vegyületek növekvő dózisait, vagy oldószert kaptak, egyidejűleg az L-5-HTP 125 mg/kg dózisával. Az L-5-HTP injekciója után 30 perc múlva minden egérnél 1 percen át megállapítottuk a fejrángások számát, Mindegyik kezelésnél kiszámítottuk a fejrángások átlagát, valamint a kontroll csoporthoz viszonyított változás %-át. A dózis/hatás görbe alapján meghatároztuk az AD100 értéket (100% aktív dózis, vagy a rángások átlagos számát 10%-kal fokozó dózis), Miller és Tainter (1944) grafikus módszerével. A vegyületek AD100 értéke ip. úton 1—30 mg/kg. ls?mia(helyi vértelenség) elleni hatás A találmány szerinti vegyületekkel elvégezzük a teljes agyi isémia próbáját is. Az isémiát a szívműködés leállása okozza, melyet MgCl2 gyors, intravénás injekcióval idézünk elő. E próbában minden egérnél meghatározzuk a , túlélési időt” vagyis a magnézium-klorid injekció beadásának pillanata és az utolsó megfigyelhető légzőmozgás közötti időtartamot. Ezen utolsó mozgást a központi idegrendszer működése végső jelének tekintjük. A légzés megszűnése a magnézium-klorid injekció után mintegy 19 másodperc múlva következik be. HM egerek (Charles River CDI) 10-es csoportjait vizsgáltuk. Az egereket a kísérlet előtt ad libitum tápláltuk és itattuk. A túlélési időt a találmány szerinti vegyületek intraperitoneális beadása után 10 perc múlva mértük. Az eredményeket a kezelt 10-es egércsoport és a folyékony vívőanyagot kapott 10-es egércsoport (kontroll) túlélési idejének különbségeként adtuk meg. A túlélési idők változásának és a vegyület dózisának összefüggését szemiligaritinusos görbe alapján grafikusan határoztuk meg. E görbe alapján kiszámítható a 3 másodperces hatásos dózis („ED3”) vagyis az a dózis (mg per kg-ban), amely 3 másodperccel meghosszabbítja a túlélési időt a 10 egérből álló kezeletlen kontroll csoporthoz viszonyítva. A túlélési idő 3 másodperces meghosszabbodása statisztikusan is szignifikáns és reprodukálható. A találmány szerinti vegyületek ,,ED3” értéke 10-60 mg/kg intraperitoneális adás esetén Végül a találmány szerinti vegyületeken elvégeztük a hipobár anoxia (alacsony nyomás okozta oxigénhiány) próbáját is. CDI törzsű egereket oxigénszegény atmoszférában tartottunk amelyet részleges vákuumai hoztunk létre (2,53.104 Pa nyomás, amely 5,25% oxigéntartalomnak felel meg). Feljegyeztük az állatok túlélési idejét. A túlélési időt meghosszabbítják azok a szerek amelyek a szövetek, különösen az agy oxigénellátását fokozni képesek. -A vizsgált vegyületeket többszöri dózisban íntraperitoneálisan alkalmaztuk. 10 perccel a próba előtt. Kiszámítottuk a kezelt állatok túlélési idejének a kontroll állatokéhoz viszonyított %-os meghosszabbodását. Az átlagos aktív adagot (ADM). amely a túlélési időt 100%-kal növeli, grafikusan határoztuk meg. Néhány találmány szerinti vegyület ADM értéke 10- 30 mg/kg volt intraperitoneális alkalmazás esetén. A találmány szerinti vegyületek farmakológiai vizsgálata azt mutatja, hogy antidepresszív és antiisémiás hatással rendelkeznek, és a gyógyászatban kóros éberség kezelésére, különösen az agyi erek károsodásának és a geriátriában az agyi érelmeszesedésnek tulajdonítható magatartásbeli zavaruk, valamint koponyasérülések okozta emlékezetkihagyások, metabolikus agybetegségek és depressziós állapotok kezelésére használhatók. A találmány körébe ezért beletartoznak mindazok a gyógyszerkészítmények, melyek hatóanyagaként a találmány szerinti vegyületek és/vagy sóik hatásos mennyiségét tartalmazzák, az alkalmazásukhoz, különösen orális vagy parenterális alkalmazáshoz megfelelő segédanyagokkal együtt. A vegyületek orális vagy parenterális úton alkalmazhatók. A napi dózis parenterális alkalmazáskor 1—100 mg és orális alkalmazáskor 5-500 mg lehet. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1 Eljárás (I) általános képletű vegyületek - ahol R, jelentése fenil-, halogén-fenil-, metil-fenil-, etil--fenil-, metoxi-fenil-, trifluormetil-fenil- vagy naf-tilcsoport, 192 365 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 7
