192231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 1-fenil-3-aza-biciklo (3.1.1) heptán-2,4-dion-származzékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 192 231 2 hidrogénatom, 1-12 szénatomos alkilcsoport, mint metilcsoport, etilcsoport, n-propilcsoport, izopro­­pilcsoport, n-butilcsoport, izobutilcsoport, n-pentilcsoport, neopentilcsoport, n-hexilcsoport vagy n-heptilcsoport, továbbá n-oktilcsoport, n-nonilcsoport, n-decilcsoport, n-undecilcsoport vagy n-dodecilcsoport; 2-5 szénatomos alkenilcso­­port, mint allilcsoport ; 2-5 szénatomos alkinilcso­­port, mint 2-propinilcsoport; 4-7 szénatomos cik­­loalkilcsoport, mint ciklopentilcsoport vagy ciklo­­hexilcsoport ; 4-7 szénatomos cikloalkilcsoporttal. helyettesített metilcsoport, mint például ciklopen­­til-metilcsoport vagy ciklohexil-metilcsoport; ben­­zilcsoport vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesített benzilcsoport, mint 4-metoxi-benzil­­csoport, és R2, R3 és R4 jelentése hidrogénatom. A jelen találmány tárgya elsősorban eljárás a példákban megadott vegyületek előállítására. A jelen találmány tárgya továbbá eljárás olyan gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek leg­alább egy (I) általános képletű vegyületet tartal­maznak, ahol Rj, R2, R3 és R4 jelentése a fenti. Az (I) általános képletű új vegyületek és ezek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói értékes farmakológiai hatásokkal rendelkeznek, például gátolják az aromatáz enzimet. Az (I) általános kép­letű vegyületek aromatázgátló hatását Graves P.E. és Salhanick H. A. módszerével [Endocrinology, 105, 52 (1979)], az aromatáz-aktivitás meghatáro­zására szolgáló, in vitro körülmények között (az élő szervezeten kívül), emberi méhlepényből elkülö­nített mikroszómán végzett vizsgálattal mutathat­juk ki. Ebben a kísérleti elrendezésben az mérjük, milyen mértékben keletkezik a [lß, 2ß-3H]-tesztosz­­teronból trícium-izotópot tartalmazó víz és 17ß­­ösztradiol annak hatására, hogy egy (I) általános képletű vegyület befolyásolja az aromatáz enzim koenzimje a nikotinsav-amid-adenin-dinukleotid­­foszfát (NADPH) hidrogénezett formájának kelet­kezését. Valamely, a jelen találmány szerinti (I) általános képletű vegyület, például az l-(4-amino­fenil)-3-n-propil-3-azabiciklo[3.1.1 ]heptán-2,4- dion hozzáadásának hatására az enzim aktivitása (NADPH-tartalom) lényegesen kisebb lesz, amely­nek következményeképpen a radioaktív trícium­­izotópot tartalmazó víz mennyisége kifejezetten ki­sebb lesz, mint amikor a mérést a jelen találmány szerinti (I) általános képletű vegyület nélkül végez­zük el. Ezenkívül az összehasonlító mérések azt mutatják, hogy az enzim aktivitásának a jelen talál­mány szerinti (I) általános képletű vegyület, példá­ul az l-(4-amino-fenil)-3-n-propil-3-azabiciklo­[3.1.1]heptán-2,4-dion hozzáadása hatására bekö­vetkező csökkenése lényegesen nagyobb mértékű, mintha ugyanolyan koncentrációban valamely más, ismert aromatázgátló anyagot, például ami­­noglutetimidet adunk a rendszerhez. Aromatázgátló hatásuknál fogva az (I) általános képletű vegyületeket és ezek sóit, ahol R„ R2, R3 és R4 jelentése a fenti, melegvérűeken (embereken és állatokon), például gyógyszerkészítmények for­májában, a gyógyászati hatás kifejtéséhez szüksé­ges dózisok enterális (a gyomor- és bélrendszeren keresztül való), például orális (szájon át való) vagy parenterális (a gyomor- és bélrendszer megkerülé­sével való) adagolása útján gyógyszerként használ­hatjuk. E vegyületeket felhasználhatjuk bizonyos, hormonoktól függő betegségek, például hormo­noktól függő daganatok, mint például az ösztrogé­­nek túlzott termelésétől függő daganatok, és külö­nösen emlőrák kezelésére, továbbá hormonoktól függő rendellenességek, például férfiaknál nőies emlő kifejlődése vagy prosztata-túltengés kezelésé­re. Az ilyen vegyületek alkalmazott napi dózisai em­lős állatok esetében a fajtól függően, továbbá em­berek esetében az életkortól, az egyéni állapottól és az adagolás módjától függően testsúlykilogram­monként körülbelül 1 mg és körülbelül 100 mg között, és különösen 5 mg és körülbelül 50 mg között vannak. E tartományon belül a dózisok parenterális adagolás, például intramuszkuláris (izomba adott) vagy szubkután (bőr alá adott) in­jekciók vagy intravénás (vénába adott) infúziók esetében általában alacsonyabbak, mint enterális, vagyis orális vagy rektális (végbélen át való) adago­lás esetében. Az (I) általános képletű vegyületeket és a sókép­zésre alkalmas ilyen vegyületek gyógyászatilag el­fogadható savaddíciós sóit orálisan vagy rektálisan előnyösen dózisegység-formákban, például tablet­ták, drazsék vagy kapszulák, illetve kúpok formá­jában alkalmazzuk, parenterálisan pedig különö­sen injektálható oldatok, emulziók vagy szuszpen­ziók , vagy pedig infúziós oldatok formájában hasz­náljuk, ahol oldatokként elsősorban a sók oldatai jöhetnek számításba. A találmány tárgya továbbá eljárás enterálisan, például orálisan vagy rektálisan, vagy pedig paren­terálisan adagolható, olyan gyógyszerkészítmé­nyek előállitására, amelyek valamely (I) általános képletű vegyületnek vagy egy sóképzésre alkalmas csoportot tartalmazó ilyen vegyület gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sójának a gyógyászati ha­tás kifejtéséhez szükséges mennyiségét tartalmaz­zák valamely gyógyászatilag elfogadható vivő­anyag vagy vivőanyag-keverék kíséretében, ahol vivőanyagként szilárd vagy cseppfolyós halmazál­lapotú, szervetlen vagy szerves anyagokat haszná­lunk. A megfelelő dózis-egységformák, különösen az orálisan adagolt dózis-egységformák, például drazsék, tabletták és kapszulák előnyösen körülbe­lül 50 mg és körülbelül 500 mg közötti, és különö­sen körülbelül 100 mg és körülbelül 400 mg közötti mennyiségű (I) általános képletű vegyületet vagy egy megfelelő, sóképzésre alkalmas vegyület gyó­gyászatilag elfogadható sóját tartalmazzák, gyó­gyászatilag elfogadható vivőanyagok kíséretében. Alkalmas vivőanyagok különösen a töltőanya­gok, például a cukrok, mint például a laktóz, sza­charóz, mannit és szorbit, cellulóz-készítmények és/vagy kalcium-foszfátok, mint például trikal­­cium-foszfát és a kalcium-hidrogén-foszfát; továb­bá kötőanyagok, mint például a keményítőcsirizek, amelyek előállításához például kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonyakeményitőt használunk, továb­bá a zselatin, tragakanta, metil-cellulóz; és/vagy kívánt esetben a szétesést elősegítő anyagok, mint például a fentiekben említett keményítőfajták, to­vábbá a karboxi-metil-keményítő, a térhálósított r 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom