192232. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epoxi-szteroidok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 192 232 2 ra alkalmas diuretikumokról igen részletes felsorolás található például a 4 261 985 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Elektrolitok vonatkozásában nemspecifikus B komponensként különösen a benzo-tiadiazin-származékok, így a tiazidok és a hidrotiazidok, továbbá a benzolszulfonamidok, a fenoxi-ecetsavak, a benzofurán-2-karbonsavak és a 2,3-dihidro-benzofurán-2-karbonsavak alkalmasak. Az elektrolitokra nézve nemspecifikus B komponens egyetlen vegyületből is állhat, de célszerűbb a több hatóanyagból álló kombináció, mimellett az egyes hatóanyagok a fentiekben megnevezett különféle vegyületcsaládokhoz tartozók is lehetnek. B komponensként egészen kiemelkedő módon az alábbi hagyományos diuretikumok jönnek tekintetbe: l-oxo-3-(3-szulfamoil-4-klór-fenil)-3-hidroxi-izoindolin, 6-klpr-7- szulfamoil-3,4-dihidro-1,2,4-benzotiadiazin-1,1- dioxid, 3-ciklopentilmetil-6-klór-7-szulfamoil-3,4- dihidro-1,2,4-benzotiadiazin-1,1 -dioxid, 4-(2-metilén-butiril)-2,3-diklór-fenoxiecetsav, 4-tenoil-2,3- diklór-fenoxiecetsav, ( 1 -oxo-2-metil-2-fenil-6,7- diklór-5-indanil-oxi)-ecetsav, 2-klór-4-furfurilamino-5-karboxi-benzolszulfonamid, 2-fenoxi-3-butilamino-5-karboxi-benzolszulfonamid és 2-fenoxi-3- [3-( 1 -pirrolil)-propil]-5-karboxi-benzolszulfonamid. Az ilyen jellegű - találmány szerinti - gyógyszerkészítményekben az A komponens és a B komponens aránya (a mindenkori közepes hatásos dózisra vonatkoztatva) kb. 4 : 1 - 1 : 4, előnyösen kb. 3 : 2 - 2 : 3 között van. Mivel minden egyes komponens közepes hatásos dózisa ismert, vagy azt ismert farmakológiái tesztekkel könnyen meg lehet állapítani, a szakemberek számára nem nehéz a két komponens legalkalmasabb arányának előírása a fenti határértéken belül, ha figyelembe veszik az egyes betegek betegségének egyedi súlyosságát és jellemzőit, a beteg általános egészségi állapotát és egyedi reagálását, továbbá az életkort, valamint a beteg nemét. így például az ilyen jellegű kombinációs készítmények adagolási egységenként 15-150 mg, előnyösen 20-100 mg (I) általános képletű vegyületet tartalmaznak A komponensként, míg a B komponensük például 10-100 mg, különösen 25-50 mg 2-klór-5-[3-hidroxi-1 -oxo-izoindolil-(3)]-benzolszulfonamid vagy 4-(2-metilén-butiril)-2,3-diklórfenoxiecetsav, vagy 5-50 mg, különösen 12—25 mg 6-klór-7-szulfamoil-3,4-dihidro-1,2,4-benzotiadiazin-1,1-dioxid vagy 2-klór-4-furfurilamino-5- karboxi-benzolszulfonamid, 2-20 mg, különösen 5-10 mg 2-fenoxi-3-[3-(l-pirrolil)-propil]-5-karboxi-benzol-szulfonamid, 0,1-1,0 mg, különösen 0,25-0,5 mg 3-ciklopentilmetil-6-klór-7-szulfamoil-3,4-dihidro-1,2,4-benzotiadiazin-1,1 -dioxid vagy 2-fenoxi-3-butilamino-5-karboxi-benzol-szulfonamid, 100-400 mg, különösen 200 mg 4-tenoil-2,3- diklór-fenoxiecetsav és 5-25 mg, különösen 10 mg racém ( 1 -oxo-2-metil-2-fenil-6,7-diklór- 5-indaniloxi)-ecetsav vagy ezen sav levo-formájából a megadott mennyiség fele lehet. Közepesen súlyos esetekben az ödémák kiürítésére például naponta 1-3 olyan adagolási egységet kell beadni a betegnek, amely a hatóanyagokat az előbbiekben különösen előnyösnek mondott menynyiség felső határértékeinek megfelelően tartalmazza. A közepesen súlyos esszenciális hipertóniát ugyancsak pl. napi 1-3 adagolási egység beadásával kezeljük, de a hatóanyag-tartalom ebben az esetben a különösen előnyösnek mondott alsó határértékek körül van. A „gyógyszerkészítmény” kifejezés ebben a leírásban azt jelenti, hogy egységes összetételű, ugyanakkor egyes és elkülönült adagokból álló, továbbá medicinális felhasználásra alkalmas formában levő készítményről van szó. Az „adagolási egységek formájában levő gyógyszerkészítmény” kifejezés jelentése ebben a leírásban ugyancsak egységes összetételű, egyes és egymástól elkülönült adagokból álló, továbbá medicinális alkalmazásra megfelelő készítmény, amely minden esetben valamilyen találmány szerinti hatóanyagot tartalmaz olyan mennyiségben, ami kb. 0,05-2, előnyösen kb. 0,1-1 napi dózisnak felel meg. A gyógyszerkészítmények, így a tabletták, drazsék, kapszulák és pilulák, valamint az említettek előállításához szükséges granulátumok készítésénél például az alábbi hordozóanyagokat használhatjuk: a) hígítószerek, mint pl. keményítőféleségek, cukrok (mint pl. laktóz, glükóz vagy szacharóz), mannit, szorbit és kovasav; b) kötőanyagok, mint pl. karboxi-metil-cellulóz és más cellulózszármazékok, továbbá az alginsav és sói (így a nátrium-alginát), a zselatin és a poli(vinilpirrolidon); c) nedvességszabályozó szerek, mint pl. a glicerin; d) szétesést elősegítő szerek, mint pl. az agaragar, a kalcium-karbonát és a nátrium-hidrogénkarbonát; e) retardálószerek a hatóanyag felszívódásának lassítására, mint pl. a paraffin ; 0 a reszorpciót gyorsító anyagok, mint pl. a kvatemer ammóniumvegyületek; g) felületaktív anyagok, mint pl. a cetil-alkohol vagy a glicerin-monosztearát; h) adszorbensek, mint pl. a kaolin vagy a bentonit; i) folyást szabályozó vagy csúsztatószerek, mint pl. a talkum, a kalcium-sztearát, a magnéziumsztearát és a szilárd polietilén-glikolok. A felsorolt és a felsoroltakhoz hasonló hordozóilletve segédanyagok többféle említett célra is szolgálhatnak. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények, illetőleg gyógyszerkombinációk közül a tabletták, drazsék, kapszulák és pilulák a szokásos bevonatokkal lehetnek ellátva és ezekhez a bevonatokhoz kívánt esetben még színezékeket vagy pigmenteket is adhatunk, például azonosítás vagy jelzés céljából. A bevonatok összetételét úgy is meg lehet választani, hogy az a hajtóanyag-leadást lassítsa. Ilyen célra például a különféle viaszok és a cellulóz származékai, mint pl. az acetil-cellulóz-ftalát vagy a hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalát alkalmasak. A készítményeket mikrokapszulák formájában is fel lehet dolgozni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
