192246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kalcitonint tartalmazó galenikus készítmények előállítására

1 .192 246 2 permet esetében a viszkozitás célszerűen kevesebb, mint 2* 10“3 Pa.S., például 10“3 -2 x 10~3 Pa.S. Amennyiben a találmány szerinti készítmények valamilyen felületaktív szert tartalmaznak (tekintet nélkül arra, hogy tartalmaznak-e benzalkónium­­kloridot is vagy sem), a nem-ionos felületaktív sze­rek alkalmazása előnyös. Különösen előnyös az (I) általános képletű poli(oxialkilén)-tartalmú, maga­sabb molekulasúlyú alkoholokkal képezett éterek - ahol a képletben RO valamilyen magasabb molekulasúlyú alko­hol, különösen magasabb molekulasúlyú alkanol vagy alkil-fenol, például lauril- vagy cetil-alkohol vagy egy szterin, különösen egy lanoszterin, dihid­­rokoleszterin vagy koleszterin maradékát jelenti -, valamint két vagy több ilyen éterből álló keverékek alkalmazása. A találmány szerinti alkalmazás céljára előnyös poli(oxi-alkilén)-éterként a poli(oxi-etilén)- és a po­­li(oxi-propilén)-éterek (tehár olyan (I) képletű ve­­gyületek, ahol n értéke 2 vagy 3) használata, külö­nösen a poli(oxi-etilén)- és a poli(oxi-propilén)­­lauril-, cetil- és koleszteril-éterek, valamint két vagy több ilyen éter keverékének a használata. Ezen éterek alkilén-egységének a végén lévő hid­­roxilcsoport részben vagy teljesen acilezve lehet, például alifás karbonsavak acil-csoportjával, pél­dául ecetsavval alkotott észter formájában. A találmány szerinti alkalmazás céljára előnyös éterek hidrofil-lipofil egyensúlya („HLB csoport­­száma”, azaz hidrofil-lipofil-balansz csoportszáma) körülbelül 10-től körülbelül 20-ig, különösen kö­rülbelül 12-től körülbelül 16-ig terjed. A találmány szerinti alkalmazás céljára különö­sen alkalmasak az olyan éterek, amelyekben a poli­­(oxi-alkilén)-egységek átlagos száma [a fenti (I) ál­talános képletben x] 4-75, célszerűen 8-30, különö­sen 16-26. Ezek az éterek ismert módszerekkel állít­hatók elő. E termékek nagy választékban kereske­delmi forgalomban vannak, ilyenek például : Solu­­lan® (Amerchol cég), Emalex® (KAO Soap cég), Brij® (ICI cég), Laureth® (Atlas cég) és a Cetomac­­rogol® (Croda cég). A találmány szerinti alkalmazás céljára példa­ként említjük az alábbi poli(oxi-alkilén)-étereket [rövidítések : POE = pQli(oxi-etilén)-éter, POP = poli(oxi­­propilén)-éter, X jelenti a POP, illetve POE egységek átlagos szá­mát]. 1. Koleszteril-éterek : 1.1 Solulan® C-24 - POE, x = 24. 2. Lanolin-alkoholok éterei: 2.1 Solulan® 16-POE, x = 16. 2.2 Solulan® 25-POE, x = 25. 2.3 Solulan® 75-POE, x = 75. 2.4 Solulan® PB-10-PPE, x = 10. 2.5 Solulan® 9Ç-POE, x = 10, részlegesen acetile­­zett termék. 2.6 Solulan® 97-POE, x = 9, teljesen acetilezett termék. 3. Lauril-éterek : 3.1 Emalex® 709/Laureth® 9-POE, x = 9. 3.2 Laureth® 4/Brij® 30-POE, x = 4. 3.3 Laureth® 23/Brij® 35-POE, x = 23. 4 " 4.1 Cetomacrogol® -POE, x = 20-tól 24-ig. A lanolin-alkoholok gyapjúzsír-alkoholok néven is ismertek : ezek koleszterin, dihidrokoleszterin és lanoszterin keverékei. A találmány szerinti alkalmazás céljára előnyö­sek a poli(oxi-etilén)-koleszteril-éterek, tehát az olyan (I) képletű vegyületek, ahol n értéke 2, és RO koleszterin-maradékot jelent. Ezek közül különö­sen előnyös azoknak az étereknek az alkalmazása, ahol a poli(oxi-etilén)-egységek átlagos száma 16-26, legelőnyösebben körülbelül 24. Még előnyösebb, ha ezek az éterek szennyezések­től, különösen más poli(oxi-alkilén)-éter típusú szennyezésektől mentesek. Igen előnyös, ha tiszta poli(oxi-etilén)-koleszteril-éter tartalmuk legalább 75 súly%, még előnyösebben legalább 85 súly%, és legelőnyösebben legalább 90 súly%. Amennyiben felületaktív anyagot, például vala­milyen poli(oxi-alkilén)-étert alkalmazunk, akkor a találmány szerinti készítményekben jelenlévő mennyiségük függ az adott felületaktív anyagtól, az adagolás módjától (például csepp vagy permet) és az elérni kívánt hatástól. Ezek mennyisége általá­ban körülbelül 2,0-200 (előnyösen 2,0-100, még előnyösebben 2,0-20), célszerűen körülbelül 5-30 (előnyösen 5—15), legelőnyösebben körülbelül 10 mg/ml. A találmány szerinti eljárás értelmében az adago­landó kalcitonin mennyisége, tehát a találmány szerinti készitményben jelenlévő hatóanyag meny­­nyisége természetesen függ a választott kalcitonin­­tól, a kóros állapottól, az adagolások szükséges számától és az elérni kívánt hatástól. Amint ez az alábbi 2. példából látható, a talál­mány szerinti készítmények nazális adagolása után a kalcitoninok - különösen a lazac-kalcitonin - biológiai hasznosulása - amit a vérplazmában meg­jelenő koncentrációval fejezünk ki - különösen ma­gas, az intramuszkuláris befecskendezéssel elérhető koncentrációnak általában körülbelül 50 százalé­ka. Mindeddig olyan esetekben, ahol a kalcitoninnal - például lazac-kalcitoninnal - való kezelést intra­muszkuláris befecskendezéssel végezték, körülbelül 50-100 MRC egységet (a Mental Research Centre által megállapított egységet) alkalmaztak körülbe­lül naponta egyszeri kezeléstől hetenként három­szori kezelésig terjedő gyakorisággal. A találmány szerinti készítmények nazális adagolása során cél­szerű körülbelül 50-től körülbelül 400 MRC egysé­gig, előnyösebben körülbelül 100-tól körülbelül 200 MRC egységig terjedő dózisok adagolása, körülbe­lül napi egyszeri adagolástól körülbelül heti három­szori adagolásig terjedő gyakorisággal. A fenti dó­zisokat célszerűen egyszerre adagoljuk, azaz a keze­lés során egyszeri dózisként körülbelül 50-400, elő­nyösen körülbelül 100-200 MRC egység kalcito­­nint juttatunk az ormyálkahártyára. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy ezt a mennyiséget napi 2-4 részletre elosztva adagoljuk; ilyen esetben egy-egy adagolás során körülbelül 10-200, előnyösen kö­rülbelül 25-100 MRC egységet viszünk az orrnyál­kahártyára. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom