192323. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés központi hőellátású fűtési rendszerek fogyasztók szerinti hőfogyasztásának központi,automatikus regisztrálására
1 193.123 2 A találmány tárgya Kapcsolási elrendezés központi hőel- Játású fűtési rendszerek fogyasztók szerinti hőfogyasztásának központi automatikus regisztrálására. A központilag, illetve távfűtött lakások fűtési célú hőenergiafogyasztásának mérésén alapuló elszámolására az egycsöves rendszereknél nem ismert egyszerű olcsó és megbízható megoldás. A fenti követelménynek eleget tevő megoldás legfőbb akadálya az, hogy a lakásokba a hőhordozó közeg — a fűtési melegvíz - nem egyetlen helyen lép be, hanem helységenként — fűtőtestenként — külön-külön fel, illetve leszálló vezetékeken. A hőenergiafogyasztás pontos méréséhez így lakásonként több, - minden fűtőtesthez külön hőfogyasztásmérő indikátor lenne szükséges, ami költség kihatása miatt célszerűtlen. Az ismert olcsó párologtatós indikátoroknak alkalmazását egycsöves rendszereknél nem ajánlják. A DIN szabvány ezeknek a párologtatós indikátoroknak elszámolás céljából való alkalmazását kimondottan tiltja. Ismeretesek továbbá a hő hatására elszineződő anyagok, amelyeket a fűtőtestekre helyezve, az elszíneződés mértékéből az utolsó értékelés óta eltelt időszakban elért legmagasabb hőmérsékletre lehet következtetni. Ez a következtetés azonban még kevésbé képezheti elszámolás alapját, mint a fentebb említett elpárologtatós indikátorok, mert azokhoz hasonlóan ezek az indikátorok a fűtőtestek felületi hőmérsékletével és nem az elfogyasztott hőmennyiséggel arányos jelet indikálnak. Mint ismeretes, a lakóházak összes fűtési hőenergia ellátását biztosító épületek hőközpontjaiba hiteles, hőfogyasztási adatokat szolgáltató műszerek kötelező alkalmazása egyre inkább elterjedt igény. Az ezek által mért hőfogyasztási adatok képezik a lakóépületek hőenergia fogyasztásának - ezen belül külön a fűtési célú hőenergia fogyasztásnak - elszámolását, amelyet főleg a lakások alapterületei vagy térfogatainak aránya szerint osztanak meg. Ez az értékelés azonban semmiképpen nem reális alap a költségek megosztására, mert az egyes fogyasztók által igényelt lakáshőmérsékletek, és így a területegységre, illetőleg a térfogatra eső hőenergia fogyasztások igen eltérőek lehetnek. Találmányunkkal célunk, hogy a teljes épület hofogyasztásának a fogyasztók által ténylegesen elfogyasztott hőmennyiségén alapuló megosztására, azaz elszámolhatóságára dolgozzunk ki javaslatot. A találmány szerinti megoldás az ismert és elterjedten alkalmazott helyiséghőmérséklet szabályozó termosztatikus radiátorszelep alkalmazása alapján realizálható. Ez a termosztatikus radiátorszelep a fűtési hőenergiát szállító hőhordozó közegből a szelep helyzetének megfelelően beállított helyiség-hőmérséklet alapján felhasználandó hőmennyiséget enged a fűtőtestbe beáramolni, amely hőmennyiség mindig egyenesen arányos a helyiség fűtésére elfogyasztott hőenergia mennyiségével. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapszik, hogy egy adott időszakaszban az épület teljes hőenergia fogyasztásának az egyes fűtőtestek közötti megoszlása a termosztatikus radiátorszelepeik forgatható zárósapkái pozíciójának függvénye, így a zárósapkák szöghelyzetei a fogyasztás megosztásához és a költségek elszámolásához alkalmas adatokat szolgáltatnak egy-egy elszámolási időszakban. A fent említett találmányunk szerinti fűtési költségmegosztási elv gyakorlati megvalósításához a kereskedelmi forgalomban beszerezhető termosztatikus radiátorszelepeknek csak a hőfokszabályozó fejrésze igényel a találmány szerinti megoldás realizálásához megfelelő szerkezeti kiegészítést. A találmányunk egyik kiviteli változata szerint a termosztatikus radiátorszelep beállítására szolgáló forgatható zárósapkával együtt, egy annak belsejébe szerelt villamos csúszóérintkező fordítható el, a hozzája rendelt érintkezők során csúszva, illetőleg azok felületeivel érintkezve, Ezen csúszóérintkezőre feszültséget adva, az álló érintkezőhöz csatlakoztatott villamos vezetékek közül mindig az elforgatható zárókupak helyzetének megfelelő villamos vezeték/vezetékeken jelenik meg a csúszóérintkezőre adott feszültség. Az álló és a mozgó érintkezők egy kódoló áramkörhöz csatlakoznak. Az álló érintkezőkön jelen lévő feszültségek megfelelő jel-kombinációt dekódolva a termosztatikus radiátorszelep pozíciója a fűtőtestbe betáplált, — adott időszak alatt felhasználásra kendő hőenergiamennyiség meghatározásához egyértelmű adatokat szolgáltat. A fogyasztók valamennyi term őszüli kus radiátorszelepét a fenti villamos kapcsolással kiegé szítve, és ennek villamos vezetékeit egy közös eiektroni kus készülékhez - például a hőközpontban elhelyezett költségmegosztó elektronikához csatlakoztatva, a készülékbe az épület összes fűtési célú hőenergia fogyasztásé nak az egyes fűtőtestek közötti megoszlására vonatkozó adatok jutnak. A költségmegosztó elektronikus készüléknek egy további bemenetéhez az épület fűtési célú összes hőenergiafogyasztását mérő hiteles hőfogyasztású műszer csatlakozik. Ez a teljes épületre vonatkozólag mért hőmeny nyiséggel arányos villamos kimenő jelet szolgáltat. Az említett költségmegosztó készülék adott rövid időközönként - például percenként — meghatározza a teljes épületben az adott időszakban elfogyasztott hőmennyiséget, és ezt az adott időszak végén érzékelt radiátorszelep helyzeteknek megfelelően felosztja az egyes fűtött helyiségekre nézve. Az adott épületek fűtőtestjeinek hőenergia fogyasztását összegezve meghatározható az egyes fogyasztóknak az adott elszámolási időszak alatti összesített hőenergia fogyasztása. Az egyes fogyasztók hőenergia fogyasztását az adott fogyasztónak megfelelő című adattárolóba írja be a költségmegosztó készülék, és az egyes időszakokban meghatározott fogyasztási értékeket folyamatosan adja hozzá az addig meghatározott értékekhez, azaz a költségmegosztó készülék a fogyasztást időszerint integrálja. A fent vázolt műveletet a kívánt periódusonként megismételve a költségmegosztó készülék folyamatosan határozza meg a hőenergia fogyasztásnak az egyes fogyasztókra eső értékét. Az egyes termosztatikus radiátorszelepek beállítását a fogyasztók a helyiség megkívánt hőfoka szerint végzik. A helyiség hőfokát azonban nemcsak az elfogyasztott hőmennyiség határozza meg, hanem számos egyéb tényező is ezért a beállított hőfok alapján az elfogyasztott hőmennyiség kiszámításához a helyiségre jeÚemző konstanst, azaz egy korrekciós tényezőt kell alkalmazni. A fűtőtestek hőenergia fogyasztásának lakásonkénti összegzésénél ezért a költségmegosztó készülék elektronikus kapcsolásának a termosztatikus radiátorszelep szűk helyzet pozíciójának megfelelő hőfogyasztás-értéket minden esetben ezzel a konstanssal kell korrigálni, és ezt a korrekciót a költségmegosztó készülék műveleti egysége végzi. \z épület fűtési rendszerének üzembehelyezésekor a költségmegosztó készülék memóriájába írjuk be a fent említett korrekciós tényezőt. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés útján találmányunk lényegét tehát a következő új megoldás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
